Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.
Ülésnapok - 1878-300
300. országos ülés november 18. 1886 31 mint megfordítva, mennél inkább apad, annál inkább sülyed a fizetési képesség. A közmuukaösszeirás alkalmával, évről évre az igás fogatok számának apadása mutatkozik, e szerint apad a fizetési képesség, de ugyanoly mérvben szaporodott a kézi napszám mennyisége; az igás fogatok száma annyira apadt, hogy magának a tisztelt belügyminister urnák h feltűnt és vizsgálatot rendelt el, miután azt hitte, hogy talán az összeírás nem helyesen van felvéve. A vizsgálat megtörténvén, az eredmény az lett, hogy az összeírás helyesen volt felvéve és kivéve az időközben elárverezett jószágokat, az összeírás teljes hitelt érdemelt. — Ez mutatja, t. ház, hogy már a tőke van megtámadva, már a tőke áll árverés alatt — s hogy e rendszer tarthatatlan. Ez oknál fogva én pártolom Helfy t. kép•viselőtársam határozati javaslatát. Beőthy Ákos: T. ház! Én a költségvetést elfogadom. Nem szándékozom ezen költségvetést pénzügyi és átalános nemzetgazdasági szempontból tárgyalni; az oly alapossággal és részletességgel történt, hogy azokhoz, mik elmondottak, valamit hozzáadnom alig lehet. A közeljövő meg fogja mutatni azt, hogy pénzügyeinknek appreciátiójában kinek van igazsága; a t. pénzügyminister urnak-e, vagy pedig azon felfogásnak, a melyet én is osztok, hogy t. i. államháztar fásunkat normális ufón és eszközökkel rendezni nem lehet. Igaz, t. ház, hogy a tegnapi ülésben a t. pénzügyminister ur egy véletlen segítséget nyert Csatár képviselő ur személyében, a ki egyebek köztt a hazafias fellángolás egy perezében még kabátját is feláldozni Ígérkezett a haza oltárán és a ki azt mondta, hogy kereskedelmi politikánk azon új vívmány következtében, hogy t. í. Haraszton vasút megy keresztül, egy oly gazdag forrása fog bekövetkezni a termő-erőknek, hogy azutáu a deficit magától elenyészik. (Derültség.) Én elismerem a t. képviselő urnák pénzügyi tekintélyét, azonban ezen állítása oly annyira szokatlan, új és eredeti, hogy azzal szemben mindaddig, a míg a tényleges eredmény bekövetkezik, kételyeimet fenntartom. Felszólalásomnak czélja inkább az, hogy a költségvetésnek, mondhatnám politikai oldalát világítsam meg, vagyis hogy az általános politikai helyzetről, legalább részben, nézeteimet elmondjam, a mi minálunk rendesen a budgetvitának keretében szokott helyet foglalni és megtörténni. Mindenekelőtt magának ezen eljárásnak helyességét és correetségéí illetőleg szeretnék néhány szót szólani. (Halljuk!) Én, t. ház, nem tartom szerencsés gyakorlatnak azt, hogy minálunk ezeu két egészen heterogén functió egymással egyesittetik, hogy a költségvetésnek sorsa a kormány állásával és sorsával hozatik összeköttetésbe, hogy tehát a budgetnek megszavazása annak bármelyik stádiumában, tehát az appropriatiónál is bizalmi kérdésnek tekintetik, a hol tehát nem az államélet követelményei, hanem a momentán pártállás exigentiai és esélyei határoznak. Elismerem én azt, hogy lehetnek körülmények, midőn a képviselőház kénytelen a költségvetést megtagadni. Ez azonban csakis a végső szükségnek eszköze, mikor minden más eszköz ki van merítve; normális eljárás, rendszeresített gyakorlat alig lehet. Be kell látni mindenkinek, hogy a kormány fimctiók nem bizalmi természetű functiók, hogy az szorosan vett administrativ functió, hogy egyáltalában a költségvetés teszi az államéletet lehetővé, — ezt gondolom, magyaráznom sem szükséges. De én azért nem látom a költségvetésnek megtagadását tanácsosnak — és itt jövök voltaképpen a dolog velejére, mert a koronának azon jogát, hogy midőn a kormány állása, politikája köztt és a törvényhozás köztt differentia támad, akkor a házat feloszlathassa és a népre appellálhasson — teszi illusoriussá. És ez, t. ház, a kormánynak igen becses joga, melylyel esetleg még a közszabadság ügyének is tehet szolgálatot. Hogy hogyan gondolkozott erről a mi törvényhozásunk, azt legjobban bebizonyítja az 1868., gondolom X. t. ez., mely is az 1848-iki törvényeknek egy intézkedését, a mely e tekintetben korlátokat von, megszüntette. Világos az, t. ház, hogy a koronának e joggyakorlata teljesen illusoriussá válik a költségvetés megtagadása által: mert hiszen lehetetlenség egy választási eampagne alatt az országot költségvetés nélkül kormányozni. Én nem tartom szerenecés megoldásnak azt, a mi nálunk divatozik, hogy nemcsak a költségvetés tagadtatik meg, hanem a felhatalmazás is, a mit nálunk tévesen ugy hívnak, hogy appropriatió, összetévesztve az angol appropriátióval, a mi nem egészen egy. Be kell látni mindenkinek, hogy a föloszlatás lehetősége szempontjából az egészen egyre m ^^Y' ^ka a költségvetés tagadtatik meg, akár a fölhatalmazás: mindkét esetben nincs más mód, mint a tanácsosokat azonnal elbocsátani és a feloszlatás 5 azaz, hogy a nemzetnek verdictje megkérdeztessék, lehetetlenné válik. Más oldalról én azt is beismerem, hogy azon becses alkalmat, a mit nálunk a budget most ad, hogy az ország általános helyzetet vizsgálat tárgyává tegyük és esetleg bizalmunk, vagy bizalmatlanságunknak kifejezést adjunk, valamivel helyettesíteni, surrogálni kell. Én tehát azt látnám czélszerűnek, t. ház, hogy mi itt az angol eljárást rendszeresítsük: hol minden sessió trónbesaéddel nyittatik meg. A felirati vita aztán lehetővé teszi az ország általános helyzetének megbeszélését, a bizalmi kérdésnek íelveté-