Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-300

52 300. országol öléi noTember 18, ItSt. nevezik Krupp - ágyuknak, vértezett tornyoknak, lembergi, krakkói, pólai megerősített helyeknek. T. ház! Lehet a szavakat különféle értelemben használni; elismerem, hogy ezek esetleg szükséges biztosítékai a monarchia fennállásának — biztosítéka a hadsereg is, — de azért senkinek sem fog eszébe jutni a hadseregre elköltött 100 milliót beruházásnak nevezni és senkinek sem fog eszébe jutni ott, a hol budgetről és gazdasági politikáról van szó, a Krupp-ägyúkról stb. mint beruházásról beszélni. Ne játszunk a szavakkal. Ha a t. pénzügyminister ur megköveteli tőlünk, hogy budgetjének őszinteségét ismerjük el, akkor mi is megköveteljük a t. pénzügyminister úrtól, hogy a kifejezéseket azon értelemben használja kifelé, a mely értelemben akarja, hogy értelmeztessenek itt és ne szóljon beruházásokról a közönségnek és a végett, hogy Prileszky Tádé képviselő ur azután választó-kerületében ezeket megtörténteknek hirdesse és bivatkozhassék a pénzügyministerre, mint garansra, épp úgy, amint ő kívánja, hogy a pénzügyminister ur rá, mint a zárszámadási bizottság elnökére hivatkozzék, mikor a pénzügyminister ur tudja, hogy e beruházások fogalmát senki sem fogja ily értelemben venni. {Helyeslés jobbfelöl) Tehát t. ház, a budget alapján való bizalomszavazásnak ezen magyarázata is vajmi gyenge lábon áll és ez felment engem azon kötelességtől, hogy Prileszky Tádé képviselő ur beszédével még részletesebben foglalkozzam. És, t. ház, be is végzem felszólalásomat, csak még egyre tartom szükségesnek kiterjeszkedni. A t. ministerelnök ur mai felszólalásában sok mindenféle keserűség, vitatkozás, szóvagdosás és szőrszálhasogatás közben volt egy kedélyes mozzanat is, a mi, valljuk meg, nála vajmi ritkán szokott megtörténni; és ez a kedélyes mozzanat, csodálatunkra nem oly valamire vonatkozott, mit mi mondottunk, sem oly valamire, a mit a szélsőbal mondott, hanem oly valamire, a mit a mellette ülő pénzügyminister megczáfolására tartott szükségesnek. 0 a t. pénzügyminister felszólítását a közös alapon állók egyesülésére vonatkozólag igen kedélyesen pertractáíván, kifejtette, hogy hisz abban semmi sértés nem lehet, ha más valakit felszólítunk, hogy velünk közös politikai alapon működjék , valamint abban sincs semmi sértő a felszólítóra nézve, ha a felszólított azt mondja, hogy a maga meggyőződését jobbnak tartja és azt követi. Megvallom a tisztelt ministerelnök urnak felszólítását tökéletesen jogosultnak tartanám, ha bármely magáuképviselő, például Prileszky Tádé képviselő ur nyilatkozatára történt volna az; de megvallom, én nem tudtam egy feizonyos meglepetést és egy bizonyos sajnálkozást elfojtani akkor, a mikor azt láttam, hogy igy bánik a pénzügyminister úrral. Mikor a pénzügyminister ur egy nagy budget-beszédben egy ünnepélyes pillanatot idéz elő a házban, a ház figyelmét felhíva egy igen fontos körülményre, mely szerinte majdnem életkérdés: vájjon szavainak csak annyi súly tulajdonítandó és azokat úgy kell venni, mint bármely magánképviselőnek felelősség nélkül tett nyilatkozatát? Ezt sajnálom, megvallom, mert ez lehetetlenné teszi, hogy jövőre a t. pénzügyminister ur felszólalásainak azon súlyt tulajdonítsam, a melylyel egyéniségénél, szakismereténél s a kormányban elfoglalt állásánál fogva én irányában mindig szívesen hajlandó vagyok adózni és megfosztjuk egyszersmind — s ezt talán elfelejtette a ministerelnök ur — azon képviselőket, a kik kerületeikben netalán a t. pénzügyminister ur szavaira szeretnének hivatkozni, a lehetőségtől, hogy bárki más, mint a ministerelnök ur szavaira hivatkozhassanak, a ki, ha az ellenzéki tagok köztt sok esetben eltérő nézeteket constatál, nem csoda, mert megszokta, hogy az ő pártjában az ily meghasonláanak alapja ne lehessen az ő felfogását illetőleg és ha talán, a mint látszik, egyszer-másszor nézetétől eltérő nézet jut kifejezésre, még ha ezt a t. pénzügyminister ur teszi is, azzal meglehetős röviden bánik el. A t. pénzügyminister ur felszólításának ezen eltemettetése után arra felelni nehéz, de mégis szükséges, még pedig nem a gyakorlati eredmény szempontjából, hiszen annak úgyis vége, azt gondolom, talán a t. pénzügyminister ur, mint a következményekből látszik, nem is várta ezen eredményt, midőn ezen előzményt szolgáltatta, mondom, szükséges felelni azon lélekáílapot miatt, a mely azon felszólalásban nyilatkozott és a mely az igen t. kormányra és pártjára nagyon jellemző. Miért intézte ezen felszólítást a t. pénzügyminister ur hozzánk? azért, mert a pénzügyminister ur szerint veszélyeztetve van a közjogi alap, vagy legalább a közjogi alap ellen küzdők pártjának növekedése gátolja az administratiónális és financiális rend helyreállításának lehetőségét és azért szükséges, hogy mindazok, a kik ez alapon állunk e házban, egyesüljenek. Jól van, szükséges, kívánatos e czél; de, t. pénzügyminister ur, mire egyesüljünk? Merőben egy negatióra. A t. pénzügyminister ur igy állította fel a kérdést, ő merőben negatióra akar egyesülni, a védelemre akarta összegyűjteni a nemzetnek a közjogi alapon álló Összes íntellectualis erőit, egy politikai feladat megoldására; de midőn ezt megtette, a feladatot elvesztette kezei közül és csupán csak a védelemre szorítkozott. A kormány pedig valahányszor egy nagy positiv ezélt tűzött ki, mint a milyen a deficit megszüntetése, az administratió reformja, akár a törvényhozás függetlenségére, akár, hogy a nép új osztályai