Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-313

3!3. ©rszágo* ülés doczember 4. 1880 303 tikája és általánosan rósz kormányzati rendszere kirnerítoleg és részletesen kimntattatott, felesleges tehát részemről azoknak ismétlésébe bocsátkozni. De miután a ház gyakorlata szerint az jappropriatio kérdése mindig a kormány iránti bizalom, vagy nem bizalom tekintetéből mérlegeltetik, én elvtársaim nevében röviden kijelentem, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatot nem fogadjuk el. (Helyeslés a baloldalon.) Mocsáry Lajos: T. ház! Mielőtt az előttünk fekvő törvényjavaslatra magam és elvtársaim nevében általánosságban nyilatkoznám, lehetetlen, hogy egy pár rövid észrevételt ne tegyek azon újításokra és nézetem szerint részben veszélyes újításokra, melyek a jelenlegi budget-törvényben foglaltatnak. Nincs kifogásom a budget-törvénynek első, második és harmadik §-a ellen, a tételek a szerint vannak azokban felvéve, a mint a t. ház megállapította; hasonlóképpen indokoltnak tartom a 4. §. azon új intézkedését, hogy a fedezetről csak részben van a budget-törvényben gondoskodás és utalás foglaltatik a fedezetről való teljes gondoskodásról egy később hozandó törvényre. De semmi esetre sem járulhatok azon újításhoz, mely az 5. §-ban foglaltatik, mely szerint abból az adótörvényeknek enumeratiója ki van hagyva. Én azt hiszem, hogy a törvényhozásnak legeminenaebb joga az újonezok és az adó megajánlása. Ezen eminens jognak gyakorlata körül szükséges, hogy a törvényhozás a legnagyobb praecisiót soha szem élői ne téveszsze, a törvényhozásnak azon joga, hogy az adót megajánlja, a budgetjog attól függ, hogy az adótörvények érvényessége csak egy budget-évre tartson és ha e törvényeknek érvényessége világosan kifejezve meg nem újittatik, akkor ezen törvényeknek érvényessége megszűnik. Az 5. §-ba most beiktatott azon új formánál fogva: „a törvényekbe iktatott adók", ezen megújítása az adótörvényeknek mellőzve van és ez által nézetem szerint a törvényhozásnak legeminensebb joga, az adómegajánlás joga, tehát alkotmányunk legfőbb garantiája, ha nem mondom is, hogy meg van semmisítve, de kétségtelenül kétértelmű homályba van burkolva. (Ügy van! a szélső halon.) En ez alkalommal e tárgynak bővebb fejtegetésébe bocsátkozni nem akarok, mivel egyáltalában új vitát a költségvetésre nézve megindítani nincs szándékomban; legyen szabad azonban reménylenem, hogy a t. képviselőház több érzéket fog tanúsítani a törvényhozás legeminensebb jogának, az alkotmány egyik legfőbb garantiájának, illetőleg az ezek köztt szükségesen megtartandó formák megóvásának tekintetében, mint a t, pénzügyi bizottság és vissza fogja állítani a. költségvetési törvényben azt a formát, mely | eddig mindig gyakorlatban volt, t. i. hogy az J adótörvények enumeráltassanak, a mi egyértelmű azzal, hogy azok érvényessége meghcsszabbittatik, megújiüatik. De különösen nem fogadhatom el az előttünk fekvő törvényjavaslatot annak utolsó szakaszánál fogva, melyben az mondatik, hogy e törvény végrehajtásával apénzügyminister bizatik meg. Ez természetesen annyit jelent, hogy azon pénzügyminister, a ki a törvénynek keletkezése alkalmával az országnak pénzügyeit kezeli, illetőleg azon kormány, melynek ezen pénzügymicister tagja, tehát a jelenlegi kormány bizatik meg azzal, hogy az ország jövedelmeit továbbra is kezelhesse. T. képviselőház! Á költségvetési általános vita alkalmával ki lett jelentve elvtársaim részérői, hogy mi az oly kormánynak, (Halljuk!) mely as 1867-iki pénzügyi alapon áll, a budgetet meg nem szavazzuk, azt arra, hogy az országnak kormányzását folytathassa, képesíteni nem akarjuk. Kifejtettek azon alkalommal az indokok, kifejtetett teljesen a ház ezen részében ülő képviselőknek nézete. Minthogy azonban az előttünk fekvő törvényjavaslatban ismételten fel van vetve ugyanazon kérdés, mely az áltanos vita alkalmával föl volt vetve: en ezennel magam és elvtársaim részéről kijelentem, hogy mi a jelenlegi kormányt nem akarjuk arra képesíteni , hogy az ország ügyeinek vezetését továbbra is folytathassa: nem akarjuk képesíteni arra, hogy továbbra is fenntarthassa az 1867-iki pénzügyi rendszert, mely az országnak törvényes önállóságát és függetlenségét feladta, mely lehetetlenné tette azt, hogy ezen ország ügyei annak érdekei megóvása mellett kormányoztathassanak és azért a szőnyegen fekvő törvényjavaslatot nem fogadjuk el. (Hosszan tartó élénk helyeslés a szélsőbalon.) Ónossy Mátyás: T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk .') Hazánkban már változtak kormányok, de pénzügyi bajaink nem változnak; ebből én azon meggyőződésre jutok, hogy talán nem a végrehajtókban, hanem a végrehajtandó törvényekben lehet oka azon kedvezőtlen arányúak, mely évi xendes bevételeink és évi rendes kiadásaink között immár permanenssé válik. Mást kivánni és mást akarni, — azaz kívánni rendezett államháztartást és mégis — erőnket haladó — költségességgel szervezett intézményeinknek kibővítését és ez által költségesebbé tételét akarni, ellentétes törekvés. És mégis, bocsánat, hogy ezt állítom, a házon kivül is és e házban is, e napokban — hasonló törekvésről győződhettünk meg. A házon kivül az országos közigazgatási enquette tanácskozásaiban, itt a házban: a Lajtántúiioál aránylag már ugy is terhesebb honvédségünk költségelőirányzata tárgyalása alkalmával. Ha e tekintetben az óhajok nem mérsék-