Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-313

304 313. országos ülés deezemtter 4. 1880. lödnek és nézetem szerint — ha egyáltalában az önmegtagadásnak szilárdabb foka nem áll be az ország közvéleményében, akkor az egyensúly államháztartásunkban nem fog helyreállani. Sőt a kiadások a bevételeket évről évre fellebb és fellebb fogják vinni, a mennyiben a hiányok, tapasztalás szerint főleg csak kölcsönökkel fedezhetők és így ezek évi kamatával a rendes kiadások évről évre rendszeresen szaporodni fognak, mig végre aláássák jólétünkkel hitelünket is. Összes intézményeink szervezésénél és az ezeket létesítő törvényeink alkotásánál vagy módosításánál nem tartottuk és még mindig nem tartjuk szem előtt azon mértéket, mely vagyonosságunknak és adóképességünknek megfelel. És ebben látom én tisztán tárgyilagosan, minden bizalmi vonatkozás nélkül, állami létünket előbb-utóbb komolyan veszélyeztethető pénzügyi bajainknak okát és azért tisztán tárgyi okból, t. i. ily nagy mérvű kiadásoknak el viselheti en voltából indulva ki, az előttünk fekvő törvényben a jövő évre megállapított kiadások végrehajtására felhatalmazást egyáltalában meg nem szavazok. (Helyeslés a balon és szélső halmi.) Csanády Sándor: T. képviselőház! Páriám entális monarchikus kormányrendszer alatt élő nemzeteknél az évi költségvetési törvényjavaslatmegszavazása, vagy visszautasítása szokott mérlege lenni a létező kormányok iránti bizalomnak vagy bizalmatlanságnak. S ezen oknál fogva mi, a 48-as és függetlenségi pártok tagjai egyetlen egy közösügyes alapon álló kormány részére sem szavazzuk meg a költségvetéseket. Nemcsak azértj mert nem viseltettünk bizalommal az egymást felváltó közösügyes kormányok politikai hitehagyott tagjai irányában, de nem szavaztuk meg azért sem, mert ugy vagyunk meggyőződve, miszerint hazánk, nemzetünk minden bajának, szerencsétlenségének oka, kútforrása a 67-iki és 78-iki közösügyekben és Tisza Kálmán ministerkedésében rejlik; mert ugy vagyunk meggyőződve, miszerint hazánkra, nemzetünkre nézve a legnagyobb csapás a közösügyek létezése és Tisza Kálmán urnak ministerkedése, éppen ugy a szellemi, mint anyagi és közerkölcsiségi tekintetben. (Derültség. Halljuk! a szélső baloldalon.) Mondottam, t. képviselőház, miszerint a költségvetés megszavazása szokott mérlege lenni a létező kormányok iránti bizalomnak. Azonban a jelenleg tárgyalás alatt levő költségvetést illetőleg, szabadjon kimondanom, miszerint meggyőződésem szerint a költségvetés megszavazása csakis a képviselőház tagjai többségének, de nem egyszersmind a nemzet többségének bizalmi szavazata. Mert én a jelenlegi képviselőház többségének működéseit, törekvéseit, érdekeit nem vagyok képes azonosítani a nemzet többségének j akaratával, óhajtásával, érdekeivel és mert önnön* 1 magam is tudok képviselő urakat, kik egészen más pro gramm alapján választatták meg magukat, mint a mely programra alapján működnek és támogatják a kormány nemzetellenes törekvéseit. Sőt merem állítani, miszerint alig van képviselő a kormánypárti képviselő urak közit, a ki képviselőül lett megválasztatását megelőzőleg programmjában, vagy elválasztatása alkalmával mondott beszédében értesítette volna választóit, mily szellemben, mily irányban fog működni a jelenlegi országgyűlés folyama alatt. Azt hiszem, alig van képviselő a kormánypárti képviselő urak közti a ki előlegesen tudatta volna választóival, miként ő a létező, már is elviselhetetlenné vált magas adókat még magasabbra fogja emelni, miszerint ujabb adónemnek behozatala által a nemzetet az anyagi megsemmisülés szélére fogják taszítani, hogy lábbal fogják taposni a nemzet, a nép jogait. Azt hiszem, t. képviselőház, ily képviselő alig találkozik a kormánypárton. Eddig önök, t. kormánypárti képviselő urak, alig tettek egyebet, mint folytonosan magasabbra emelték az adókat; mint újabb adónemek behozatala által az anyagi megsemmisülés szélére taszították a nemzetet; alig tettek egyebet, mint elárusították a nemzetnek, az önálló magyar jegybank, az önálló vámterület iránti jogait, mint eladogatták és eladogatják folytonosan a nemzet vagyonát, a nemzet birtokait, hogy azok árát a jelenlegi kormány tagjai kényük-kedvük, tetszésük szerint a nemzet érdekei ellen elpocsékolják. Mondtam továbbá, t. képviselőház, miszerint mi, a közjogi ellenzék tagjai már az 1867-ik évben oda működtünk, hogy a közösügyes kiegyezés törvényerőre ne emelkedjék, miután ugy vagyunk meggyőződve, hogy az 1867. és 78-iki kiegyezések átokcsapásként nehezedtek e nemzetre, miután azok megfosztották hazánkat, nemzetünket ezredéves, őseink vérével szerzett önállóságától és függetlenségétől, miután ezen kiegye zések hazánkat osztrák tartománynyá süly esztették, és a nemzetet koldusbotra juttatták, igenis, mi, a 48-as párt tagjai, mint említettem, oda működtünk, hogy a 67-es kiegyezés létre ne jöjjön. De nemcsak mi, kik ezen baloldali szélső padokat foglaljuk el jelenleg, küzdöttünk a 67-es kiegyezés létrejövetele ellen. Hiszen velünk kezet fogva, Tisza Kálmán ministereinök ur, az akkori balközép vezére, szintén oda működött, hogy ezen kiegyezés létre ne jöjjön; miután az 1867-iki törvények megalkottattak, szintén velünk kezet fogva működött ezen közösügyes kiegyezés megsemmisítésére egész az 1875. évi országgyűlésig, midőn a-* nagyravágyás gonosz szelleme diadalmaskodván felette, (Derültség a jobboldalon. Halljuk! Halljuk!) megtagadván múltját, meg-