Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-316

364 318 orszägö* ü!és di-czember 10. 1880. Magyarországot illeti meg a kezdeményezés előharczosi dicsősége. Ausztriában a múlt évben beterjesztett ugyan a kormány egy törvényjavaslatot a személyszállítási dijaknak 10 százalékkal való megadóztatása iránt, de jóllehet a törvényjavaslat érintetlenül hagyta az összes árúteher- és gyorsszállítmányokat és az új adónem világosan csakis az 1880-ik évre lett volna ideiglenesen behozandó, a törvényjavaslat a bizottságnál rekedt s mindeddig törvényerőre nem emelkedett. Igaz, hogy Franeziaország óriási vasúti forgalma mellett, az 1871 óta 20 százalékra emelt személyszállítási és gyorsszállíttnányi adó 1878-ban 81 millió frankot jövedelmezett, de az 1874-ben behozott 5 százaléknyi árúszállítási adó már 1878-ban újból meglett szüntetve és midőn az előadó ur és György Endre képviselő ur Francziaországra hivatkoztak, nem lett volna szabad ezen, a mi szempontunkból lényegesebb körülményt elhall gatniok. ( Ugy van ! balfelöl.) Egyedül Olaszországban van a teherszállítás, ugy mint a közönséges vonalokon való személyforgalom 2 százalékkal magadóztatva, tehát csakis 2 százalékkal, mig csupán a gyorsvonatok személyforgalma 13 százalék szállítási adóval van terhelve. A vasúti és gőzhajózási áruforgalmat egyetlen állam sem vette, bármily mérsékelt adó alapjául, még Oroszország is csak a személyszállítási díjak után szed adót és pedig 10 százalékkal kevesebbet a III. osztálynál, mint az I. és II. osztálynál; Angliában pedig végre szinte csakis a személyforgalom van csekély 5%-kal terhelve, de még ezen jelentéktelen illeték sem terjed ki az úgynevezett penny-vonatokra. A t. kormány az előttünk fekvő többi adójavaslatainak indokolásában szeret a külföld példájára hivatkozni; vájjon nem lehet-e még nagyobb jogosultsággal épp itt a külföldre hivatkozni, midőn fejletlen közlekedési viszonyaink közepette oly pénzügyi rendszabályokról van szó, a minőkkel hasonló alapokon sehol másutt nem találkozunk. (Ugy van! balfelöl.) Már 1875-ben elszámította magát az akkori kormány, midőn a szállítási adók jövedelmét 4 millió forinttal irányozta elő; az eredmény alig multa felül átlag a 2 millió frtot és én tartok tőle, hogy a most számításba vett 1 millió forint többlet sem fog eléretni, egészen figyelmen kivül is hagyva a helyes forgalmi politika legelementárisabb követelményeit. Az indokolás ugy, mint a bizottsági jelentés, hivatkozik ugyan az 1875-ben létezett ezüst ágióra, de még ha ezen utalás magában véve jogosult volna is, a 15—17% különbözet még mindig nem indokolja az 50%-nyi adóemelést. Azonban az ezüst-ägió, ettől eltekintve ia nagyon ártatlan bűnbakként szerepel a dologban, mert hát először is az ágió a közlekedési vállalatok javára esett, mig most az állam fizetteti meg magának az 50%-al felemelt szállítási adót; másodszor pedig éppen a legfontosabb relatiókban, a nemzetközi forgalomnál a köteléki díjtételek alkalmaztatnak, ezeknek pedig az aranyérték szolgál alapul. A bizottsági jelentés helyesen utal arra, hogy: hazánk kiválóan földmívelő ország levén, gasdászati haladásának és fejlődésének egyik feltétele terményeinek könnyű és olcsó elszállításában áll és igy óvatosan kerülendő minden, mi az elszállítást nehezítené és ez által terményeink versenyképességére csökkentőleg hathatna" — és hogy : „az olcsó szállításnak már is olyan akadályai vannak, melyek a helyes forgalmi politika követelményei szerint inkább elmozdítandók, mint újabbakkal tetézendők volnának." En a t. pénzügyminister ur ellenérvei után is teljesen osztom a t. pénzügyi bizottság aggodalmait , csakhogy ez aggodalmak engem nem arra ösztönöznek, hogy tehát a czélba vett szállítási adófelemeléseket a t. háznak elfogadás yégett ajánljam. Időközben történtek ugyan némely törvényhozás: intézkedések a vasutak czélszerűbb csoportosítása érdekében ; nagy áldozattal államivá tétetett a tiszavidéki vasút, megvétetett a zágrábkárolyvárosi vonal és elrendeltetett a budapestzimouyi vasút kiépítése; de a közlekedés ügyünk fejlesztése érdekében hozott mindez áldozatokban én inkább egy okkal többet látok arra nézve, hogy egyoldalú fiskális rendszabályok által az áldozatok ne ellensúlyoztassanak, minélfogva az előttünk fekvő törvényjavaslatot nem fogadom el átalánosságban sem a részletes tárgyalás alapjául. (Élénk helyeslés balfelöl.) Szalay Imre : T. ház! Bátor vagyok mindenek előtt kijelenteni, hogy a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el s ha más indokom nem volna is, elég lenne erre a pénzügyi bizottság jelentése. E jelentésben a nemzetgazdasági szempontokat maga a bízottság felveti, mint a melyekre hátrányosan hathat a tárgyalás alatt levő adónem s azzal nyugtatja meg csupán lelkiismeretét, hogy a kormány szerince „áthatva az ügy fontosságától, a szállítási díjtételek szabályzásának, valamint a vasutak csoportosításának kérdésével komolyan foglalkozik". E komoly foglalkozás annyiszor volt már ismételve, hogy mindenki, ki annak phasisaiba be van avatva, mosolyog a felett, mert hiszen pl. komolyan foglalkozik a kormány a gyártott boroknak 4 év előtt szőnyegre hozott kérdésével; de mivel ez nem a kincstár érdekében, hanem az egyes producensek érdekében lenne megoldandó, a képviselőháznak tett ígérete daczára, azzal még ma is késedéi-