Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.
Ülésnapok - 1878-300
800. erwágos ülés n 0Tem ber 18. 1SS0. 51 bal is hasznosabbnak találja más izgatási eszközökhöz nyúlni, mint ahhoz, hogy az adóvégrehajtók által proclamáltassa a függetlenségi párt elveit. {Helyeslés a széls'ó baloldalon.) De áttérek már most a budgetre magára. A t. ministerelnök ur minapi. felszólalásában megemlítette, mint ezen vita egyik sajátságos mozzanatát, azt, hogy a budgetről keveset beszéljek. Ugy látszott, mintha a ministerelnök ur ezt a kormány helyzetére kedvező jelnek tartaná. Pedig hát ennek a constatálása aligha válik a kormány előnyére. Avagy nem döbben meg a ministerelnök azon gondolaton, hogy midőn hasonló, sőt kisebb deficitek, mint az idei deficit előfordulása évek előtt az országban valóságos vihart keltett; midőn hasonló pénzügyi körülmények fennforgása ezelőtt 6—7 esztendővel állandó küzdelemre indította a képviselőházat és azon elhatározást érlelte meg, hogy foglalkozzunk e kérdésekkel és ne hagyjuk abba az ezen kérdésekkel való foglalkozást, bármi terhes és kellemetlen legyen az, mindaddig, mig más eredményre nem jutunk: ma ezen eredményeket minden discussió nélkül fogadja el? Én azt hiszem, ez igen megdöbbentő eredmény azért, mert már lemondani látszik e szerint mindenki arról, hogy a discussió hasznát várja, hogy tisztuljanak a nézetek s nem lát lehetségesnek oly pénzügyi rendszabályokat és politikát, mely a kormány egyéb politikájának fenntartása mellett egyátalán lehetségessé tenné a kibontakozásra való tiszta kilátás nyújtását. Ez oka e jelenségnek és ez okon nem hiszem, hogy a kormánynak bármily alapja legyen örülni. Azon egyetlen beszéd, mely ma, mint tüzetes budget - beszéd jelentkezik, Prileszky képviselő ur beszéde, sem képes engem ez iránt megnyugtatni. Elvégre vannak naiv kedélyek s mindenkinek meg kell adni, hogy azon indokból üdvözülhessen, melyet ő magára nézve leghelyesebbnek lát. Prileszky igen t. képviselő ur a pénzügyi üdvözülés útját abban látja, hogy constatálja az európai pénzpiacz jobbra fordulását, hogy a kormány érdemének tudja ezt be, hogy bizalmat szavaz a kormánynak, mivel a zárszámadási bizottság működésének eredményét a kormány által elfogadottnak látja. Igaz, hogy a jövőt tövisesnek festi, de ugy látszik, hogy azt tartja, hogy e tövisek nem a jelenlegi kormány és pártjának lábait fogják érinteni és azért ezek felett könnyű vérrel halad el. Ily argumentumokkal szemben nehéz komolyan vitatkozni. Éppen ugyanazon fokán áll ez a kormánytámogatásnak, a mily támadás rejlenek abban, ha a szegedi és zágrábi catastrófát akarnók a a kormánynak felróni. Ugyanazon mérvű visszautasítással lehet mind a kettőre, felelni. De ugy látszott, mintha volna a képviselő ur beszédjének egy pontja, mely mégis egj érdemleges és megfogható állítást tartalmaz; ezzel akarok foglalkozni. Azon indokok köztt, melyeket a jelen kormány iránti bizalmának támogatásául felhozott, kifejtette, hogy Széll Kálmán képviselő ur politikájától eltért annyiban, a mennyiben az mer8 fiscális politika volt, a jelen kormány politikája pedig gazdasági. Kiemelte, hogy a budget - deficit nagy része egyszersmind investitiókban találja indokát. Nézzünk szemébe ezen állításnak. Igaz-e, hogy a kormány oly nagy mértékben investiál, hogy átgondolta, a mit tett. Miben állanak azon intézkedések? Az összeg nagy része vasutakra fordittatik. Hogy a tiszai vasút megvétele lehet czélszerű és lehet üdvös, azt elismerem, de hogy ez investitió legyen, azt merően tagadom. Ez egyszerűen az ország pénzének máshova való felcserelése, mely lehet politikai indokokból hasznos, de a mely legföllebb ugyanazon kamatot hozza meg, melybe kerül a pénz. Továbbá a határőrvidéki vasút és a pest-zimonyi vasút. Ezek, lehet, politikai szempontból igen fontos mozzanatok, lehetnek olyanok, a melyek szükségesek — a pest-zimonyi vasutat én nem tartom olyannak, — hogy gazdasági vagy financiális szempontból a közvetlen következő évekre nézve, midőn e vasút terheit kell majd viselni, gyümölcsöző beruházásnak volna tekinthető. Ezt Prileszky képviselő ur sem fogja állíthatni, sőt még a pénzügyminister ur sem, vagy ha állítja, bizonyára ellentétbe jön mindazokkal, a kik a keleti forgalom viszonyaival, a keleti politika bonyodalmaival foglalkoztak és az ottani factorokkal számolnak és ellentétbe jön magával s azokkal, a kik a keleti convulsiok és bizonytalanságok körülményeit oda állítják, mint, a melyek pénzügyi erőnk megfeszítését szükségessé teszik. Vagy bizonytalan ott a helyzet, vagy nem. Ha igen, akkor ez nem investitió és ne hivatkozzanak reá a pénzügyi helyzet áldozatainak leplezésére; ha pedig nem bizonytalanok, akkor ne állítsák ezt. Miben állanak a további beruházások ? Azon néhány ezer frtban, melyet egyes, magukban véve hasznos czélokra a közgazdasági minister által elköltetni javasoltatnak s a melyek magukban egy tiszta politikának képét egyátalán nem nyújthatják. Ezen két tételen kivül pedig egyéb beruházást, a mely a jelenlegi budgetben foglaltatnék, nem látok. De tévedek t. ház. igaz, a t. pénzügyminister uv minapi beszédében engem helyreigazít. O beszélt beruházásokról, csakhogy azt hiszem, hogy ha a t. ház figyelmére méltatja azokat, a miket 8 akkor mondott, nem fogja e beruházásokat épp pénzügyi, gazdasági és politikai szempontokból nagyon hasznosaknak találni. Beszélt beruházásokról. Hol? A közösügyi budgetben, a hol szerinte a beruházások 8 millióra rugoak g ezeket
