Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-317

317. orbzágos ülés decaembcr II. 1880. gg'j! a részletekből lehet megitélni azt, hogy tnlajdoukép milyen terhesek, milyen szükségesek ^zok; {Mélyedés jobb/elől) hogy kikre háramlik a teher, mily befolyással van a termelésre és versenyképességünkre. S én igen röviden ezekből a szempontokból kívánom ezen törvényjavaslatot megítélni. (Halljuk! Halljuk!) Én, t. ház, arról, hogy szükséges- e a fedezetről gondoskodni, positiv nézetet az ellenzéktől nem hallottam, de hát nem vádolhatom az ellenzéknek sem az egyik, sem a másik árnyalatát azzal, hogy nem gondolkozott volna felette; mert hogy nem beszélt róla, az tény, hanem lehet, hogy gondolkozott. (Derültség jobbfelöl.) És e tekintetben szükséges lenne különösen azt tudni, hogy miképpen gondolkozott, mert a kérdés igy áll; legalább előttem igy: ez a javaslat és az a másik, a melyikről még szó van s átalában a kormány előterjesztései olyanok-e, a melyek a fedezetnek részbeli elenyésztetésére alkalmasak, a melyek aránylag a legkevésbbé terhesek és a legméltányosabban beszedhetők. Mert ha e kérdésekre igennel felelhetünk, abban az esetben a javaslatokat elfogadhatják, eltekintve a részletektől, a mennyiben pl. a másiknak tárgyalása nem ide tartozik. Mellékesen jegyzem meg, hogy nem akarok azon hibába esni a melybe igénytelen nézetem szerint esett Lichtenstcin József t. képviselőtársam, a midőn szóba hozta az adókezelésről szóló törvényt s reá azt mondta, hogy drákói, vagy nem tudom: murawiewi javaslat. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Bizony murawiewi!) Azután tárgyalta a képviselő' ur a fogyasztási adójavaslatot elejétől végig; beszélt ismét Ausztria finaiicziáiról s más ilyekről, a melyek mind ide nem tartoznak. Talán mondhatom, hogy ez is a kényelmes állások közé tartozik, mert nincs könnyebb, mint egy kemény frázissal agyou ütni akarni valamely javaslatot olyankor, a mikor az napirenden nincs és igy nem tárgyalható, olyankor, a mikor tehát nem mutatható ki, hogy nem ugy van a dolog, hogy nem mutatkozik itt sehol Murawiew korbácsa. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) A bizonyítást nem kérjük önöktől, de ez esetben engedjék meg azt kérnünk, hogy az átalános megítélést is halasszuk el azon időre, a midőn azon javaslatokat valóban tárgyalni fogjuk. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Mondom, előttem csakis a szállítási adóról szóló javaslat lebeg s az a kérdés, vájjon az szükséges-e és más utón aránylag kevésbé terhelőleg beszedhető-e azon jövedelem, mely itt, a szükségletnek részben való fedezésére felvétetik? És itt még azt kell előrebocsátauom, hogy azon álláspontot nem fogadhatom el, melyet a t. képviselő urak a fedezetre nézve elfogadtak, t. i. hogy ha a szükségletet egyszerre fedezni nem lehet, akkor ne tegyünk ez irányban semmit. Én azt hiszem, hogy az államháztartás rendezése nem eszközölhető valamely boskói műtéttel, nem eszközölhető egy csapással; s ha az ember igy vélekedik, akkor könnyen olyan merész állííásokra ragadtatja el magát, milyen pl. a kamatreductió és a hadsereg elbocsátása. De ha a positiv téren marad az ember, akkor azon pár millióval is meg kell elégednünk, a melylyel a javaslott utón évről évre szaporíthatjuk bevételeinket s ezzel fönntarthatjuk, só't javíthatjuk az államháztartás mérlegét. Minthogy pedig én ezen szempontból Ítélem meg ezen törvényjavaslatot is, azt szükségesnek tartom, annyival is inkább, mert én a fedezetnek e módját kevésbé terhesen tartom beszedhetőnek, mint a hogy ez akár direct, akár indirect más adók utján matatkozik lehetségesnek. (Helyeslés a jobboldalon.) Es ez a másik szempont, melyet a t. háznak és a t. ellenzéknek becses figyelmébe ajánlok. Mert e tekintetben igen hamis felfogások uralkodtak azon beszédekben, a melyeket a másik oldalról tegnap és ma hallottunk. Azt mondják, lehetetlenség elfogadni a javaslatot, mert az termelési és versenyképességünket megrontja. De mikor arra a kérdésre kerül a sor, hogy hol mutatkozik ez a teher és kire hárul: akkor a magyarázatokban igen, nagy az eltérés. (Halljuk!) Mudrony Soma t. képviselő ur, ki állandóan azt mondja, hogy nincs magyar ipar, most azzal áll elő, hogy ez adó a magyar ipart teszi tönkre. (Élénk derültség jobbfelöl.) Több képviselő ur ismét azt mondta, hogy ez adó a termelőt semmisíti meg. G-aál Jenő képviselő ur vitte e részben a genialitást a íegmesszibbre, mert ő beszédének első részében azt magyarázza, mégpedig Amerikából felhozott példákkal is, a melyek nem ide tartoznak, hogy ez adó tökéletesen megsemmisíti versenyképességünket. Beszédének második részében pedig azt mondta, hogy ez tulajdonkép direct adó, melyet, minthogy a külföldi verseny miatt a vasúti vállalkozók át nem háríthatnak másokra, kénytelenek lesznek felvenni a mérlegökben. A kettő közül csak az egyik állhat meg. Én azt hiszem, egyik se. De lássuk az okoskodást. Vagy áthárítják másokra s akkor a beszédnek első fele áll és a második fele nem áll, vagy nem hárítják át másokra és akkor a beszédnek másik fele áll és az első fele nem áll. De a kettőt összeegyeztetni én egyátalábau nem tudom. (Élénk helyeslés jobbfelÖl.) Különösea tévednek azonban a versenyképességet illetőleg; mert e kérdést, azt hiszem, úgy kell megítélni, a mint mobt áll a versenyképességünk. Az a kérdés, hogy a kormány törvényjavaslata folytán és a törvényjavaslat mellett kilátásba helyezett, sőt részben már életbe 49*