Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-317

317. országos ülés Francziaország megelégszik 6—7 ministerrel, addig Ausztria-Magyarországnak 21 ministere van; mig Francziaországban 600 egynehány képviselő, addig Ausztria-Magyarországban 1000 és még azon felül a delegatiók. Kérdem, nem luxus kiadások ezek is? (Derültség a jobboldalon.) És ily gazdálkodás mellett nem csudálkozom, ha a t. képviselő ur azt mondja, hogy neki évenkint négy kötetnyi munkát kell megírni, hogy képes legyen adóját megfizetni, mig a német időkben egy negyed ív honoráriuma elég volt arra. Hát t, képviselő ur, ne csináljon annyi sok rósz politikát s akkor kevesebb regényírással lesz képes megfizetni adóját. Én egész őszintén megmondom, hogy szeretném, ha a képviselő ur minél több regényt megírna, én megvallom, ez a legkellemesebb módja az adófizetésnek. Azt mondja továbbá a képviselő ur, hogy fizetnünk kell és hogy most szivesebben fizet azért többet is, mert most tudja miért fizeti, akkor nem tudta. Most tudja, hogy azért kell fizetni, hogy a magyar hivatalnoknak legyen biztos existentiája, bogy a magyar katonának, a bonvédnek legyen mit ennie, legyen mivel lőnie. Hát t. képviselő ur én is azt mondom, hogy fizessünk, de csak addig, a meddig lehet, mert megtörténhetik, hogy a túlságos fizetés által éppen ellenkezője fog bekövetkezni annak, á mit a képviselő ur akar és hogy lesz a magyar katonának mivel lőnie, de nem lesz a magyar embernek mit ennie; lesz ezen hivatalnokoknak biztos existentiáje de nem lesz nekünk, kik alól elexquálják a földet. Igyekeztem t. ház, kimutatni, bogy nálunk az adóemelése, uj adólehozatala lehetetlen. Jókai t, képviselő ur beszédjét azzal a hatásos mondattal végezre be, bogy: azon nemzet szá" mára, mely csatában esik el, van feltámadás — de a mely békében esik el, az nem támad fel újra. Teljesen osztom e mondat igazságát, de attól félek éppen, hogy rajtunk az utolsó fog beteljesülni és ha még tovább csigáztatik fel az adó, akkor Magyarország békében ugyan, de nyomorban, ínségben fog elveszni és az éhhalálból nincs feltáraadás. Hogy tehát ezen halált kikerülhessük, én semmiféle ujabb adót, vagy adóemelési törvényjavaslatot nem fogadok el és miután azon pártnak, melyhez tartozom, nincs e tárgyban benyújtott indítványa, hozzájárulok Helfy képv. ur indítványához. [Helyeslés baloldalon.) Lukács Béla: T. ház! Figyelemmel hallgattam mindazon érveket, melyeket az előttünk fekvő törvényjavaslatra vonatkozólag felhoztak, figyelemmel hallgattam mindazon okokat, melyekből az elfogadásra a/jállítatott. De megvallom, ha az eddigi vitának eredményét összefoglalom, tárgyilagos érvet, melyre válaszolnom kellene nekem, ki a beterjesztett törvénydoezember 11. 1880. 3Q J | javaslatot el nem fogadom, igen keveset találok. | Halljuk! Halljuk!) Ujabb érveket, újabb indokokat a javaslat mellett nem hozott fel Hegedűs Sándor t. barátom sem, ki ezen javaslat védelmére legutóbb felszólalt. 0 kiterjeszkedett beszédében (Halljuk!) sok minden egyéb megjegyzésre, de tárgyilagos érv abban igen kevés volt. Hegedűs Sándor t. barátom mindenekelőtt azon itt a házban gyakran hangoztatott állítást koczkáztatta — s ebből merítette a javaslat mellett érvelését, — hogy hiszen a költségvetés általános tárgyalása alkalmával már el volt ismerve a budget realitása az ellenzék minden árnyalata részéről, hogy tehát ezzel egyszersmind el lett ismerve az, miszerint a budgetnek kiadási része le nem szállítható. E tekintetben, t. képviselőház, mindenekelőtt kötelességem némileg e felfogást rectificálni. (Halljuk! Halljuk!) Mert habár ezen padokról — s közöttük magam is, elismertem a költségvetés szám szerinti realitását, az előirányzatnak a mai tényleges alapoknak megfelelő voltát, abból legkevésbé sem következik, hogy ezzel elismertük volna —- s elismertem volna mngam is — azt, miszerint mindazon kiadásból, melyek itt előirányozva vannak, semmit kitörülni nem lehetne ; miszerint semminemű megtakarítást létesíteni nem lehetne és hogy tulajdonképen az, ki a költségvetés számszerinti előirányzata ,ak helyességét elismeri, egyszersmind a jelenlegi összes kormányrendszernek és azzal összeköttetésben és kapcsolatban levő minden egyes tételnek helyességét indokolt voltát elismeri. Annak daczára, hogy igenis, a mai rendszer, a mai keretnek megfelelőleg szám szerint helyesnek vagy kevésbbé kifogásolhatónak tartom, daczára ennek, kötelességem kijelenteni azon meggyőződésemet, hogy igenis mindig azt hiszem, hogy még a mai rendszer keretében is igen lényeges megtakarítás eszközölhető a költségvetés ezen keretében is. De hát Hegedűst, képviselőtársam hibáztatta azt, hogy az ellenzék megtámadja az előttünk fekvő törvényjavaslatot, de nem mond semmit arra nézve, hogy tehát, ha az nem jó, mit csináljunk helyette, hibáztatta azt, hogy tulajdonképen a pénzügyi rendszerre nézve mi, kik az ellenzék padjain ülünk, javaslatokat nem teszünk; és némileg kétségbe vonta az ellenzék kormányképességét is, a mi felett Hegedűs t. képviselőtársamnak búsulni éppen nincs oka, mert ha az ellenzék nem kormányképes, hát azon neki és azoknak, kik azon padokon ülnek, csak örülni lehet. De hát ez egy régi kérdés, a mely nemcsak ezen, de valamennyi ellenzékkel szemben mindig felvettetett, a mely érveléssel itt e házban is igen gyakran találkoztunk. Én erre, t. ház, válaszolni nem akarok; hanem igenis csak egy észrevételt koczkáztatok és ez az, hogy