Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.
Ülésnapok - 1878-315
315. országos ülés < személyszállítás volt megadóztatva és pedig a személyszállítási díjtételek 10*/o-ával, utóbb a a 70-es években emeltetett a személyszállítási díjtételek 20 %-os adójává s egyszersmind behozatott a teherszállítások megadóztatása és pedig a díjtételek 5 %-ával, mondom, ha nézzük az eredményeket, azt látjuk, hogy 1873—74-ben tisztán a személyszállítás 67 milliót, 75-ben a teherszállítás 21 milliót, 76-ban 21.016,000-et, 77-ben 21.100,000-et Ez eredmények tehát folytonos, habár nem tetemes emelkedést tüntetnek fel, jeléül anuak, hogy ezen adónem a forgalomra káros hatással nem volt, pedig Francziaorszagban a teherszállításnál 5 % volt az adó, mig a nálunk eontemplált emeléssel is csak 3 %. Ez ellen azt lehetne azonban felhozni, hogy Francziaország példájából a magyarországi viszonyokra következtetést vonni egyátalában nem lehet, mert Francziaország nemzetgazdasági viszonyai fejlettek, másrészt pedig a szállítmányok nagy részét nem nyers termények, hanem iparczikkek képezik, melyek a megadóztatást könynyebben eltörik. Ez ellenvetésnek némileg, ámbár nem teljesen hódolva, lemondok e példáról és szorítkozom arra, milyen eredményeket mutat fel a magyarországi eddigi megadóztatás. Midőn ezt bátor leszek a t. háznak kimutatni, nem lehet említést nem tennem a ministeri indokolás azon tételéről, melyben az foglaltatik, hogy midőn 1875-ben ez adónem behozatott, az ebből eredő jövedelem 4 millióra számíttatott volna. Ha ez állana, akkor könnyen lehetne azt következtetni, hogy ez adónem a forgalomra nézve bénító, mert az eredmény csak 2.200,000 frtot mutat fel és így mindenesetre ezen adónem az oka annak, hogy a forgalom tetemesen csökkent. De én bátor vagyok a t. házat figyelmeztetni, hogy midőn az akkori pénzügymini ster Grhyczi Kálmán a szállítási adótörvényjavaslatot beterjesztette, az akkori indokolásban az foglaltatott, hogy négy millió väratik tőle. Azonban az adóügyi bizottságban e kérdés nagyon szigorú bírálat alá vétetvén, számítások történtek az akkori átlagforgalom alapján. E számítások eredménye, mely akkor a képviselőháznak is bejelentetett, a következő adatokat tünteti fel: Várható lett volna akkor a személyszállítás után 1.302,821 frt, a podgyásznál 44,142 frt, a gyorsszállítmányoknál 33,920 frt, a teherszállításnál 674,956 frt. Összesen 2.028,849 frt a vasutaknál. A gőzhajóknál a személyszállításnál 190,000 frt, a teherszállításnál 70,000 frt. Összesen 260,000 frt. Összeadván a vasutaknál és gőzhajózásnál remélt jövedelmet, ez kitenné 2.260,000 frtot, | iczeiutaer 9. 1880. 335 tehát nem 4 millió frtot, a mire az indokolásban itt hivatkozás történt. De ha mi 1875-ben a szállítási adó jövedelmét 2.260,000 írttal számítottuk, most az a kérdés, befolyt-e az az összeg és hogy a hátramaradás következtében nem lehet-e a forgalom csökkenésére következtetni? És itt azt látjuk t. ház, hogy eltekintve az 1875-iki csonka évtől, a forgalom 1876-ban 2.095,533 frtot, 1877-ben 2.186,502 frtot, 1878-ban 2.185,923 forintot, 1879-ben pedig 2.326,858 frtot jövedelmezett. Az 1879-ik évi tényleges eredmény tetemesen nagyobb, mint a mire ezen adó behozatalakor 1875-ben számítottunk. És igy elesik azon ellenvetés, hogy ezen adónem a forgalomra nézve káros visszahatást gyakorol. Hogyha ezen adónem már eddig megfelelt a várakozásnak és nem igazolta azokat az ellenvetéseket, a melyeket 1875-ben a törvényjavaslat tárgyalásakor hallottunk, azt gondolom, hogy ezen csekély emelés sem fogja azon ellenvetéseket igazolni, mert végeredményében, különösen a teherszállítást illetőleg oly csekély ezen emelés, hogy ez, a mint az az indokoláshoz mellékelt kimutatásból is látható, az ország különböző részeiben a különféle árúk tekintetében fennálló díjtételeknél alig tehető egy, legfölebb 17» krra. Ily csekély emelésnél tehát az ellenvetés nagy jogosultsággal nem bir és én azt hiszem, hogy még kevésbé bir jogosultsággal, ha tekintetbe vesszük, hogy 1875-ben a szállítási adó alapjául a díjtételnél 15% agio és az azóta eítUní kezelési költség szolgált. T. ház! Ezek után még csak azt vagyok bátor kiemelni, hogy tekintettel arra, kogy ezen adónemek beszedési módja közvetett és igy sokkal kevésbbé érezhető, mint az egyenes adók emelése és hogy az ország a közlekedési eszközök fejlesztésére oly tetemes összeget fordított, hogy a vasutak építésébe befektetett összeg több száz millióra rug és a kamat-garantia fejében kiadott össseg is eléri a 100 milliót: igazságos és méltányos, hogy az ország jövedelmei azon az utón is szaporodjanak, a melyeu az ország ily tetemes áldozatokat hozott. Megemlítve még azt, hogy ezen adónem emelése ellen az orsz. iparegyesület kérvényt adott be, a melyben a szállítási adó felemeléséről szóló törvényjavaslatot a napirendről letétetni kéri és a melyet betekintés végett a t. ház asztalára leteszek, erre nézve a pénzügyi bizottság azért nem tett külön jelentést, mert ez a pénzügyi bizottság jelentésének beadása után lett a bizottsághoz utasítva és mert a benne felhozott okok oly általánosak, a melyek a törvényjavaslat tárgyalásánál is kellő figyelembe vétethetnek. Ezek után a törvényjavaslatot a pénzügyi
