Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.
Ülésnapok - 1878-317
388 317. erszägos ülés deezember 11. 1880. is léptetett reformok mellett javul-e, vagy romlik-e versenyképességünk ? E'ÍV mérleget kell erre nézve felállítani és annak egyik serpenyőjébe bele kell vetni ezen adót, a másik serpenyőjébe pedig mindazon tarifa-leszállításokat, melyek részben életbeléptfittek, részben pedig terveztetnek és csak az esetben, ha a mérleg a teher irányában szállna le, mondhatjuk, hogy versenyképességünk romlik ; de ha a tariffa-csökkenés javára üt ki a mérleg, akkor igenis méltányosan lehet ezen adót beszedni, mert a tett intézkedések következtében versenyképességünk nem hogy romlanék, de ellenkezőleg javul. Ezen törvényjavaslatnál tehát — s ezt kívánom hangsúlyozni — az azzal kapcsolatban tett, részben pedig kilátásba helyezett intézkedések mellett, azt hiszem, versenyképességünk romláí-áról beszélni nem lehet. S ez az, a miért azt mondhatjuk, hogy az amerikai példák nem érnek semmit. Nem érnek semmit azért, mert az amerikai verseny kérdésével szemben megint úgy áll a dolog, hogy minthogy két irányban teszünk intézkedéseket, javul-e helyzetünk, igen vagy nem? Minthogy helyzetünk a tariffa-csökkenés következtében határozottan javul, én azt tartom, az amerikai példákkal argumentálni egyátalán nem lehet. (Helyeslés jobboldalon*) Positiv számításokba és részletekbe bocsátkozni nem akarok azon szakavatott fejtegetések után, melyeket a t. pénzügy mini ster úrtól és György Endre t. képviselőtársunktól hallottunk. Én azt hiszem, hogy ha az ő fejtegetéseik czáfo itatnak meg, ha czáfoltatnának a tarifaleszállításra vonatkozó adataik, ha az czáfoltatnék, hogy az ország belforgalmában a legnagyobb díjemelkedés 1*3 krra megy a legnagyobb távolságnál: akkor állagának azon állítások versenyképességünk és belforgalmunk megrontásáról. De minthogy ezek nem czáfoltatnak és a t. ellenzéki szónokok a t. pénzügyminister ur argumentumainak tüzetes czáfolatába nem bocsátkoztak, én csak két rectificatiót kivánok tenni. (Halljuk!) Az egyik rectificatiót Rátk Károly t. képviselő úrral szemben kell tennem. 0 t. i. bebarangolta a külföldet és elmondta, hol milyen adókkal terheltetik a szállítás, de a Francziaországra vonatkozó adata tudomásom szerint téves, mert azt mondta, hogy ott az 5 %-os teherszállítási adót eltörülték; tudomásom szerint pedig az most is fennáll. A másik rectificatió Lichtenstein t. képviselő urnák igénytelen személyemre vonatkozólag tett állítására vonatkozik. Ez ugyan nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de minthogy mások annyira dirigáltak és én szorosan a tárgyhoz tartottam magamat, talán meg méltóztatnak engedni, hogy ezen rectificatióra kitérjek. (Halljuk!) Teszem ezt itt különösen azért, mert előre bocsátott állításokhoz azután hosszú okoskodásokat szoktak fűzni, a minek megakadályozása, azt hiszem, az ügy érdekében van. (Helyeslés.) Lichtenstein t. képviselő ur elővette még a fogyasztási adót és letárgyalta azt. De ezzel nem foglalkozom, hanem azon állítását, hogy akkori nyilatkozatom ca a kormány javaslata. köztt a fogyasztási adó tekintetében ellenmondás van és miután egyik a másikat kizárná, mondom, ez állítását nem fogadom el. Ha jól meg méltóztatik nézni a pénzügyi bizottság határozati javaslatát, a mint a t. képviselő ur is nagyon hangsúlyozza, igenis ott a fogyasztási adórendszer megváltoztatásáról van szó. S mi a fogyasztási adórendszer most? A termelési adó. — Kérdem a t. házat, hogy azon javaslatban a termelési adó emeltetik-e, módosittatik-e, változtattatik-e? Egyáltalán nem. Egészen más téren mozog azon adójavaslat. Azon adóemelésről tehát beszélni nem lehet, azon adó egyenesen a fogyasztótól szedetik. De különben ennek bebizonyítása akkorra való, midőn az illető törvényjavaslat lesz tárgyalás alatt, azon törvényjavaslat előkerül és azon esetben bátorságot fogok magamnak venni, ha szükséges lesz, tüzetesen kifejteni. T. ház! Bezárom rövid felszólalásomat, bezárom egy szintén rövid nyilatkozattal. (Halljuk!) Én, t. ház, a történelemből sok, igen nevezetes momentumot olvastam és tudom azt, bogy vannak nehéz helyzetek, a midőn bizony önmegtagadásra van szükség a népszerű áramlatokkal szembeszállni (Félbeszakítás a szélsőbalon), igenis, vannak idők, midőn kötelesség a népszerű áram lattal szemben bizonyos megállás, bizonyos határozott tagadás és azt is igen jól tudom, hogy ez a választásokkal szemben a képviselőre nézve a legnehezebb. Igaz, hogy vannak pillanatok a nemzetek életében, midőn az áldozatkészségre lelkesedéssel szánják el magukat az emberek és kritika nem gyakoroltatik, midőn a rendek felkelnek és kiáltják : „Vitám et sanguinem." (Nyugtalanság és derültség a szélsőbalon. Hosszan tartó zaj.) Méltóztassanak a periódus végét megvárni, (Halljuk 1 .) mert akármilyen mameluk vagyok is, (Derültség), ilyen extasisha, ezeknek a most szőnyegen levő javaslatoknak védelmében — nem jövök. (Halljuk! Halljuk!) Igenis, t. ház, vannak a nemzetek életében — hogy ugy mondjam — exaltált perczek, midőn a loyalitás abban nyilvánul, hogy „vitám et sanguinem" ajánltatik föl és ilyenkor az áldozatokkal szemben a kritika nem gyakoroltatik. (Zaj a baloldalon.) Várják be. kérem a periódus végét. (Derültség. Halljuk!) Ifyenkor az áldozattal szemben a kritika — ismétlem —• nem gyakoroltatik, ellenállás nincs,
