Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.
Ülésnapok - 1878-300
32 30 °- wsaágos ül sét. Mert azzal ugy is tisztába lehetünk, hogy ezen budgetvita legnagyobb része nem annyira budgetvita, hanem felirati vita. Ebben azután az ellenzéknek meg van adva a lehetőség a bizalmi kérdést felvetni, módosítványt nyújtani be; ha azután a többség azt elfogadja, a házat fel lehet oszlatni. Ez a kérdés áll a választók előtt, azok felelnek rá és elkerüljük mindazon ineonvenicntiákat, melyek a mostani eljárásnál előállhatnak, midőn vagy a költségvetés, vagy az appropriatió megtagadtatik. A budgetnek tárgyalása azután természet szerint nem volna egyéb, mint magának a költségvetésnek objeetiv tárgyalása. Ehhez azonban okvetlen szükséges volna, hogy legyen egy consolidált költségvetés, hogy ekként a budiét állandósítva levén, évenkint megszavazás alá csak azon tételek kerülnek, a melyek a megszavazást természetüknél fogva igénylik. Felszólalásom czélja tehát, ismétlem, inkább az, hogy az általános politikai helyzetről szóljak néhány szót s hogy a kormáuy politikájának rövid bírálatába bocsátkozzam. Mielőtt azonban ezt tenném, t. ház, szeretnék válaszolni azon támadásokra, a melyekben az egyesült ellenzék részesült. Ezen támadások közül mindenesetre, felfogásom szerint a legerősebb volt a ministerelnök uré, a ki oly módon támadott bennünket, hogy védelmezett. Én nem fogok azon érdekes kérdésnek taglalásába bocsátkozni, hogy tehát az egyesült ellenzék él-e, vagy hal; hát hiszen a közel jövő meg fogja ezt mutatni. Hanem én mindenesetre arra kérném t. jóakaróinkat — bocsánatot kérek, hogy ezt a triviális kifejezést használom — hogy talán várni kellene, mig a medve bőre felett alkudozunk. — Megtámadott bennünket egyebek köztt Helfy és Eötvös képviselőtársam is és azt mondották, hogy az egyesült ellenzéknek nincs létjoga. Én teljesen elfogadom azt az álláspontot, a melyet itten tegnap hallottunk, hogy minden becsületes meggyőződésnek vau létjoga. Ha azonban ez nem elég, ha annak a létjognak még más követelménye is van : már akkor aztán engedelmet kérek, de azt állítom, hogy a minek létjoga nincs, az éppen egy közjogi ellenzék. {Ellenmondások és derültség a szélsőbalon.) Én azt tartom, t. képviselőház, hog}^ az ellenzéknek kötelessége [Halljuk! Halljuk!) a létező alapokat elfogadni és azokra reáállani; (Derültség a szélső baloldalon) ezt kívánja az állandóság törvénye, mert bizony e nélkül nincs biztos alap. Ugyan kérem, mi volna egy államnak a sorsa, a melynek intézményei folytonosan változnának ? Hát ugyan az olyon épület, a melynak alapjai mindig ingadoznak, adhat-e azután a benne lakóknak biztos esistentiát? Egyáltalában nem új dolog közjogi ellenzék létezése. Angliában is 5 november IS. 1880. létezett az hosszú éveken át és sokkal jelentékenyebb ember állt az élén, mint t. Eötvös Károly barátom, t. i. a lángeszű Bolingbroke. De hát az eredmény igen röviden az volt, hogy ezen közjogi ellenzék létezése tette lehetővé Walpolenak hosszú kormányzatát, mely aztán létesített Angliában olyan corruptiót, hogy az angolok még ma is pirulva gondolnak reá. De hát kérem, miért nincs ennek a mi ellenzékünknek létjoga? Erre azt mondják minduntalan, hogy ennek az ellenzéknek nincsenek elvei, hanem csak személyes politikát űz. Én nem tudom, t. ház, hogy ezen meglehetős ködös és határozatlan kifejezés : „személyes politika" egyáltalában mennyiben tartalmazhat vádat. Hát utóvégre az a tisztességes ambitió, ha a parliamentaris élet küzdelmei folytán odajut az ember, hogy az ország sorsát intézze, hogy saját nézeteit megvalósítsa, teljesítse, hát talán a közéletnek egy elég jogosult tényezője. Személyes bizalom és rokonszenv, bizalmatlanság és ellenszenv — végre ezek is teljesen jogosult tényezők és a ki ismeri a mi pártéletünket, az nagyon jól tudja, hogy pl. a Deák Ferencz iránti személyes bizalom, mily jelentékeny factorát képezte a közéletnek. Senki, t. ház, ezt politikai feloniának nem tekinti. Incorrect ezen eljárás csak abban az esetben, hogyha személyes érdekből, önérdekből származik; de azt gondolom, mireánk még sem lehet mondani, hogy a mi eljárásunkat Önérdek vezérli. r Általában a személyes érdemek megítélését, a mi a személyes bizalomnak oly jelentékeny alapját képezi, bízzuk részrehajlatlau fórumra s az majd meg fogja ítélni, hogy a ministerelnök ur nemesebb értelemben volt-e vezére a nemzetnek és hogy a vád, melyet ellene emelünk, semmi egyéb, mint szenvedély tajtékja, vagy szereplési viszketegből fölvert porfelleg, a mely nagy alkotásain nemhogy szennyet, de még nyomot sem ejtett. A mi pedig azokat az elveket illeti, utoljára is ezek nem a szavaknak, de a tényeknek a kérdései. Tény, t. ház, a parlamentáris életben a törvény, mely az elveket megvalósítja. A kisebbség nincs azon helyzetben, hogy törvényt alkosson. Ha abba a helyzetbe jön és tényei által bizonyítja be, hogy arra képtelen, akkor valóban jogos ezen sújtó Ítélet; de addig talán nekünk is van jogunk igénybe venni azon kedvező védelmet, melyet még a büntető jog is gyakorol a vádlottakkal szemben, hogy el nem ítélhetők, a mig bűnösségök bebizonyítva nincs. De azt hozzák fel, t. ház, hogy az egyesült ellenzék nem mondja meg, hogy mit akar, nincs programmja. Sehol a világon nem történt akármely dologgal annyi visszaélés, mint nálunk
