Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-300

äOO. országos ilés november IS. 1ÍSS. 43 valamint azt is, hogy ki mondotta ezen eszmét. Azonban nem mondotta senki a végrehajtott fusió után, melyet mi becsülettel, szilárdan, kitéve magunkat és magamat mondhatom, minden nagy támadásnak, megállottunk, ugy, mint becsületes emberek. (Zajos helyeslés jobbfelöl. Közbeszólás a szélső bal/elől: A ministerségért!) Még csak egy pár szót, t. ház, a képviselő urnak s aztán áttérek a többiekre, mert előadása szám szerinti adatainak czáfolatát, vagy a menynyiben nem szükséges czáfolni, helyreigazítását, hagyom annak, ki erre nálamnál sokkal inkább van képesítve. Azt az egyet mégis megkívánom jegyezni a képviselő úrral szemben, hogy nem lehet azt éppen annak, a ki annyira érezte súlyát, oly kicsinybe venni, hogy ama 163 millió ma nem létezik és nem lehet a jelen kormánynak hibául felróni azon milliókat, melyeket a miatt kell fizetni, hogy azon 153 milliónyi fenyegető adósság, egy tisztességes consolidált államhoz méltó adóssággá átváltoztassák. Legalább is ezen részét, de azon részét is a deficitnek, mely egyes nem helyes, de a múltban teljesített befektetések — ma nem jövedelmező, sőt talán a jövőben sem jövedelmező, de a múltban tett befektetések — terhe gyanánt fizettetik: tes-ék számításából levonni (Elénk helyeslés a jobboldalon) és azután figyelembe véve az — ismétlem — tőlünk nem függött események által is reánk rótt költségeket, tessék megítélni, hogy ezen kormánynak eljárása 1875-től 1878-ig éppen ugy, mint ma is, pénzügyi tekintetben nem vitathatja-e magának azt, hogy ha a deficit leszállítása csekélyebb mérvben történhetett is, mint mi óhajtottuk és akartuk volna, de talán igényelheti magának a kormány azt, hogy a rendezetlen, a veszélyes állapot helyett egy rendezettebb és ha ugyanezen ut követtetik, a veszélybői kivezető állapotot teremtett. (Egy hang a szélső' balról; harmincz millió adóemelés ! Mozgás a jobboldalon.) Különben a t. képviselő ur azt mondja, hogy Ő, a ki volt helyzeténél fogva ismerheti azon eszközöket és rugókat, melyek fölött egy kormány rendelkezik, megengedi, hogy a kormánynak a következő választásoknál is sikerülni fog többséget alakítani. Hát t. ház, nem kétlem, hogy a képviselő ur ismeri a rugókat és eszközöket; bizonyosan lehettek is ez irányban tapasztalatai. (Elénk derültség a jobboldalon.) Bittó István: Nem vezettem soha választásokat ! Tisza Kálmán ministerelnök: A képviselő ur tehát nem vezetett soha választásokat; csak nagy számú kinevezéseket tett; (Elénk derültség a jobboldalon) — ismerheti ő a rugókat és eszközöket,hanem minden kormány azon rugókat és eszközöket használja csak, nem a melyeket ismer, hogy lehetségesek, hanem azokat, a melyeket helyesnek és tisztességeseknek tart. És én ismétlem, határozottan mondom, hogy teljes igazsággal állíttatott az ellenzék részéről is, hogy ez a kormány egyik választásnál is ama bizonyos eszközökhöz, melyeket ismerhet a képviselő ur, nem nyúlt s biztosíthatok róla mindenkit addig is, mig Irányi képviselő ur beszédének erre vonatkozó passusára áttérek, hogy ezen alkalommal is nyúlni nem fog s éppen ezért követelni fogja, hogy, ha többsége lesz, senki kétségbe ne vonhassa, hogy az az ország valódi többsége, valamint, ha kisebbsége lesz, nem fog eszébe jutni — kétségbe vonni, hogy az ország valódi többsége döntött ellene. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Én, t. ház, múltkori beszédemben egy pártnak létjogát sem vontam kétségbe; sőt merek rá hivatkozni, hogy éppen az iránti nézetemet fejeztem ki, hogy mindegyik önmaga van azon helyzetben, hogy megítélhesse, van-e létjoga, vagy nincs. Nem tudom tehát, Beöthy Ákos t. barátom, mint tartotta szükségesnek saját pártját én ellenemben védelmezni, a ki azt egyáltalában meg nem támadtam, sőt éppen nem is védelmeztem 8 csak azon általános igazság szárnyai alá kívántam helyezni, melyet tegnap egy általam tisztelt képviselő ur kimondott, hogy mindenki maga van jogosulva megítélni, van-e létjoga vagy nincs? Nincs itt tehát szükség arra, hogy mint azon nap, azon képviselő ur, a kinek feleltem, tette: egyik párt a másiknak ez irányban leczkét adjon. Én ellenemben tehát a t. képviselő urnak védelemre szüksége nem volt. És megengedjen a t. képviselő ur, ezen egy megjegyzéssel be is végeztem, a mit az ő beszédére felelni akartam, bevégeztem pedig, mert ugy az angol parlamenti pasis, mint általán a keleti politika és más terekről felhozott észlelések és érvelések felett nagyon érdekesen lehet vitatkozni, sőt maga az, a mit a képviselő ur elmondott, igen szép és érdekes csomóját képezheti egy essaynek, de itt most a budget tárgyalásakor vita tárgyát alig képezheti. Megvallom t. ház, a tegnapi vita folyamán oly szó ütötte meg fülemet, a melyhez hasonlót másoktól hallottunk többször, megszoktuk nem adni rá semmit; de éppen onnan, a honnan tegnap hangzott, kellemetlenül esett mindenkinek. (Halljuk!) Én a magam részéről annyira megvoltam arról győződve, hogy a t. képviselő ur nem szándékozott azon szót oly értelemben mondani, a mely a háznak egy pártját megsérthesse, hogy nem hoztam volna a dolgot szóba s erre nem is lett volna szükségem még azon határozott kiigazításra sem, melyei ezen szó magyarázata egy lapban nyert. De midőn mások ezen szónak — bizonyosan az illető képviselő ur akarata ellenére — oly értelmezést aduak, a meiy, ismétlem, e háznak egy tekintélyes részére nézve sértő s a mely — ha lehetséges volna, hogy ilven törtéu6*