Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-313

314 313. országos i'Ue.» deezetaber 4. 188Í). ván, nem fogadom el e törvényjavaslot. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon,) Bittó István: T. ház! (Bálijuk!) Nem szándékozom a szőnyegen levő tárgy érdeméhez szólani, erre nézve véleményemet már az átalános vita alkalmával elmondottam. Azokra nézve sem kivánok polémiába bocsátkozni, miket Jókai t. képviselő ur az imént elmondott. De felszólalásának volt egy része, mely kötelességemé teszi, hogy legalább pár szóval arra reflektáljak. T. képviselő társam a múltkori felszólalásomat oly színben tüntette fel, mint ha annak éle első sorban Széll Kálmán t. képviselő társam és volt pénzügyminister ellen lett volna intézve, azt mondván, hogy én a mai romlott állapotokat egészen neki, ki azon kiegyezésben a fő szerepet vitte, tulajdonítom. Ez az, a miért felszólalni kötelességemnek tartom. (Halljuk!) Az én múltkori felszólalásomnak sem inten ti ója, sem értelme az nem lehetett. A t. ház igen jól fog emlékezni, hogy 1878-ban, midőn a kiegyezési tárgyalások folytak, én már bátor voltam jelezni az övétől eltérő álláspontomat és sajnálkozásomat fejeztem ki a fölött, hogy tisztán fiakalitási szempontok vezették a ministeriumot s nem fektet súlyt a nemzetgazdasági szempontokra, mint a hogy én kívántam. E véleménykülönbség megvolt közöttünk akkor, megvan talán ma is. De ez nem tartóztatott engem vissza annak elismerésétől, hogy Öt a kiegyezésnél egy magas czél vezette: államháztartásunk mielőbbi helyreállítása és ezért járult azon fiskális szempontból kiinduló kiegyezéshez. Én ezt mindig örömmel és készséggel elismertem s mindig örömmel csatlakoztam azon elismeréshez, mely a pénzügyi téren általa elért eredményeket illetőleg, a ház ezen oldaláról is iránta több ízben nyilvánult. Ezt az általam mondottak rektifikátiójaként elmondani kötelességemnek tartottam, most köszönöm a t. ház becses figyelmét, melylyel nyilatkozatomat fogadni szives volt. (Helyeslés balfelől) Helfy Ignácz: T. ház! Azt hiszem, már félórája múlt annak, hogy Jókai t. képviselőtársam beszédét befejezte és én még most sem vagyok tisztában magammal az iránt, hogy tulaj donképen mit tartalmazott az ő beszéde, mit támadott, mit támogatott s mi volt a czélja. Azzal támogatta a jelen kormány iránti bizalmi szavazatát, mert ez jobb, mint az absolut kormány és mert utóvégre is van magyar haza, van magyar hadsereg; és ha van is nagy adó, nem bánja, mert a nagy adót Magyarországért fizeti. Hát ha a képviselő ur csak ennyit és többet nem kivan, miért nem viseltetett hasonló bizalommal a Deák-párt iránt, hisz akkor is megvolt ugyanez a Magyarország és ugyanez a hadsereg. (Ugy van! a szélső halon?) Egészben véve úgy látszik, hogy valahányszor a kormány és a kormánypárt olyan helyzetben van, hogy sem positiv elvekkel, sem számokkal nem védelmezheti magát, mindig a párt költőjéhez fordul, felszólítván őt, hogy phantasiájának fényes tárából merítsen valamit, a mivel a közöiség előtt a pártot és a kormány állását szépítgesse. (Ugy van! a szélsb' balon.) Nem azért szólaltam fel t. ház, hogy a képviselő urnak felszólalását pontról pontra kövessem és megczáfoljam. Röviden azokra kivánok szorítkozni, a miket azon pártra vonatkozólag mondott, a melyhez tartozni szerencsém vau és ezt igen röviden végezhetem. (Halljuk! Halljuk!) Itt mindenek előtt egy kis ellenmondásba jött a képviselő ur magával, mert mig egyrészről azt mondja, hogv mathusalemi életkor kell arra, hogy valaki a mi kormányrajutásunkat lássa, másrészről már is elkészítette számunkra a beszédeket, a melyeket a fejedelemhez és a néphez fogunk intézni. Jele ez annak, hogy ő is azt hiszi, hogy ez sokkal hamarabb megtörténhetik, sem hogy arra egy mathusalemi élet volna szükséges. (Ugy van! szélső bal/elöl.) A mi pedig azon eljárást illeti, a melyet e párt követne azon általunk remélt esetre, ha a nemzet többségre juttatná, azt bizza magára a pártra és legyen róla meggyőződve, hogy a mint meg vannak elvei, úgy meg lesznek eszközei is arra, hogy azon elveket, ha a nemzet többsége és akarata mellette van, keresztülvigye. (Ugy van! szélsB balfelöl.) Van még egy pont azon beszédben, a melyet Jókai t. képviselő ur számomra készített, a melyről bevallom, hogy ezt elmondanók; igenis elmennénk a néphez, mondván: van itt egy hadsereg, de ez nem pusztítja a kenyeret hiába, mert védelmezi a hazát. Ezt pedig annyival is inkább elmondhatnók, mert igazat mondanánk, mert volna egy önálló hadsereg, a melyről el lehetne mondani bátran, hogy ez a magyar alkotmány őre, holott a mostani, a magyar alkotmánynak börtönőre. Ez pedig nagy különbség. (Ugy van! a szélső baloldalon.) A t. képviselő ur azt is mondta, hogy pártunk kényszerítve lesz, nem tudom én, hány adótörvényjavaslatot a ház elé terjeszteni. Mi azt soha se mondottuk, hogy ha a függetlenségi párt kerül többségre, nem kell adót fizetni. A kérdés az adóra nézve tisztán arra redukálódik, hogy megfelel-e az adó egyrészről az adóképességnek, másfelől azon előnyöknek, miket a nemzet, a közönség, ezen adók fejében kap. Ez a döatő és harmadszor: a mit a nemzet adózott, a nemzet javára fordittassék, hogy az az országban maradjon, holott most 90°/.-a annak, &