Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.
Ülésnapok - 1878-315
334 315 országos ülés deezembor 9. 1S8Ö. nálunk keletkezett először. Behozta azt mindenek előtt Francziaország és ettől vettük mi azt át 1875-ben. Most nemcsak Ausztria, hanem az európai államok legnagyobb része is komolyan foglalkozik ez adónemnek behozatalával. Nem is ez forog most tulajdonképpen tárgyalás alatt, hanem a tanácskozás tárgyát ke'pezi az 1875: XX. t. ez. 1. §-ának módosítása olyképpen, misieriut az 1. §. egyes tételei, a melyek a szállítási adó tételeit képezik, bizonyos mértékben emeltetnének, még pedig emeltetnék a személyszállítási adó tétele 5%-kal, tehát fizetendő lenne személyszállításért a vételdíjnak 15°/ 0-a, az uti málha szállítás adója szintén 5%-kal, tehát a szállítási díjnak 15%-a, a külön személyvonatok és gőzhajók adója 5%-kal tehát az összes szállítási díjnak 15%-a, a gyorsszállítmányak adója 2%-kal, tehát a szállítási díjnak 7% teherszállítmányokért ugyanannak 3%-a, a gőzhajókon a külön kabin, a vasutakon az alvó helyül szolgáló kocsiszakasz bérletének adója 5%-kal, tehát a bérösszegnek 15%-a. Az eddigi adótételeknek összes emelése tehát körülbelül 50%-ra megy. Czélja ezen törvényjavaslatnak az állam jövedelmeinek fokozásával pénzügyi helyzetünknek javítása. Azt gondolom, a t. ház felment engem annak kimutatásától, hogy az áliamjöveleai fokozására csakugyan nagy szükségünk vau. Hiszen alig múlt el néhány nap azóta, hogy az 1881. ki államköltségvetésnek tárgyalása alkalmával annak szüksége minden oldalról hangsúlyoztatok és különösen kiemeltetett, hogy tetemes deficitünket egyszerűen újabb adósság csinálásával fedezni nem lehet és hogy okvetetlenül szükséges a jövedelmeket szaporítani. Ezen átalánosságban nyilvánult szempontoknak kivan a jelen törvényjavaslat megfelelni és hogy erre nézve a törvényjavaslatnak bizonyos jogosultsága van, í. i. hogy a törvényjavaslat ezen szempontokuak megfelelhet, ez, azt gondolom, kérdés alá szintén nem jöhet, mert az 1. §-ban foglalt adótételek emelése folytán, mely, mint mondám, az eddigi adórételek körülbelül 50%-át teszi, ezen törvényjavaslat elfogadása által az állam jövedelmei körülbelül 1.100,000 frttal szaporodnának. Eddig t. i. 2.200,000 frt volt azon összeg, mely ezen adó u án az állampénztárba befolyt, ha most az adótételeket 50%-al szaporítjuk, akkor az említett összeg felével, 1.100,000 írttal szapoiodik a jövedelem. E törvényjavaslat megbirálásánál tehát kiválóan azon kérdés volna eldöntendő, vájjon az itt jelzett adóemelés csakugyan képes-e a kitűzött czél elérésére eszközül szolgálni, azaz vájjon bizton várható-e ezen jövedelmi többlet és vájjon az adótételek ezen szándékolt emelése nem fog-e oly káros visszahatással lenni úgy a kereskedelemre, mint a forgalomra, hogy ezek csökkenése majd a várt jövedelmet is csökkentse. Nem lehet tagadni, t. ház, hogy e kérdés megbirálásánál különös figyelem fordítandó az ország közgazdasági viszonyaira. Nem lehet figyelmen kivül hagyni azt, hogy hazánk kiválóan nemzetgazdasággal foglalkozó ország és hogy ennek érdekében az áll, hogy nyerstermékeit mennél kisebb költséggel a nyugat-európai piaezokra szállíthassa, hogy legújabban fellépett versenytársaival, Amerikával, Dél-Oroszországgal és Oláhországgal a versenyt sikerrel kiállhassa. És e tekintetben komoly aggodalmak merültek fel a pénzügyi bizottságban a törvényjavaslat tárgyalása alkalmával, mert azon meggyőződés is birt jogosultsággal, hogy forgalmi eszközeink jelen fejletlensége, külöuösen pedig az eddigi magas díjtételek mellett a forgalomnak már is oly akadályai és nehézségei vannak, melyeket inkább elhárítani, mint újjabbakkal szaporítani kell. A pénzügyi bizottság kebelében nyilvánult ezen aggodalmakra azonban már akkor kijelentette a pénzügyminister iur, hogy belátva ezen nehézségeket, a kormány komolyan foglalkozik úgy a vasutak csoportosításának kérdésével, mint egyszersmind a díjtételeknek megállapításával. Azóta, hogy e törvényjavaslat a pénzügyi bizottságban tárgyaltatott, több mint egy év, csaknem másfél év telt le és alkalmunk volt tapasztalni, hogy a pénzügyministernek a pénzügyi bizottságban tett Ígérete bizonyos mértékben teljesítve van. Tapasztaltuk, hogy a tiszavidéki vasút, valamint a zágráb-károlyvárosi vasút megvételével a vasutak csoportosítása ismét tetemes lépéssel haladott elő; tapasztaltuk azt, hogy a tiszavidéki vasút megvétele következtében azon alkalommal a díjtételekben nevezetes módosítások tétettek, melyek minden esetre nemzetgazdaságunk javára esnek. E törvényjavaslat megbirálásánál tehát egészen más álláspontot foglalhatunk el ily előzmények után, mint lehetett elfoglalni akkor, mikor a törvényjavaslat első ízben tárgyaltatott a pénzügyi bizottság kebelében. És itt engedje meg a t. ház, hogy határozottan kijelentsem, hogy a dolgok mai helyzeténél fogva úgy vagyok meggyőződve, hogy az adótételek ezen javaslott emelése a kereskedelem és forgalomra nézve káros nem lehet. Ezen állításom bebizonyítására legközelebb fekszik az, hogy azon országok példájára hivatkozzam, melyek szintén hasonló adónemmel bírnak. Eddigelé Európában csak egy ilyen ország van, t. i. Fsancziaország. (Egy hang bálfelöl: Már megszűnt ott!) Ha azt nézzük, hogy ezen adónem Francziaországban milyen eredményeket tüntetett fel, azt látjuk, hogy előrebocsátván, hogy eleinte Francziaországban tisztán csak a
