Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.
Ülésnapok - 1878-317
33G "317. országos ülés deczember II. 1880. az állam anyagi követelményeivel és az állam létfeltételére a mindennapi megélhetéssel szemben állunk, — akkor nem szabad tisztán a negatio terén maradni, akkor akár az egyik, akár a másik alapon álló ellentétnek meg kell jelölni az irányt, melyet e tekintetben követni szándékozik. Igaz, hogy a közjogi ellenzék, bármit mondjunk róla, legalább a távol jövőre nézve concretebb alakban áll előttünk terveivel annyiban, a mennyiben a távol jövőre való ujjmutatással talán az önálló vámterület és más ilyen tervekre utal. Ez az ellenzék csak azt a nagy hibát követi el, hogy ő maga sem képes ezen dolgoknak fedezetéről jelenben gondoskodni, ez kétségbe vonhatlan, hanem, mondom, mégis egy ugrással, a mely vészteljes lehet az országra, de mindezen túlteszi magát és messziről egy ilyen ideát lebegtet maga előtt. Hanem az ellenzék azon árnyalata, [Szóló a balközépre mutat) a mely most már minden politikai felelősséget levetkőzött, a mely most, mint társaskör jelenik meg és a legmerészebb politikai támadást intéz a kormány ellen, megtagad annak mindent; sőt megtagad az országnak is minden fedezetet és másfelől olyanforma positiv terveivel áll elő, mint a minőt itt gömöri Szontagh Pál t. képviselő ur fejtegetett, hogy t. i. a szentesített törvényt bontsuk fel, (Elénk tetszés jobbfelöl. Mozgás balfél äl) mint a minőt ma Lichtensíein képviselő ur fejtegetett, a kamatreductiót és a véderő rednetiójáí. ígérve; de mindenik csak egyénenként és miután e szakértő véleményt előadták, hozzáteszik, hogy az egyéni nézet volt: akkor, midőn mindnyájan és összesen ily egyéni véleményeket jeleznek és mégis együtt, mint felelősségnélküli társaskör jelennek meg, akkor valóban nem az önök helyzete kényelmetlen, hanem a mi helyzetünk és nemcsak a házzá! szemben, de a közönséggel szemben is önök beszélnek felelősség nélkül, (Helyeslés jobbfelöl.) Már azt az eljárást ériem, melyet Sennyei Pál báró követett, midőn rögtön felszólalt és az ilyen ideák ellen tiltakozót', mert ez útját vágja azon törekvéseknek, melyek ezen ideák alapján felburjánozhatnak, legaíáoö irányában. De ha ezen nyilatkozatok egyenként mind szaporodnak, ha ezek minden egyes esetben más és más ideális, meg nem magyarázható, sőt talán veszélyes eszméket, szenvedélyeket keltenek fel a közönségben, akkor önök dolgoznak veszélyes irányban felelősség nélkül. (Igaz! jobbfelöl. Mozgás baljelöl.) De egyszersmind arra vagyok bátor egész tárgyilagossággal, minden személyes vonatkozás nélkül figyelmeztetni önöket, hogy ezzel egyszersmind lekötik, elzárják a kormányképességet magukra nézve hosszú időre, (Igaz! Ugy van jobbfelöl. Ellenmondás balfelöl) mert ha kor1 mányra jutásukat föltételezzük és én azt | hiszem, hogy positiv javaslatokkal szemben és különösen az államháztartás kérdéseivel szemben mindig minden oppositiónak abból a szempontból kell kiindulnia: „Ha éa most kormány lennék, akkor mit tennék ?" Ha ilyen esetben is nem árulja el egészen az ellenzék nézeteit a kormánynyal szemben, ha véka alá rejti is, az még hagyján; de álláspontjának legalább egy negatív hatással kell lennie magatartására nézve és annak abban kell nyilvánulnia, hogy nem mond ki olyan eszméket és nem kelt oly követeléseket, a melyeket a kormányon maga nem valósíthatna. És azt hiszem, t. ház, igen meggyülnék bajunk azon követelésekkel, melyeket most felkeltenek a közönségben mert ezek kormányzását akadályoznák. És ha mi, ha a kormány, positiv javaslattal szemben máafoldalról nem hallunk, nem látunk egyebet, mint oly merész egyéni ideákat, a melyek nekmegvalósíthatásáról egyáltalán meggyőződve nem lehetünk, sőt azt hiszem, hogy legalább ez időben hosszú évek sorára nézve még azok sincsenek meggyőződve, a kik ezeket elmondják, vagy legalább azok, a kik mellettök vannak; abban az esetben már e szempontból is nem marad hátra a kormánypártnak egyéb, mint megmaradni a positiv téren és azon javaslatok melleit, a melyek ilyeneket valósíthatlant koczkáztatnak, és a melyek realisálhatók. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezen átalános megjegyzésen kivül én még néhány rectifikatióra is bátorkodnám a t. ház engedelmével áttérni. (Halljuk! Ralijuk!) Én t. há , ugy vettem észre, hogy az ellenzéki szónokok legnagyobb része — nem mondom, hogy mindenik — tulajdonkép nem a szállítási adó-törvényjavaslatról beszélt, (Igaz! jobbfelöl) hanem egyiknek a zsebében maradt egy darab költségvetési vita, a mint pl. okáért, legalább én Lichtenstein t. képviselő urnak nagyszabású beszédéből igy vettem ki; (Derültség job'ifelöl) a másiknál pedig készen volt egy beszéd a fogyasztási adót illetőleg és minthogy az most nem tárgj T altatik, elsüti most. (Derültség a jobboldalon. Ellenmondások a, balon.) Igaz, hogv e beszédekben is kényelmesen veszik a dolgot. Mert kérem, ha valaki azt mondja, a mit Mocsáry t. képviselő ur mondott, hogy t. i. ő a részletekkel nem vesződik, elég neki azt tudni, faogy adójavaslat, ő ellene beszél. (Derültség a jobboldalon.) Akkor ez is azon kényelmes álláspontok közé tartozik, t. képviselőház, a milyeneket az ellenzék elfoglal. Nem irigylem az álláspontokat, nem irigylem különösen azért, mert igen könnyen félrevezetik az embert ugy állításaiban, mint következtetéseikben; mert adójavaslatoknál, pénzügyi dolgoknál csak