Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-300

300. országos ülés november 18. 1SS0. 53 az alkotmány jótéteményeiben részesittessenek, akár nagy közgazdasági átalakításoknál, valahányszor egy ország történetében ily positiv czélokrój van szó, akkor a különben igen eltérő' nézetben lévők egy párttá szoktak alakulni. Angliában nem egy példát találunk erre. Németországban megszűntek a pártviszályok a német egység felállításakor. Olaszországban volt nem egy idő, midőn positiv czélokra majdnem mindnyájan egyet értettek; Angliában a reformok, Irland kibékítése nem egy ízben, hanem számos esetben egyesítette a pártokat; valahányszor positiv nagy feladat állott elő, az oly szélsőségek is, mint Palmerston és Bright, közös alapon tudtak egyesülni, de miután itt puszta negatióról, védelemről van szó, azt hiszi a tisztelt pénzügyminister, hogy erre lehetséges az egyesülés? Mire, ugyan egy bizonytalanra, egy nagy kérdőjelre ? Ezen nagy kérdőjelre, azt hiszem, nem fog megtörténni az egyesülés és a felhívás merőben hiu, mert mi eredménye lenne ily egyesülésnek? Nem volna egyéb, mint annak kijelentése, hogy szükséges, hogy minden kritika elnémuljon, hogy minden magánnézet alárendeltessék egy létező alap fenntartásának a nélkül, hogy annak tovább építése iránt határozott programm és politika léteznék. Mit jelent ezen egyesülés? Jelentené számos kérdésre nézve a nemzet lelkiismerete szavának elnémulását arra vonatkozólag, hogy egyetlen kérdésre nézve közös alapra jussunk; jelentené egyszerűen azt, hogy a szavasatok egyhangúságával pótoltassák az Összes alárendelt, vagy tovább fejleszte'si kérdésekre nézve, a mit részletesen kifejteni, meggyőző okokkal támogatni a pénzügyminister nem tartott szükségesnek. És ha azt hiszem, hogy hiu volt és marad mindaddig, míg ezen az alapon történik, — ne mondják, hogy mi itt személyes politikát űzünk, ne mondják, hogy azért nem csatlakozunk oda, mert kifogásaink vannak egyes minister vagy ministerek múltja ellen, bár még ezen kifogások is mindig jogosultak a parlamenti életben és mindig alapul szolgálhatnak a közreműködés megtagadására. De ismerjék el — és ezt a többség loyalitásától megköveteljük, a mint követelik tőlünk, hogy meggyőződéseket elismerjük, — ismerjék el azt, hogy nekünk egyéb okaink is vannak és ezen egyéb okainkat ki is fejtettük. És engedjen meg a pénzügy minister ur, hogyha ezen eljárástól minden politika positiv kitűzésétől, — még ha eltekintünk a múlttól elfeledjük a reeriminatiókat, a melyek nem egyszer választottak el, — hogy a jövőre nézve minden határozott politika kitűzése, nélkül ily eszmék keresztülvitelét mindig károsnak kell tartanunk. Miért? azért, mert nem egy életerős organismus állapíttatott meg a nemzet társadalmának egyik részében, a mely társadalomnak, nézetünk szerint téves törekvését visszautasítja és visszautasíthatja folyvást, mert él, hanem mivel ily organismus helyett egy merő falat akar felhúzni, mely ideig-óráig ellenállhatna ugyan a hullámcsapásoknak, de a melyek, ha a párkányzatot nem is döntenék meg, de alapját lerombolhatnák azon csapások, melyek ily negatioval szemben mulhatlanul intéztetni és folytattatni fognak. Megvallom, t. ház, érzem, hogy igen hosszan vettem igénybe a ház türelmét; (Halljuk!) röviden Összegezni kívánom azon álláspontokat, melyekre ugy a budget, mint a kormány politikájával szemben nézeteimet fejtegettem. A budget rosszabb a tavalyinál, legalább is azon összegek kamatjaival, melyek a múlt évi deficit fedezésére vétettek fel és a jövő évi budget ismét legalább is az idei deficit törlesztésére szükséges összegek kamatjaival lesz rosszabb. És ezzel a helyzettel szemben mire hivatkozik a kormány? Iiivestitiókra, reformokra? Megvallom, ezek gyakran emlékeztetnek engem azon régi iró megjegyzésére, gondolom Schwartzner, a ki azt mondja a magyarországi utakról és töltésekről: ponunt lutum super lutum et hoc vocant viam, et virgulta super virgulta et dicunt hoc aggerem. így egyik hivatallal és elnevezésekkel járó intézménynek a másik intézményre halmozását látjuk s ezt hívják a közigazgatás tökéletesítésének, egyik helyi érdek kielégítését egy más helyi érdek kielégítésére halmosva észleljük s azt hívják beruházásnak. Megvallom, e beruházás, e gazdasági politika engem nem elégít ki. A pénzügyminister ur e mellett a deficit megszüntetésére mit mond a pénzügyi bizottsággal egyetemben, mely egyébiránt, valljuk meg, ez alkalommal egyszerűen a kormány nézeteinek hű visszhangja s nem önálló, mint azon régi időkben, melyet pedig azon oly gyakran rossz kormányzatoknak mondott időben tapasztaltunk. Mit mond a jövőre nézve a pénzügyi bizottság? Azt mondja, várjuk meg, inig fejlődnek intézményeink, mig ismét annyi jövedelmet takarít meg az ország s annyi tőke gyűl össze, hogy új adót vethetünk ki, a nélkül, hogy kiszámítaná. vájjon az új adó kivetése csak a deficitek kamatainak fedezésére, vagy a deficitek megszüntetésére szolgálhat-e. A kormány e magatartása valóban aggodalmat szülhet. Egy ellenzék mondhatja: mi várhatunk, mi megőrizzük a szabad intézmények Vesta-tüzét az országra nézve, mig olyanok lesznek a körülmények, hogy azokat létesítsük; az ellenzék mondhatja: most kedvezőtlenek a körülmények, vigye az ország dolgát ezen kormány, mi keblünkbe rejtjük egy jobb jövő csiráját, ott melengetjük és ápoljuk. De