Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-300

300. erszägos ülés november 18. 1SS6. 39 séget, mint elvállaltam akkor : nem vállalhatom el azt a fusió következményeiért. Sőt őszintén megvallom, hogy midőn egyrészről meggondolom, mily sok hasznos és maradandó becsű alkotásokat lehetett volna létrehozni azon akadálytalan müködhetés folytán, melyet egy nag^v és tömör többségnek majdnem a teljes abdieátióig menő támogatásában nemcsak a törvényhozás terén, de a kormányzat terén is biztosítottunk a kormány számára, midőn, mondom, egyrészről ezt meggondolom és más részről helyzetünkön végigtekintve, azt kell látnom, hogy a hatalomnak ennyi időn át ily mérvben való bírása és a nemzet részéről hozott ennyi súlyos áldozat után államháztartásunk deficitje ma ismét a fúzió előtti mérveket Öltötte, hogy közigazgatás- és közgazdaságunk helyzete aggasztóbb és desoláltabb. mint bármikor volt, (ügy van! a bal- és szélső baloldalon) hogy a nemzet túlnyomó többsége által palládiumként tekintett közjogi alap iránti hit is még a leghiggadtabb rétegekben is mélyen meg van ingatva országszerte, [Élénk helyeslés a baloldalon és a szélső' balon) akkor kénytelen vagyok kimondani, hogy a részünkről bona üde csinált fusió a consequenti agy nagy és végzetes politikai tévedésnek bizonyult be. (Élénk helyeslés a baloldalon és a szélső balon.) Mert nemcsak hogy az országnak hat évi összes törekvéseit és áldozatait tette gyümölcs teleimé, de a kormány egyenes Ígéretei által felkeltett reményeknek cinikus módon történt meghiúsulásával oly hangulatot idézett elő az országban, mely aggodalom nélkül senkit sem hagyhat. (Élénk helyeslés a baloldalon és a szélső balon.) Azonban t. ház, nem lehetvén szándékom oly dolgok ismétlésével venni igénybe figyelmöket, melyek részint már más alkalommal, részint e vita folyamában is mások által tüzetesebben kifejtettek, nem fogom az általam most mondottak bizonyítékául a kormány tetteinek és mulasztásainak egész lajstromát recapitulálai, hanem csak egyes praegaans adatok előterjesztésére fogok szorítkozni. (Halljuk!) Hogy államháztartásunk deficitje most körülbelől ismét a fusió előtti mérveket öltötte fel és hogy pénzügyi helyzetünk általában véve ma sem kevésbé komoly és aggasztó, mint az akkori volt, annak bebizonyítására, úgy hiszem, elégséges azon egyszerű összehasonlítás, hogy még az 1874. évi 62 milliós deficit, mely a fusió előtti idők legnagyobb deficitje volt, a rendkívüli beruházásokra fordított 24 millió levonása után 38 millióra volt csak tehető : addig, ha a költségvetést ugyanazon alapokra állítjuk, melyeken a 7'-ki állott, vagyis, ha kihagyjuk a rendkívüli beruházásokra praelaminált 14 milliót, ellenben számításba vesszük a törlesztési kötelezettségeink czéljából kibocsátandó rentéket és az adósságcsinálással egyértelműnek veendő államjószág eladás bevételeit, akkor a jövő évi deficit körülbelől 12 millióval mutatkozik kisebbnek az akkorinál. (Felkiáltások jobb/elől : Hát ez semmi! ?) Ha pedig ezen, magában véve nem nagy és még igen problematicus különbség mellett tekintetbe vesszük, hogy akkor az előző években történt tetemes beruházások következtében lehetséges volt jelentékenyen emelni az adókat és ezenfelül a közgazdasági egyezmény küszöbön álló revisiójával, a katasternek mívelési ágak szerinti recíificatiójával és több más, azóta kihasznált rendszabályokkal még igen jelentékeny források állottak a kormány rendelkezésére ; ha mondom, mindezt tekintetbe vesszük, akkor, azt hiszem, egyetlen egy elfogulatlan ember sem fogja a mostani pénzügyi helyzetet csupán csak azon körülménynél fogva, mert ma olcsóbb kamatláb mellett lehet adósságot csinálni, mint akkor, midőn köztudomás szerint az 1873-ki nagy pénzválság következtében magában Londonban egy ideig 12 és 13°/

0 volt a kamatláb, a mai pénzügyi helyzetet kevésbé aggasztónak és komolynak mondani az akkorinál. (Elénk helyeslés balfelol.) Közgazdasági helyzetünkre s azon kérdésre vonatkozólag, mikép viszonylik akkorihoz, szintén csak néhány egyszerű tényre legyen szabad rámutatni. (Halljuk!) Köztudomású dolog t. ház, hegy azon vámszövetség, mely 1867-ben minden megbízható adatok nélkül rögtönözve készült, a tapasztalás útján némely dispositiókra nézve károsnak bizonyult, mert annak alapján a fogyasztási adóknál és a vámvisszatérítéseknél jelentékeny kárt szenvedtünk és az egyenlő megadóztatás következtében mezőgazdasági ipartermelésünk is hanyatlásnak indult; de mig egyrészt ezen kétségtelen sérelmeink orvoslását a küszöbön álló közgazdasági egyezmény revisiójától méltán remélhettük, másrészt, t. ház, azou körülményben, hogy a vámtételek szabad kereskedelmi irányban szerződések által voltak megállapítva és hogy nyerstermelásünk exportja is ezen úton volt számunkra biztosítva, bírtunk némi compensatióval a monarchia másik felének nyújtott azon előnyért, hogy gyáriparának biztos piaezot nyitottunk és igy volt némi reciprocitás a köztünk fennálló vissonyban. Ámde, hogy állunk ma, t. ház, azon új közgazdasági kiegyezés szerint, melyet a jelenlegi kormány kötött és mely közbevetőleg mondva, nem valami force majeure, hanem tisztán és kizárólag a kormány azon szerencsétlen tacticájának következménye, hogy a törvényileg erős positiót önként feladva, a kevésbbé erősre és az adott körülmények köztt lehetetlenre fektette a fősúlyt. (Élénk helyeslés a baloldalon. Halljuk!) Mindenekelőtt constatálni kívánom, t. ház,