Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.
Ülésnapok - 1878-315
315. országos ülés (leczember 9. 1880. 337 ter, midőn 1874-ben ezen törvényjavaslatot tervezte, ezen adónemből 4 milliónyi jövedelmet reménylett és ime mondja a minister ur, miután a. tapasztalás azt mutatja, hogy ezen adó ezen összegnek alig valamivel többet, mint felét jövedelmezte, miután tehát a jövedelem ennyire apadt ezen néhány év alatt, ez a főok arra, hogy most emeljük ezen adónemet, elérendők azt, mit az ő" egyik elődje törvényjavaslat indokolásában reménylett. {Derültség a szélső baloldalon.) Ez már mégis nagyon különös egy logika! Hogy azért, mert egy ministerünk tévedett, pedig téved valamennyi minister s 8 rózsásabb színben látta pénzügyi helyzetünket, mint a milyeneknek az eredmény mutatta, hogy annak árát fizesse meg ezen szegény nép és hogy emeljük fel most újból 2 millióval az adót csak azért, hogy utólag bebizonyuljon, hogy Ghyczi Kálmánnak 1874-ben igaza volt. Ez már mégis különös egy logica. De azt mondja a t. pénzügyminister ur, hogy a jelen törvényjavaslat czélja, hogy az ezen jövedelemben beállott apadás adóemeléssel helyrehozassék. Engedelmet kérek, ezen indokot sem fogadhatom el, először, mert a jövedelem nem apadt, apadásnak nevezzük azt, mikor valamely jövedelem egy időpontban nagyon magas és fokozatosan visszafelé jmegy. De én ennek ellenkezőjét látom itt; és éppen a t. előadó ur kiegészítvén a kormány által élőnkbe terjesztett adatokat, constatálta, hogy nemcsak 1875-ben 2 millió 95 ezer forint, 77-ben már 2.180,000 frt 1878-ban csekély különbséggel ugyanennyi 79ben 2.326,000 írt volt e tekintetben a jövedelem. En ebből tehát azt látom, hogy éppen ellenkezője áll annak, mint a t. pénzügyminister ur állít; nemcsak hogy nem apadt a jövedelem, hanem ellenkezőleg emelkedett. Tehát a mennyit ezen adó hajthat, annyit már is hajt. Ez tehát nem lehet ok arra, hogy miért emeljük ezen adónem utáni jövedelmet egész azon pontig, a mely contetnplálva volt 1874-ben. Még kevésbé fogadhatom el a t. pénzügyminister ur második érvét. 0 azt mondja: „De éppen a teherszállításnál czélba vett emelés nem olyan, hogy az a forgalomra zsibbasztó hatást gyakorolhatna. Miért? — mert azt mondja — ezen állítást igazolja a következő ssámítás, a melyben kimutatja, hogy egy métermázsa búza szállítása Kolozsvárról Budapestig alig 1 krajczár és egy kis törttel fog többe kerülni. Hát először, ha csak egy métermázsáról volna szó, az az i krajczár csakugyan senkit sem tesz tönkre, de nem egy métermázsáról, hanem sok ezerről van «zó és a sok krajczár sok forintot tesz. Ilyen irányban a végtelenségig haladhat a minister ur. Ugyanezen okoskodással, ha ezt elfogadjuk, KÉPVH, NAPLÓ 1878—81. XV. KÖTET. 6 hónap múlva újból mondhatja, hogy emeljük 1 krajczárral, hiszen az olyan csekélység, hogy majdnem elenyészik, azt nem érzi meg senki. Ez veszélyes politika, mely a nemzeteket a kétségbeesés örvényébe szokta vinni. (Igaz! a szélső balfelöl.) És kérem, nálunk a szállítási adóról beszélni. Hiszen, ha van egy szent kötelessége a kormánynak e hazában, éppen az volna legszentebbül, hogy igyekezzék módot találni arra, hogy az annyiféle csapás által sújtott magyar földbirtokos módot találjon terményeit piaczra hozni, (Igaz! a szélső balfelöl.) mikor ugy is panaszkodunk évek óta azon csaknem leküzdhetlea verseny miatt, mely egyrészt keletről, másrészt a tengerentúlról csaknem lehetetlenné teszi a magyar nyerstermelést; akkor áll elő' a kormány ilyen tervvel, hogy azt még inkább sújtsa, mert hiszen nézete szerint ez oly csekélység, hogy senki sem fogja megérezni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem is szólok arról, hogy azon oknál fogva, hogy Ausztriában ezen adónem nem létezik és nálunk most behozatik, ez által a gabnakereskedő is még kevésbbé lesz képes versenyezni azon osztrák kereskedővel, a kivel egy közös vámterületen élünk, minthogy ott a szállítást relatíve sokkal olcsóbban eszközölhetik, mint mi. Erről, mondom, én nem szólok, mert hiszen mi tagadás benne, ezt tudja az egész világ, hogy mikor a kormány előtt az a kérdés áll, hogy vájjon Magyarország, avagy Ausztria élvezzen-e valami előnyt, 8 nem habozik, Ausztria előtt mindig meghajol, Magyarországot mindig sújtja. (Igaz! Ugy van ! a szélső baloldalon.) Erre tehát, mondom, nem is akarok hosszabban kiterjeszkedni. De hát még egy dologra lehetetlen nem reflectálnom ezen törvényjavaslatot illetőleg. Én. ha érteném is, hogy ezen törvényjavaslatból a kormány legalább tényleg annyit remélhet, mint a mennyit remél, nem szavazhatnám meg azon általános okoknál fogva, melyeket már említettem. De legalább fisealis szempontból érteném a minister ur szándékát! Lássuk, miként állunk még kincstári szempontból is. Olyan országban, a melyben a közlekedési eszközök vagy államiak, vagy pedig az állam által kamatbiztosítással vannak ellátva, szállítási adó tulaj donképen illusió, önámítás. A mit az egyik zsebünkbe beveszünk, a másikból ki kell adnunk, mentül inkább fog szaporodni, vagy kevesbedni a kamatbiztosított vasutak jövedelme, annál többet kell fizetnünk. Tehát több, mint fele részét ezen jövedelemnek tulajdonkép maga az állam fizeti; mindenesetre maga az állam, még pedig vagy az állam directe, mint kincstár, vagy pedig a földbirtokos és a kereskedő és csak a legkisebb részét fogja fizetni az a része közlekedési eszközeinknek, a mely nem az állam kezeiben van és a mely az állam részéről garan43
