Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-300

42 300. ersKáges ülés november 18 1880. mindnyájunknak kötelessége. {Helyeslés jobbSel'ól.)

r Értem azt, hogy a t. háznak egyik része az előttem szólt képviselő ur beszédét tetszéssel, lelkesedéssel fogadta, még pedig nem azon rész, a melyhez, a képviselő ur, ugy hiszem, tartozik, hanem azon rész, a melyhez nem tartozik; mert valóban alig lehet kedvezőbb valami, mint saját megerősödésünket, mint saját majdnem kétségtelen győzelmünket hirdetni hallani oly valaki által, a ki vélünk mindig szemben állott és állítólag ma is szemben áll. Mondom, értem a t. függetlenségi párt helyeslését és lelkesedését. Mert ha és a mennyiben az előttem szólt t. képviselő ur szavai az országban hitelt találnának, azok bizonynyal senkinek nem, csak azon oldalnak tennének szolgálatot. {Halljuk! Halljuk!) Egyre azonban figyelmeztetem a t. képviselő urat, a ki, az igaz már ma is diustinguált — és én nem tudom, hogy helyes-e és a mérsékelt pártok dogmáiba illő-e ebbeli felfogása — a ki, mondom, már ma is distinguált a hivatalos és nem hivatalos, vagyis külső közvélemény köztt. Mudrony Soma {közbeszól): Hisz ez tény! {Mozgás jobbfelöl.) Tisza Kálmán ministerelnök : Majd meglátjuk, tén}

T-e; de majd erről még fogok szólani. Most csak azt kívánom még megjegyezni, hogy a dinstinctió talán arra volt való, hogy némely egyéb állításának számokkal főltüntetheíő alaptalanságát evvel megczáfolja. De figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy a házban és házon kivül levő többség egymással szembe állításának tana nem tartozik a mérsékelt pártoknak dogmái közé, a melyek egy fennálló alkotmányt óhajtanak fenntartani. {Ugy van! jobbfelöl.) De ezen distinctiót mellőzve, továbbá azt mondja a képviselő ur, hogy akkor, midőn a fusió létrejött, harmincz és egy néhány tagból állott a függetlenségi párt, ma pedig megháromszorodott azoknak száma, kik a közjogi alapot megtámadják. Hát, t. képviselő ur, a fusió előtt azoknak a száma, kik — nem ugyan egy alapon állván, mert akkor sem állottunk egy alapon és nera egyek voltak törekvéseink és czéljaiuk— kik a közjogi alapot óhajtották módosítani, körülbelül 160 volt, holott ma 70 és 80 köztt vannak: tehát nem háromszor annyi, mint a fusió előtt, hanem felényi még ma is. {Helyeslés a jobboldalon. Derültség a balközépen.) Nem szólottam volna róla, de ha kell, hát igenis meg fogom én is mondani, hogy 1878-ban a választásoknál miért szaporodott azon t. párt. {Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Megmondom. Nem szaporodott, —• bár vele együtt mások is mérsékeltebb irányzattal közjogi ellenzéket képeztek — soha addig, mig ezen mérsékeltebb ellenzék, habár csak választási czélokra is, nem fogott vele kezet és nem használta ugyanazon izgatás! fegyvereket, melyeket ő használt. {Helyeslés jobbfelöl. Nyugtalanság és derültség a baloldalon) Igenis, azon az oldalon {a szélső balra mutat) többen ülnek, régibb képviselő urak, kik ha akarják, tudják bizonyítani, hogy az ellenzéki árnyalatoknak a kormánypárt elleni kézfogása sokszor volt szóban, de sohasem történt meg. De uraim, ha a mérsékelt ellenzék ezen állásponttól eltekint: régi tapasztalat a világon, hogy ha két ellenzéki árnyalat egymással választási kérdésekben kezet fog, ez mindig a radicalisabbnak előnyére és a mérsékeltebbnek hátrányára történik. {Fölkiáltások a baloldalon: A kormánypárt tette, nem mi!) Ezt bizonyították az 1878-iki választások, a melyekből egészben véve a szabadelvíí párt körül-belül olyan erőben jött vissza, mint a minőben az országgyűlésen eloszlott, holott a két ellenzéki árnyalat köztti arány tetemesen megváltozott. Ez, mondom, az önök által félreismert alapigazságnak a következménye. Következménye pedig annál inkább, mert — miként ezt egy alkalommal maga Helfy képviselő ur is elismerte, bár tegnap némelyek tagadásba látszottak venni — ezen kormányt a választások alatt gyakorlott pressióval vádolni nem lehet. {Elénk ellenmondás szélső baloldalon.) Ezt Helfy képviselő ur is, mások is, sokszor elismerték. Helfy Ignácz: Igaz! Tisza Kálmán ministerelnök: És áll ez ännálinkább, mert ha kellene, azt is be iebetns bizonyítani és talán bebizonyítják azon urak, a kik érezték ennek a miben létet, hogy mindazon vád, mely azt mondja, hogy két ellenzéki jelölt köztt a kormány által mindig határozottan a függetlenségi támogattatott, minden alapot nélkülöz, még csak a valószínűség alapját is. {Fölkiáltások a balközépen: Pedig igy volt!) Különben t. ház, én az egész közgazdászat! kiegyezés történetét éppen ugy nem fogom taglalni, mint nem azt, hogy mi történt keleten Andrássy reformnotája óta, mert ezeknek taglalása roppant messze vezetne. Meg voltak ezek beszélv- akkor, midőn az egyiknek és a másiknak is gyakorlati értéke volt. {Helyeslés jobb/elől.) Mostani fejtegetésükből én legalább sem egy, sem más irányban gyakorlati értéket kivenni nem tudok. De meg kivanomjegj^ezni az előttem szólott képviselő ur előadása folytán azt is, hogy nem jól emlékszik, midőn azt mondja, hogy a fusió után, a fusionáltak egyrészének lapjai említették, hogy a mely várat ostrommal bevenni nem lehet, azt meg kell kerülni és igy bevenni. Igen jól tudom én azt is, mikor volt, hol volt,