Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-316

316. országos ülés űeezember 10. 1880. gazdaságának intensivitása. Azonban Magyarországra nézve abból a szempontból, melyet bátor voltam említeni, 10-szeres, ÍOO-szoros fontossággal bir a hazai ipar fejlesztése, (Igaz! Ugy van! a hal- és szélső haloldalon) mert jelenleg hazai iparosainknak azon szerep jut, hogy ők képezzék azon hadsereget, mely hivatva van ezen tributunitól megszabadítani Magyarországot és visszahódítani Ausztriától saját piaczuukat, melyet oly könnyelműen odadobunk Ausztria iparának. Es t. ház, mit csinált ezen helyzettel, ezen követelménynyel szemben a kormány? Ilyen javaslatot ad be, mint a mostani, mint a czukor-, kávé- és sörfogyasztásról szóló javaslat, mint a kereseti adóról szóló javaslat, egyszóval olyan javaslatokat, melyek számokkal kimutathatólag egyenesen a hazai ipar romlására vamiak irányozva, a melyek tehát még szélesebbre tágítják azon sebet, melyen a haza szíve, vére Ausztria felé kiömlik. A ki ismeri azon óriási erőfeszítést, melyet hazai iparunknak ki kell fejteni a végett, hogy csak megállhassa a versenyt azon a téren, melyen jelenleg már áll; a ki tudja, hogy a legkisebb megterhelés félre billentheti a mérleget és megbuktathatja iparunkat a verseny terén, az nem lesz azon helyzetben, hogy 'ezen törvényjavaslatot megszavazza, az borzalommal fog gondolni minden olyan adóemelésre, a mely az ipar versenyképességét megbénítja. Mivel ezen törvényjavaslat ilyen természetű, én azt nem fogadhatom el még a részletes tárgyalás alapjául sem, hanem csatlakozom a Helfy t. képviselőtársam által beadott határozati javaslathoz. [Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Mivelhogy ugy látom, hogy a törvényjavaslat feletti általános vita a mai nappal ugy sem érne véget és minthogy nem tudom, hogy a holnapi napon lehetoék-e oly szerencsés, hogy hozzá szólhassak, most kívánok egypár igen rövid szót mondani. {Halljuk! Halljuk!) Igen rövidet azért is, mert megvallom, hogy midőn ezen szállítási adóról van szó, összes iparviszonyainkról — viszszätekintve az 1878-ban lefolyt s egy ideig legalább törvény szerint is meg nem újítható küzdelmekre, — ma részletesen szólni nem lehet szándékom és itt csakis egypár rectiflcátióra szorítkozom. De mielőtt ezt tenném, bátor vagyok legelőször arra reflectálni, a mit a képviselő ur beszéde végén mondott, midőn megfutva a tért, vissza került oda, honnan kiindult, de a mire azután nem is gondolt többé — beszéde végéig: a szállítási adó kérdésére. (Igaz! Derültség johhfelöl.) A t. képviselő ur azt mondta, hogy ezen javaslat, mely most előttünk van, arra van szánva, hogy rontsa a magyar ipart és termelést, hogy még nagyobb legyen a tributum, a melyet az osztrák iparnak fizetünk. Előbb beszédében kifejtette, hogy nyomasztó a forgalomra nézve. Hát kérem a t. képviselő urat, melyik áll a kettő közül; mert, ha nyomasztó a forgalomra nézve, ha drágábbá teszi a forgalmat, akkor mindenekelőtt az osztrák ipart rontja és az ellen vét; (Ugy van! jobbfelöl); vagy pedig, ha rontja a a magyar ipart azzal, hogy még jobban nyakunkra hozza az osztrák ipart: akkor nem áll, hogy rontja forgalmat, mert ezt csak azon esetben teheti, ha a forgalmat olcsóbbá és könnvebbé teszi. (Ugy van! Helyes! a jobboldalon. Ellenmondás a baloldalon.) Ez az egy, gondolom, elég annak megbizonyítására, hogy a képviselő urnak oly élesen oda állított két állítása közül legalább is az egyik fenn nem tartható. Nézetem szerint nem tartható fenn egyik sem; mert ez adó nem nehezíti — a mint itt tegnap kimutattatott — a forgalmat, de viszont arra, hogy — mint ő magát kifejezni szíveskedett — tributumot fizessünk az osztrák iparnak, azt hiszem, semmi néven nevezendő nagyobb befolyással, vagy egyátalán befolyással nem lesz. A t. képviselő ur — s ez az, a mit rectificálni akarok — egy eomparátiót tett az 1868. és 1878. év között; kimutatta statistikai tabellából a termeléseket. Csak mellesleg jegyzem meg, hogy ha egy év termelésének lehető befolyását azon év közgazdászatára akarja valaki mérlegelni, rendesen szükséges az árakat is figyelembe venni; mert az árak figyelembe vétele nélkül a termelt mennyiség figyelembe vétele semmit ezen a világon nem bizonyít. Tessék a képviselő urnak összehasonlítani az árakat és megfogja lelni a batásbeli különbözetet az árak különbözetében s nem kell azt •— isten tudja micsoda — vele összefüggésben nem levő intézkedésekben keresni. De azután a képviselő ur conclusiója az, hogy mi tehát ennek az oka? az 1878-däki kigyezés, mert azóta fogyasztási adóinkat tributumul fizetjük Ausztriának, mert azóta tributumot fizetünk az osztrák iparnak. Hát a t. képviselő ur elfelejtette már, hogy 1868-ban ez éppen igy volt? Nem 1878-ban hozatott be ezen rendszer, hanem megvolt már 1868-ban és 1878-ban — mint az akkori viták alatt számtalanszor kimutattuk — változás csakis annyiban történt, a mennyiben az némely részeiben javíttatott. (Helyeslés jobbról. Ellenmondások balról.) Ha tehát ez lenne az ok, akkor 1868-ban is épp úgy meg kellett ezen oknak lenni és ha az 1868. termelés eredménye mégis más volt, mint az 1871-iké, nem lehet az ok azon intézkedésekben, melyek 68-ban és 78-ban egyformán fennállottak. [Igaz! Ugy van! a jobb oldalon.) De nem is fogok, t. kép-