Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-300

38 300. országos ülés november 18. 18í«, hogy a t. képviselő urak között vannak, kik ezen szakmával foglalkoznak és azt mondják, azért van az arany járadéknak oly nagy cursusa, hogy már ma 400 milliót birnak tőlünk, tehát igyekeznek a cursust megtartani, hogy a pénz náluk megmaradjon. Én azt tartom, hogy azt a 400 milliót most egészen mások birják, nevezetesen a papirjáradékok Hollandiában és Svájczban vannak és azok igen szigorúak, mikor a hitelt bírálják. Aztán azt mondják sokan, hogy ennek az oka a pénzbőség, ez nem a pénzügyminister érdeme. A pénzbőség megvolt két esztendővel ezelőtt is, de a töke azért nem itt kereste ám elhelyezését, hanem másutt. Végre azt mondják némelyek — és ebben igazuk van — hogy a a pénzügyministernek szerencsés keze van. Na, már kérem alásan, az igaz, de ez csak nem lehet szemrehányás, hisz ez egy pénzügy ministernél egyik fő qualificatió. (ügy van ! Derültség a jobboldalon.) Elmondottam, tisztelt képviselőház, azokat, a melyek engem arra buzdítanak, hogy én bízzam a kormány politikájában; bízzam először azért, mert ő leplezetlenül tárja elénk a helyzetet, a mi már egy nagy lépés a javulás felé ; és másodszor, mert elhagyta a tisztán fiscalis szempontból való politikát és követi azt, a. melyet br. Sennyey is tegnap igen helyesnek mondott; és harmadszor mert az eredmény az övé és ennek következtében nem veszik tőlem rósz néven, hogy én ezen pénzügyi politika terveit osztván, a kormánynak mind a bizalmat, mind a budgetet megszavazom. (Helyeslés a jobboldalon.) Es most záradékul méltóztassék megengedni, hogy kétségtelen, miszerint mi, a kormány és az azt támogató párt, a kik elvállaltuk és ismerjük a felelősséget azért, a mit itten teszünk és attól nem is vonjuk el magunkat, hogy mi, midőn a választások előtt leplezetlenül tárjuk a nép elé a helyzetet, midőn nem vérmes reményeket gerjesztünk, nem szép jövőt mutatuuk, hanem igenis tövises útra figyelmeztetjük a menzetet, nemcsak takarékosságot követelünk, hanem nélkülözést is ajánlunk , hogy igenis a magyar képviselőház, a magyar nemzet, ha a magyar becsületnek és az általa elvállalt kötelezettségnek eleget akar tenni, nélkülözéseknek ki lesz téve; akkor, mikor mi ezt ily leplezetlenül elmondjuk, méltóztassék megengedni, Irngy nincs joguk tőlünk a politikai morált, a politikai bátorságot megtagadni. {Élénk helyeslés a jobboldalon.) Bittó István: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Ha a folyamatban levő költségvetési vita csak a tárgygyal szoros kapcsolatban álló kérdések körül mozgott volna, megvallom, t. ház, hogy ez alkalommal nem szólaltam volna fel, mert oly parlamenti viszonyok köztt, midőn ezen főfontosságú kérdés, csak annyi érdeklődést képes kelteni, mint a napokban voltunk tanúi; midőn a többség kifolyását képező pénzügyi bizottság az országszerte észlelhető rohamos hanyatlással és elszegényedéssel szemben, komoly képpel, egy, minden irányban mutatkozó javulásról, képes beszélni hivatalos jelentésében : akkor felszólalásom legfölebb is csak azon praclicus eredményre vezethet, hogy a bekövetkezendő határozatért magamtól a felelősséget elhárítsam, ezt pedig egyszerű szavazással is el lehetne érnem. Azonban, t. ház, azon ismételt felhívás, melyet a t. pénzügyminister ur a közjogi alapoa álló ellenzékhez intézni jónak látott s azon nyilatkozatok, melyek erre és pártállásunkra vonatkozólag, a ház ezen oldaláról is történtek, (A szélső baloldalra mutat) oly ujabb elemet hoztak a discussióba, mely rám nézve is kötelességgé teszi, hogy legalább fővonásokban elmondjam nézeteimet általános helyzetünk felett s tőlem telhetőleg praecisirozzam azokkal szemben elfoglalt álláspontomat. Ezen kötelességet kívánom én most a t. ház becses engedelmével teljesíteni. (Halljuk!) Hat éve, t. ház, hogy államháztartásunk megzavart egyensúlyának gyorsabb helyreállíthatása és belbajaink sikeresebb orvosolhatása czéljából az úgynevezett íüsiót megcsináltuk és az ebből keletkezett kormányt a parlamenti hatalom oly mértékével ruháztuk fel, minővel előbb egyik elődje sem birt. Bármennyire eltérők voltak már akkor, vagy lehetnek talán még ma is a nézetek ezen lépés ezélszerüsége és hasznossága felett, egyet úgv hiszem, senki sem fog eltagadni. (Halljuk!) Es ez az, t. ház, hogy mi, kik akkor a hatalom birtokában voltunk, nemcsak minden személyes érdek és motívum belevonás i nélkül, teljesen önzetlenül, hanem deák-párti mhsiónkhoz híven, az addig kizárólag csak általunk védett közjogi alap consolidatiójának érdekében is jártunk el, midőn az egyesülést előmozdítottuk, mert így sikerülvén az akkori balközépet a közjogi alapnak megnyerni, azontúl már csak az akkor még csekély számú függetlenségi párt maradt meg közjogi oppositiónak. Hogy ehhez hasonló természetű motívumok vezették-e cselekvéseikben azokat, a kik velünk akkor fusionálva kijelentették, hogy elveiket nem adják fel, hanem csak felfüggesztik és lapjaikban széltében hirdették, hogy a várat, melyet egyenes rohammal nem tudtak bevenni, kerülő utakon kerítették birtokukba, (Zajos tetszés a bal- és szélső baloldalon) e fölött az időközben történtek alapján ítéljen majd az elfogulatlan történelem. He ha ezek szerint a részünkről követett intentiók tisztaságáért és hazafias ezérjaiért ma is oly nyugodt lélekkel vállalom el a felelős-