Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-314

S14. országos ülés getnek vagy felolvasnak, be lesznek csukva, mert a. dolog, a mit ez által elkövetnek „Oomploít". Possert nienházi tagot azért, mert a parancsnokság ellen pacaszló levelet akart intézni a központi választmányhoz, kiutasította. Eme s hasonló panaszok a budapesti kir. törvényszék fenyítő osztályának is beadattak, a törvényszék azonban augusztus 31-én 16,721. szám alatt kelt végzésében a feljelentést, mint Mnvádi eljárásra alkalmatlant, félretétetni, illetve & magyar királyi belügyminisíeräumhoz felterjesztetni határozta, azon indokolással, mert annak megbiráiása, hogy Krivácsy József parancsnok a tagok megfenyítésénél fegyelmi jogkörét túlhágta e vagy sem, úgyszintén annak megvizsgálása, hogy a menházi, vagy kezelési szabályok megtartattak-e vagy sem? első sorban a magyar királyi belügy ministeriura, mint közigazgatási felettes hatóság jogköréhez tartozik. Ezen panaszok, mint fennebb jeleztetett, vizsgálat alatt vannak, ezek mibenlétét a vizsgálat fogja kideríteni. Annyi azonban már most bebizonyított tény, „hogy a menház parancsnoka a honvédmenház szabályai ellenére keresetképtelen honvédeket kiutasított, Fratries Mihályt és Filóczy Lajost 's többeket a legnagyobb nyomorba taszított, ugy annyira, hogy ha Budapest főváros tanácsa Filóczy kiutasított honvéd és menházilag ellátásáról nagylelkűen ideiglenesen nem gondoskodott volna, nevezett az éhenhaláanak volt kitéve. Hogy a honvédmenház parancsnoka nem volt jogosítva kiutasítani a honvédeket, a házszabályok első pontja igazolja, mely szóról szóra következő: „A menház rendeltetése azon 184

8

/9-iki honvéd bajtársakat, kik a szabadságharczban kapott sebek, aggkoruk, vagy betegség következtében teljesen munkaképtelenekké váltak s vagyontalanok, éltokfogyíáig nemcsak a nélkülözketlen szükségesekkel ellátni; hanem a menház anyagi állapotához mért előnyök és jólétben részesíteni." A királyi kormány azon föltevésben, hogy a honvédmenház ügye a leghazafiasabb gondozással fog kezeltetni, nem kivánt közvetlen felügyeletet gyakorolni a kezelésre, oly súlyos vádak előterjesztése folytán azonban, mint a minőket felolvastam és melyeket ismételni nem akarok, elatasíthatlau kötelessége volt a kormánynak az illetékes hatóság utján a vizsgálatot elrendelni, melynek végeredménye természetesen csak a vizsgálat befejezésekor fog consíatáltathatni. [Helyeslés.) Én, t. ház, azt hiszem, hogy azon vádpontok tttan, melyeket felolvastam, nem mondhatja senki, hogy a vizsgálat elrendelése csakis mesterségesen, valamely czélzatból lett volna a kormány által kézbevéve. Én azt hiszem, a mennyivel inkább I íTeztitóer 6. 1830. 397 felkarolja a nemzeti kegyelet a menedékházat, annyival inkább szükséges, hogy azok, a kiknek érdekében a nemzeti kegyelet ezt teszi, biztosítva legyenek az iránt, hogy az intézet czéljainak meg fog felelni; (helyeslés) de azt is hiszem, hogy nincs senki e házban, a ki ne azt mondaná, hogy ha nem névtelenül, de többek által nyíltan oly vádak emeltettek bármely néven nevezendő intézet ellen e hazában, melyek szerint egyesek hetekig, sőt egy esetben 3 hónapig megfosztatnak személyes szabadságuktól, mondom, nincs, a ki ne azt mondaná, hogy megrovást érdemel az a kormány, mely az ilyesmit meg nem vizsgáltatja. [Élénk helyeslés.) Hozzátévén még azt, hogy senki jobban, mint én, nem fogna örülni azon, ha a vizsgálat azt bizonyítaná, hogy az emelt vádak alaptalanok, mert nekem és talán másoknak is rosszul esik azon feltevés, hogy a 48-iki volt honvédek saját bajtársaikat nyomorgatják, ismételem, hogy azt hiszem, csak kötelességet teljesítettem, midőn a vizsgálatot elrendeltem és ennélfogva kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Elénk helyeslés.) Nóvák Gusztáv: T. ház! Azon szerencsés helyzetben vagj^ok, hogy a t. házat sokkal kevesebb jegyzőkönyv felolvasásával kell untatnom s azon reményben is élek, hogy a nagyon sok felolvasott vádiratokkal, melynek legalább is 7 3-ada elmaradhatott volna, a belügyminister ur nagy szolgálatot tett és éppen a fennforgó ügyre nagyon ellenkező világot vet. {Zaj jobb/elül.) Előre is beismerem, hogy szóról szóra való, igaz, megtörténtek mindazok 1875/76. és 1877-ben; de kérdem a belügyminister urat, vájjon mit érdeklik ezek a 79—80-iki központi választmányt, mely testületnek működése minden rágalmak és gyanúsítások daczára aranytiszta, a mely testületnek 25 évi működéséről szóló jegyzőkönyvét nem méltóztatott felolvasni? Kérdem én, vájjon kiket terhelnek a 75., 76., 77. általam is kárhoztatott események, nem éppen a panaszlókat-e? Igaz, hogy én nem voltam elkészülve arra, hogy 5 6 éves sérelmek lesznek itt felolvasva; mert ha el lettem volna reá készülve, már most alkalmam kit volna azon panaszlókról, kik a menház kezelői ellen fondorkodnak, bebizonvítani, hogy a felolvasottaknál még több és valóbíin elítélendő cselekmények tökéletesen valók és igazak. De ez, t. ház, azon testületet, mely két év óta vezeti a menház kezelését, távolról sem érinti. Érinti az elnököt Krivácsit, de a testületet magát egyáltalában nem. Méltóztatott felolvasni Filóczy vallomását és jogos kiutasításának hosszadalmas fájdalmát; méltóztatott olvasni több kiutasítóttnak és Mártonnak panaszát is, a ki állítólag minden kihallgatás nélkül kiutasittatott. A t. háznak becses tudomására kell juttat-