Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-315

336 315. or=zásros ülés deczember 9. 1880, bizottság nevében elfogadásra ajánlom. (Helyeslés jobbfelöl) Helfy Ignácz: T. ház! Az 1881-iki költségvetés előirányzat beterjesztése alkalmával az igen t. pénzügyminister ur három tényezőt jelölt ki, mely hivatva lenne arra, hogy az államháztartásban mutatkozó hiányt fedezze. Az egyik és első tényező a hitelművelet és kölcsön, a második az államvagyon egy részének elarlása, a harmadik az adóemelés. Az első kettővel igen tüzetesen foglalkozott a ház a lefolyt költségvetési vita alatt. Ezen utóbbi, harmadik tényezőre nem reflecfált senki, vagy csak mellékesen, miután az concret alakban a ház asztalán nem feküdt. Most tehát, midőn ezen harmadik tényezőhöz közeledünk, a melynek a szőnyegen lévő javaslat talaj donkép kezdetét képezi, azt hiszem, hogy jogosult azon felfogás, hogy első sorban nem éppen a szőnyegen lévő vasúti- és gőzhajózási adóról szóló speciális törvényjavaslattal foglalkozunk, hanem, hogy teljesen, jogosítva van mindenek előtt, azon általános kérdésnek megvitatása, vájjon elfogadhatja-e a t. ház a t. minister ur által javasolt azon harmadik tényezőt, vagyis más szavakkal: vájjon lehetséges-e ma Magyarországon adófokozásról beszélni, lehetséges-e azt elfogadni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A t. kormány ez alkalommal épp oly ügyekben szándékozik eljárni, mint eljárt az 1878-iki kiegyezés alkalmával. [Halljuk!) Ez, épp úgy, mint ma, egy új nagy hadjárat az adófizető polgárok ellen. Érezte a kormány akkor, hogyha egyszerre adja elő az egészet, ha a képviselőházat abba a helyzetbe teszi, hogy a kiegyezést a maga egészében lássa és bírálja, alig lehetne találni a ház oly tagjára, ki hajlandó lenne ezt elfogadni. Mit tett tehát? Pilulákra szedte a kiegyezést, lassan, lassan elnyelette a házzal, elkezdve a szeszadón és így fokozatosan előre menve, végre jött a legkeserűbb pilula, a 80 milliónyi bankadósság. Éppen hasonló eljárást követ a t. pénzügyminister ur ezúttal. 0 egészen új rendszert akart inaugruálni. 0 fejébe vette, mert, miután sok évi tapasztalás után látta, hogy semmiképp nem sikerül a kormányzatnak oly rdndszert követni, mely a jövedelmeket természetes utón fokozná, azaz, hogy a polgároknak jövedelmét szaporítván, ez által közvetve a kincstár jövedelmét szaporítsa, — fejébe vette egyszerűen, hogy addig fogja fokozni az adókat, a meddig a deficit fedezve lesz. Ez egy egészen új rendszer, a melyet inaugurálni kivan, melynek fele természetesen — talán kisebb fele — most terjesztetik elő, a választások előtt; — a második, hihetőleg nagyobb és még súlyosabb fele fenntartatván majd a választások utáni időszakra, éppen úgy, mint eljárt a eabinet 1875-ben, mikor a ministerium a Grhyczi-féle javaslatokat ellenezte, annak csak felét fogadta el a választások előtt, a másik felét pedig érvényesítette a választások után. A kérdés tehát szerintem egyelőre az, vájjon Magyarország azon helyzetben van-e ez idő szerint, hogy egyáltalában mellőzve az adók nemeit, az adókat bármi czímen fokozni lehessen? Én, t. ház, ha visszatekintek e hazában a köztevékenység bármily ágára, azon eredményre jutok, hogy az merő lehetetlenség. {Igaz! ügy van! a szélső baloldalról.) Ha látjuk, a mit pedig tagadni nem lehet, hogy a földbirtokos osztály napról-napra hanyatlik, ha tekintjük azt, hogy maga a pénzügyminister ur a ministeri székről nem habozott kijelenteni azt, hogy legaggasztóbb jelenség e hazában az, hogy már évek óta a földbirtokosság és különösen annak középosztálya süly ed, aggaztó mérvben hátrafelé megy, roskadozik, hanyatlik; ha széttekintünk a kereskedelem terén, azt látjuk, hogy nálunk tulaj donképen önálló nemzeti kereskedelem, mint ilyen, nem is létezik, hanem összes kereskedelmünk nem egyéb, mint az osztrák kereskedelem bizományosa, ha széttekintünk iparunk terén, lehetetlen azon téuyt tagadnunk, hogy a múlt években, sőt még a múlt évtizedekben is nagy virágzásnak indult iparágak részint végképpen elenyésztek, részben tetemesen hanyatlanak, mondom, ha mindezeken végig tekintünk, lehetetlen azon meggyőződésre nem jutnunk, miszerint nálunk már az adózásnak azon fokára jutottunk, hogy annak még nagyobb emelésére józanul — nem mondom hazafiasán, — csak józanul gondolnunk sem lehet. (Igaz! ügy van! a szélső balon) Meg van ennek mind phisikai, mind morális hatása. Van egy bizonyos phisikai hatása az adózásnak, az, midőn mindenki belátja és tudja, hogy eljutottunk a non. plus ultráig, melyen túlmenni nem lehet. Én azt hiszem, hogyha a pénzügyminister ur nyugodt lélekkel, részrebajlatlanul akarja keresni ezen hatást, meg fogja azt találni a hátralékok rovatában. Én most ennek részletezésébe nem kívánok bocsátkozni, de mint tényt constatálhatom s ha nem mondok igazat , a pénzügyminister ur rectifieáíhat, hogy ha végig tekintünk a számvevőszék számadásain, látjuk, hogy mindazon rovatokban, melyekben az utóbbi években fokozott adók foglaltatnak, emelkedtek az adóhátralékok. Ez bizonyítja, hogy elérkeztünk a végső határig. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) A szőnyegen forgó törvényjavaslatokat a kormány igen különös módon indokolta. Mindenek előtt első indok az — és ez ismétlődik I kétszer, hogy Grhyczi Kálmán volt pénzügyminis-