Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.
Ülésnapok - 1878-316
316, országos ülés díczember 10. 1880. 369 Ily viszonyok köztt, mondom, igen nagy fontosságot tulajdonítok a vasúti politikának, annál nagyobb fontosságot hazánkban, mivel a másik tényező, a vámpolitika a kormány eljárása folytán kezünkből ki van ragadva. [Helyeslés a szélső baloldalon.) A vasúti politika szempontjából beismerem még azt is, hogy a szállítási adónak, mint ilyennek, fontos szerepe van, mert az állam befolyása alatt lévő vasutak tarifapolitikája az állam kezében nem lévő vasutak megadóztatásával egy teljes forgalmi irányzatot, forgalmi rendszert léptethet életbe. De ki kell mondanom, hogy az kétélű fegyver, melyet csak akkor vehet kezébe a kormány, ha mindazon elŐföltételek megvannak, melyek egy ilyen politika keresztülvitelére szükségesek. Ha Magyarországon ki lesz építve a budapestzimonyi vasút, ha meg lesz a tiszai vonalnak direct összeköttetése a fővárossal, ha lesz egy direct buda-bécsi vonal, akkor megérkezett az idő, hogy e tekintetben esetleg megizenjük a háborút azon vasutaknak, melyek netalán az állam áltai követendő vasúti politikának parírozni nem akarnak. De most nem vagyunk erre képesek és ha a kormány ezen politika szempontjából óhajtaná az adó felemelését, akkor, ha meg volnék arról győződve, hogy az ország közgazdasági érdekeinek megfelelő vasúti politikát akar ez által inaugurálni, megszavaznám; jelenleg, midőn az ellenkezőről vagyok meggyőződve, azt nem teszem. T. ház! Nagyon is hosszasan foglalkoztam azon kérdéssel, (Halljuk! Halljuk!) melyet jelenleg mellékes kérdésnek kell jeleznem. A főkérdés, mint mondtam, nézetem szerint jelenleg az, vájjon Magyarország jelenlegi közgazdasági viszonyai köztt tanácsos-e és lehetséges-e az adóemelést fokozni és ez által a termelést még inkább nehezíteni és a versenyt megakadályozni. Én nem akarok, t. ház, az adók magasságáról, az adóbehajtás romboló hatásáról, a termelő osztályok pusztulásáról, a napról napra dobra kerülő birtokokról, a kereskedelem és az iparhanyatlásáról siralmas énekét zengeni. Az unalmasságig ismételt dolgok ezek s olyanok, melyeket e házban mindenki ismer. Annyira jutottunk, hogy ha körültekintünk az országban és vizsgáljuk, hol találnánk valamely foglalkozási ágat, mely még némi adót megbir, ha kérdjük a fölímVelőt, megbírna-e még egy kis adót, azt mondhatná, újabb adót nem bir meg, mert a mívelt világon nincs földmívelő osztály, mely annyira meg volna adóztatva a maga teherviselési képességéhez mérve. Ha kérdezzük a háztulajdonost, például a legjobb helyen, a fővárosban, nem volna-e lehetséges egy kis új adót elviselnie, azt mondhatná és joggal, különösen, ha csak némi teher van KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. XV. KÖTET. birtokán, hogy ma már a budapesti háztulajdonos nem tulajdonos, hanem nagyobb igényekkel biró házmester, a ki csak arra való, hogy szedje be forintonkint a házbért, részint a kormány, részint a bekebelezett hitelezők száraára. Vagy kérdjük az üzletembert. Vannak régi jóhirű czégek, a melyek 20, 30, 40, 50 év óta állnak fenn, akármelyiket kérdjük, nem birna-e el egy kis friss új adót, szemünkbe fog nevetni, hogy talán rósz tréfát akarunk vele ú'zni. Legközelebb egy igen komoly üzletembertől azt kérdeztem, vájjon jónak tartja-e X. czéget s erre azt felelte, hogy bizonyára jobbnak kell lenni, mint akárki másnak, hiszen ő már kiegyezett hitelezőivel. Ez jellemző vonása jelenlegi üzleti viszonyainknak, hogy az a legboldogabb üzletember, a ki már kiegyezett hitelezőivel. Vagy nézzünk más osztályt, az ügyvédi, orvosi vagy más efféle értelmiségi osztályt. Hiszen az egész ország tele van a kaputos proletariátus feletti panaszokkal. Ezeket akarjuk jobban megadóztatni? Vagy nézzük a művészeket. Köztudomású, hogy az egész világon szerteszét vannak szórva Magyarország művészei, a kik, eufonistikuson mondva, Magyarország dicsőségét hirdetik, a kik azonban meggyőződésem szerint, Magyarországnak szegénységi bizonyítványt állítnak ki, mert Magyarországot oly színben tüntetik fel, mint a mely saját művészeinek és müiparosainak nem képes kenyeret adni. {Ugy van! a baloldalon.) Mi van még egyéb? Itt vannak talán az irók? (Halljuk! balfelbl.) Csak legközelebb nyilatkozott hazánknak egyik legkitűnőbb irója, a ki azt mondotta, hogy mig a Bachkorszakban egyetlen tgy czikkének honoráriumával megfizethette adóját, most már négy kötetet kell neki irni. Ha ez igy van, t. ház, pedig ez tény, melyet nem tagadhat senki, noha vannak kivételek, a minthogy minden szabálynak vannak kivételei: ha mondom, ez igy van, akkor nem lehet kétség, hogy Magyarország közgazdasági szervezetében rettenetes bajok lappanganak. Hisz az csak nem képzelhető, hogy pusztán a pénzügyi operatiók hozták az országot e helyzetbe. A kormány mindent elkövetett ugyan az utolsó években, hogy az adót feljebb csigázza, de legjobb akarattal sem csikarhatott ki többet 30 milliónál; ebből a 30 millióból egy főre nem esik több 2 írtnál. Az csak nem képzelhető, hogy azon mondhatlan nyomorúságot, melyben Magyarország jelenleg van, ezen 2 frt adótöbblet idézte elő. Hisz ha csak erről lenne szó, ha Magyarország rendes, egészséges gazdasági viszonyok köztt volna, akkor e két frtot egy két napi munkával a legszegényebb ember is leróhatna. Ez tehát egymagában nem tehette volna tönkre az országot, már csak azért sem, mert hisz azon számos milliókkal igen tetemes beruházások történtek; hogy 47
