Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.
Ülésnapok - 1878-300
44 300. országos Klés jék — azon magyarázat értelmébe Magyarországra megszégyenítő volna: kötelességemnek tartottam ezen szóra nézve felszólalni; kötelességemnek tartottam azon értelmezést, a mely annak adatott, határozottan visszautasítani (Elénk helyeslés a jobboldalon) és megvallom, erősen hiszem, hogy azon képviselő ur, ki e szót használta, nem fog meghazudtolni, ha azon meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy ha tudta volna mily értelem fog ezen szónak adatni, nem fogta volna használni. Eötvös Károly (Közbeszól.): Nepotismus, öorruptio — ez volt a jelentése! (Mozgás a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk!) Tisza Kálmán ministerelnök: A nepoüsmusról és a corruptióról is szólt a képviselő ur ; fogok erre is reflektálni; de nem együtt és nem kapcsolatosan hozta össze ezen dolgokat és nem említette azokat ugy, mint, a hogy talán a képviselő ur liotrány-hajhászati vágyában szerelte volna. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Az általam igen í. képviselő ur, midőn kritizálta a kormány eljárását, midőn kritizálta a kormány politikáját, felemlítette azt is, hogy ő sohasem látott olyant: a kormánynak csak egy arcánuma van mindenre, az enquéte, (Halljuk! Halljuk!) Első sorban is bátor vagyok emlékeztetni arra, hogy hatodfél éve vagyok minister, euquete-t még egyet sem hivtam össze; ez az első, a melyet most hivtam meg. De emlékezhetik arra is, hogy a múlt budget-vitákon és azelőtt is mindig és nimduntalan hallottam és itt tanúim a ház naplói, hogy a ministerelnök nem is akarja meghallgatni a szakférfiakat, ő azt hiszi, hogy ő mindent tud, ő kiadja a parancsolatot, meg kell neki lenni. (Ugy van! Ügy van! a jobboldalon?) No, t. képviselőház, most az egyszer nem akartam, — sohasem tettem ugyan — nem akartam kiadni a paraacsolatot, meg akartam hallgatni a szakférfiakat, meg, a mint ezt a múlt évben a képviselőház óhajtotta, és ime most ezzel adtam bizonyítékát tervetlenségemiiek és annak, hogy egyáltalában semmi nézeteim nincsenek. Megbocsásson az igen t. képviselő ur, talán a feltett kérdéseknek, — hogy ugy mondjam — egész tárgyilagos természete vezette félre a t. képviselő urat; de legyen meggyőződve arról, hogy ha én azon kérdéseket nem tárgyilagosan állítom oda, hanem mintegy kijelölöm már azt, hogy én mit tartok, megint az lett volna mondva, hogy: összehív egy enquéte-t kizárólag, vagy nagyobb részt olyanokból, kik főispánok, alispánok, pártbeli képviselők és előre megmondja nekik, hogy mit akar, hogy feleljenek s természetes, hogy mást / nem is felelhetnek. (Helyeslés a jobbóldalon.) Es ismét azt mondja a t. képviselő ur, hogy ugy látszik, miután ellenzékieket is hivtam az enquéíe-be, én azt akaruov ember IS. ÍSSttam, hogy az ellenzék tanítson meg arra, mit kell tenni, hogy az ellenzék álljon elő a tervvel. Bocsásson meg a t. képviselő ur, de erre ismét azt kell mondanom, hogy ha csupán kormánypártiakat hívtam volna meg, legyen meg győződve, azt mondták volna': előre megválogatta az embereket, ugy, hogy előre tudhassa, hogy neki ellentmondani senki nem fog; s hogy ugyan milyen értelme van már most ilyen enquéte-nek? Biztosíthatom a t. képviselő urat, hogy én azt, hogy az enquéte-t összehívtam, tettem az előbb mondott okokból, Hogy a föltett kérdésekben az irányt, melyben én azokat megoldandóknak tartom, ki nem jelöltem, tettem éppen azért, mert én akarom a véleményeknek nyilvánítását hallani ; de legyen meggyőződve arról is, hogy mig egyik, vagy másik pontban, — mert másképen nem hittam volna össze enquéte-t, a capaeitatiónak kiteszem magamat, — azonban nincs pont, a melyre nézve én a magam véleményét ott is érvényre juttatni meg ne kisértsem. Tehát meg fogom tenni azt, a mit az enquéte-n tenni kötelességem. (Helyeslés a jobboldalon) A t. képviselő ur felemlítvén a corruptiót, {Halljuk! Halljuk!) azt mondotta, hogy ennek oka másokban is rejlik ugyan, de mindenesetre rejlik a lanyha kormányi ellenőrzésben. Ez volt, gondolom, nyilatkozatának veleje. Hát, t. ház, sohasem tagadtam, nem is fogom tagadni, hogy az ellenőrzésnek még ma is igen sok hiánya van az administratióban, de merem egyfelől állítani azt, hogy az ellenőrzés ma jobb, mint bármikor volt Magyarországon és merem állítani, hogy éppen azért, mert nem kellőleg jó ugyan, de jobb, mint volt: derülnek ki most a történt sikkasztási esetek, melyek a múltban elkövettettek és derülnek ki azok is, melyek, fájdalom, most követtettek el és azután éppen azért, mert a régibb időben a rósz ellenőrzés mellett ki nem derült esetek most derülnek ki, de kiderülnek újak is, arról vádoltatik a mostani administratió, mintha rosszabb volna, mint volt az előbbi. (Ugy van! a jobboldalon) A t. képviselő ur — s 8 ezt bizonynyal nem fogja tagadni, — oly időben állt Magyarország kormányának élén, midőn a központi ellenőrködhetési hatalom nagyobb volt, mint ma egy ministeré s bocsásson meg, (Halljuk!) nem szeretném a dolgot nagyon részletezni, de ha együtt megnézzük az akkori és a mostani aktákat, meg fog róla győződni, hogy minden lelkiismeretes igyekezete és erős ellenőrködési hatalma daczára, azon idő alatt ugy számra, mint az összegek nagyságára nézve, aránylag több corruptiouális és sikkasztási eset történt, mint jelenleg. (Ugy van! a jobboldalon. Ellenmondás a baloldalon.) Osak maga az akkori inségi kölcsön története (Halljuk! a szélső baloldalon) igen tanulságos példákat mutat fel.
