Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-317

317. országos ülés deezember 11. 1880. 385 arra indít, hogy röviden indokolj am igénytelen szavazatomat. Egyik körülmény az, hogy Liehtenstein képviselő ur provokált rám, még pedig' tényleges tévedést követett el, melyet recíifikálni kötelességem. A másik körülmény pedig az, hogy rá kivánok mutatni azon álláspontra, melyet e javaslattal szemben az ellenzék minden árnyalata elfoglal, még pedig teszem ezt minden elfogultság nélkül s nem pártszempontból tekintve a dolgot. Egész tárgyilagosan iparkodom röviden kimutatni, hogy az álláspont, melyet e tekintetben elfoglalnak, igénytelen nézetem szerint gyökeresen hamis. Egyik t. képviselő ur azt mondta, hogy nem áll az, hogy az ellenzéknek kényelmes lenne az álláspontja e javaslattal, vagy a kormány bármely reform-tervével szemben, mert az nagyon nehéz, miután a reformok kiforgatva vannak, a javaslatok nagyon rosszak s ez az ellenzék álláspontjait megnehezíti. Én azonban a inai és tegnapi felszólalásokból arról győződtem meg, hogy nagyon kényelmes álláspontot foglalnak el először azért, mert negatiójukban semmi tekintettel nincsenek a tényleges szükségre; másfelől azért, hogy positiv tervekkel előáll ugyan egyik vagy másik, de ahhoz aztán hozzáteszik mindnyájan egyenkint, hogy ez csak egyéni nézetem, ezért még a társas kört se tessék felelősségre vonni. Ez uraim a legkényelmesebb állás, ugy a választókkal szemben, mint a felelősség tekintetében. Kényelmes azért, mert a legaehezebb és legkegyetlenebb kritikát lehet gyakorolni a kormánynyal szemben, minden felelősség elvállalása nélkül (Ugy van\ jobbfelbT) és másfelől a közönségben a legmerészebb gondolatokat és vágyakat lehet kelteni, szintén minden felelősség nélkül. {Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Kritikát gyakorolnak a kormány eljárása irányában egy positiv szükségre felhozott javaslattal szemben s azt mondják, nekünk nem kell semmi fedezet, mi minden kiadást szükségesnek tartunk, vagy legalább az ellenzék minden árnyalata elismeri, hogy a kiadás legnagyobb része most olyan, melytől szabadulni, legalább rövid idő alatt, még a közjogi alapon álló ellenzéknek sem sikerülne és ezen tényleg constatált, redukálhatatlan kiadásokkal szemben, a merev negatiót fogadják el és azt mondják, semmi fedezet nem kell. Ez a fedezet kérdésében és a javaslattal szemben igen kényelmes eljárás. De egyszersmind kénytelen vagyok megjegyezni, bárhogy fogjuk fel a kormányképességet, bármily messze megyünk az ellenzék részéről azon sokszor igen helyesen hangoztatott szempontból, hogy az ellenzék feladata nem az, positiv javaslattal fellépni, bármily messze vigyük ezt, egészen odáig, a hol a parlamenti felelősség KÉPVÍI. NAPLÓ 1878—-81. XV. KÖTET. még azon kis mértékénél fogva, melyet az ellenzéknek el kell foglalnia a közönséggel és a választókkal szemben, oly messze nem lehet vinni a felelősség nélküliséget, hogy egyfelől positiv, a kormány által benyújtott terveket tökéletesen elfogadhatatlanoknak mondjunk, oly dolgokra nézve, melyek elodázhatatlanok, oly szükségletekkel szemben, melyeket nem tartunk redúcálhatóknak s akkor azt mondjuk, hogy a mi részíinkröl nem tartjuk szükségesnek, habár módosított alakban,akár íj elvek alapján,akár részletekben, akár átalánossägbaocsakalegtávolabbrólis kijelölni azon utat, melyen a jelenlegi, vagy a rövid idő alatt előálló szükségek fedeztetni fognak. {Helyeslés.) Ez már nem az ellenzéki feladatokon kivül eső kötelesség, ez a kormányképesség egyik eriteriuma {Helyeslés jobb jelül) s ez kiterjed éppúgy a közjogi ellenzékre, mint az ellenzék másik részére. Mert maradjunk positiv, concret javaslatoknál és maradjunk kérlelhetlen, elodázhatatlan szükség mellett. Akármily közjogi alapon, akármily átalános politikai szempontból Ítéljük meg a helyzetet, az tagadhatatlan: akármily előzményekből keletkezett légyen deficit előttünk áll. Annak fedezetéről, még pedig nem évek múlva, hanem most rögtön gondoskodni kell {Helyeslés jobbfelŐÍ) és ez a kényszerűség, akármi történjék az ellenzék sorsával kormányképesség tekintetében, vagy bármely irányban a pártviszonyokra nézve, ez kérlelhetlenül előtte áll minden pártnak, ezzel minden pártnak számolnia kell, {Ugy van! jobbfelöl) úgyannyira, t. ház, hogy ha a legmerészebb tervekkel és legmerészebb combinatiókkal állunk is elő, ha ma állana be az, hogy a közjogi alapon álló ellenzék kormányt vállalna, kénytelen lenne azon fedezetről gondoskodni és azon fedezetnek feltételeit a ház elé hozni. Es én azt hiszem, hogy ha ezen physicai kényszer elől nem menekülhet sem a közjogi ellenzék, sem a közjogi alapon álló ellenzék, akkor a közönség elébe nem szabad államink átalános negatiókkal és még kevésbbé oly, habár egyéni, de egyénileg gyakran ismételt tervekkel, melyek kivihetetlenek, melyek rögtön nem valósíthatók, sőt bármikor is kísértessenek meg, mindig veszélylyel fognak járni. Igenis elismerem, positiv, conerét, részletes tervet az ellenzék nem tartozik adni; de a feladatok tekintetében van egy kis különbség. Mert ha általános politikai közigazgatási kérdés, egyházpolitikai kérdés, vagy bármily más kérdés, mely physicai kényszerűséggel a perezben előttünk nem áll; ha ezekre hallgatja el az ellenzék a kormánynyal szemben álláspontjának kifejlesztését és azt mondja, addig nem állok elő sem positiv, sem negatív nézettel, mig a kormány nekem helyet nem ad, ezt meg lehet érteni, de midőn 49