Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-316

316. országos ülés deezeniber 10. 1880. 371 van-e ennek valami nyoma, érezhető e bármily csekély lendület, mely erre mutatna? Bizonyára nincs. Hogy a válság már leküzdetett, erre nézve csak három igen rövid, de nagyon frappens adatot leszek bátor idézni. (Halljuk!) Amerikában az Egyesült államokban, hol a lendület már a múlt év közepén legelőször megindult az 1878—79-iki pénzügyi évről az 1879—80-iki pénzügyi évre (mely mindenkor június 30-án végződik), a behozatal 890.000,000 frt értékről 1316 millióra emelkedett; a kivitel 1420 millióról 1671 millióra emelkedett, tehát az egész forgalom 2310 millióról 3007 millió frtra emelkedett, azaz az emelkedés egy év alatt mintegy 700 millió frtot tett. Ez oly lendülete a forgalomnak, t. ház, melynek, a mióta a világ fennáll, párja nem volt. De hasonló árnyakat látunk Angliában. A behozatal 1879-ről 1880-ra (az első tiz hónapot véve) 292.462,000 font sterlingről 3S7 millióra, a kivitel 158 millióról 185 millió font sterlingre emelkedett; az egész forgalom tehát 450 millióról 523 millióra, vagyis az évi növekedés mintegy 72.700,000 font sterling, a mi a mi pénzünk szerint körülbelül 727 millió frtot tesz. Oly lendület ez, a minőt eddig még az angol forgalmi statistika évkönyvei sem mutathattak fel soha. Hasonló emelkedés mutatkozott Francziaországban. De nem akarom a t. házat több adat felszámolásával untatni. (Halljuk! Halljuk:) Ha a consuli jelentéseket, kereskedelmi tudósításokat Európa bármely fontosabb kereskedelmi és iparos vidékeiről olvassuk, azt fogjuk látni, hogy körülbelül egy év óta mindenütt megindult a közgazdasági lendület és pedig oly mérvben, a milyeneket a rósz viszonyok által elszoktatott pessimismus már alig mert remélni. És ennek daczára, Magyarországon a lendületet senkisem látja, (ügy van! Ugy van! a bal- és szélső' baloldalon.) A kormánynak második érve a rósz termésű évek. Erre, t. ház, csak egyetlen számsorozatot vagyok bátor felhozni a hivatalos statistikai évkönyvből. Ha végig nézzük a szemesélet termést, mely Magyarországon a legfontosabb, mert egész közgazdasági politikánk erre van fektetve, ha végig nézzük, hogy 1868-tól 78-ig milyen nagy volt a szemesélet termés, látjuk, hogy mig a nagj^on-nagyon jó hirben álló 68-iki évben eanek eredménye 52.964,000 hektoliterre, tehető, a melyből 29.000,000 hectoliter búza volt, addig 1878-ban az eredmény 59.000,000 hectoliterre rúgott, melyből 36.000,000 hectoliter búza volt. A termést illetőleg tehát Magyarországnak oly bőterméstí éve, mint az 1878-iki, a hivatalos adatok szerint nem volt soha. És megérezte-e Magyarország az 1878-diki jó termés hatását? Mig 1768-bau minden irányban lázas tevékenységfejlődött a kivitel nyomán, az 1878-iki jó termés úgy elveszett, mint egy csepp viz a homokban. E szerint tehát, t. ház, ha azt kérdezzük, miben rejlik gazdasági bajaink fő oka, sem az európai válságra hivatkozni nem lehet, sem a rósz termésre. Mi hát a baj? Keressetek és találni fogtok. Igenis, megtalálható a baj kijelölése magának a kornak előterjesztésében; a kormány erre a kérdésre maga megadja a feleletet, mert a czukor-, kávéés!sörfogyasztás megadóztatására vonatkozó javaslatainak indokolásában világosan azt mondja, hogy Magyarország fogyasztói az általuk elfogyasztott czukor és sör után járó adónak nagy részét nem a magyar, hanem az osztrák kincstárnak fizetik. En azonban azt kérdem, t. ház, hogy tudja-e a kormány, hogy mennyit tesz az az összeg, a melyet a magyar fogyasztók ily módon az osztrák kincstárnak fizetnek? A kormány által előterjesztett adatokból könnyű ezt kiszámítani. Ha tekintetbe veszszük, hogy Magyarországon a kormány előterjesztése szerint 470,000 mmázsa czukor fogyasztatik és hogy az adó métermázsánkint 11 frt 55 kr.. kiderül, hogy Magyarország fogyasztói e czímen 5.428,500 frtot fizetnek. Minthogy pedig a magyar kincstárba ebből mintegy másfél millió frt folyik be, kézzel fogható, hogy e czímen körülbelül négy milliót fizetünk az osztrák kincstárnak. Hasonló módon kiszámíthatjuk azt is, a mit sörfogyasztásunk útján fizetünk. Ezen összeg a kormány által előterjesztett minimális adatok szerint legalább 4—5 millió frtot tesz. Hogy ez összeggel a magyar fogyasztók az osztrák kincstárnak adóznak, a kormány maga elismeri. Azonban én azt kérdeni, mi különbség van a magyar fogyasztóra nézve a köztt, a mit mint magyar fogyasztók az osztrák államkincstárba fizetünk és a köztt, a mit az osztrák iparosoknak fizetünk a védvámok által megdrágított osztrák ipartermékek magasabb ára fejében? A különbség csak az, hogy az egyiket az osztrák kincstárnak, a másikat az osztrák iparosoknak zsebébe fizetjük. Mennyire rúghat ez összeg? T. ház! a vámügyi tárgyalások alkalmával annyira hosszasan és szélesen meg voltak téve ezen számadások, hogy ma absolute semmi kedvem azokba ismét belemenni s ezt annál kevésbbé tehetném, mert hiszen a kormány jónak látta éppen a vámügyi tárgyalások következtében azon statistikai adatokat, melyekre ezen számítások alapítva voltak, többé össze nem gyűjtetni, hogy az ország még csak ne is tudja, ne lássa, hogy 47*