Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.
Ülésnapok - 1878-310
272 310 ' országos ülés honvéd-intézmény annyira elhanyagolta tik és nem nemzeti és hazai értelemben fejlesztetik. Felszólalásom czélja azon indítvány, a melyet Ivánka képviselőtársam adott be. (halljuk! Halljuk!) És itt mindenekelőtt nem tudom megfejteni azt, hogy az midőn oly szívesen fogadta e háznak különbség nélkül minden oldala tavaly a ministerelnök urnak azon ajánlatát, hogy ezen menházakban az ellátást a kormány fogja által venni, miért nem talált módot és eszközöket arra nézve, hogy ezen menház már tettleg átvétetett volna ? Én egyátalában a jóakaratot nem tudom kellően méltányolni, nem tudom kellően helyeselni. Abban, hogy a kivitelre nem talál módot, megengedem, lehetnek akadályok; de én mindenesetre a kormány erőtlenségének tulajdonítom, hogy azon ígéretek, a melyeket tett, létre nem jöttek. Nem mondom én azt, a mit ma is volt szerencsém hallani, hogy nines ellenvélemény, nem akarják ezt elfogadni némelyek, de itten Nóvák barátom ellenében nekem is ugy tetszik, hogy sokkal jobb kezekbejutna a honvédmenház ügye az által, ha az állam kezelése alá jönne; nem azért, mintha mostani vezetése mellett nem lehetne jól kezelni, hanem azért, mert arra, hogy az illető rokkant honvédek elláttassanak élelmezéssel, ruházassál, arra szükséges a pénz. A kellő pénzösszegnek előteremtését pedig magán adakozások utján már lehetetlennek tartom. Bizonyítja ennek igazságát már azon kérvény is, melyet a honvédek a magyar országgyűléshez beadtak, hogy lássa el pénzzel. A kormány akkor azt mondta, hogy azon feltétel alatt kész e kívánsághoz hozzájárulni, ha a ménhez vezetése a kormány kezébe megj^ át. No hát e kettő köztt kell választani; vagy nem birjuk ellátni rokkant honvédeinket, mert pénzünk nincs; vagy le kell mondani arról, hogy magunk kezeljük és át kell adni a ministeriumnak, hogy az lássa el. Azt hiszem, hogj a sziv, a kegyelet oda utal bennünket, hogy a kormánynak ezen ajánlatát elfogadjuk. (Helyeslés jobbfelöl.) Elfogadhatjuk különösen azért, mert éppen én vagyok tLZ, cl ki 1867 óta a kormányok eljárását mindig gáncsoltam, de nem ilyen aprólékokban, hogy például egymenháznak élelmezését nem tudná magára vállalni, hanem nagyobb szabású dolgokban s távol vagyok tőle, semhogy ilyen kis dolgokban nem lenne bizalmam a kormányban. Mi ezen oldalon nem egyszer kimondtuk, hogy nem a kormánynak jóakaratában és becsületében nem bizank, hanem azon tehetetlen helyzetben, melybe a közösügyes alaj^ sodorta őket. De egészen más az, midőn a szegény rokkantak élelmezéséről van szó. Egy állítás hozatott fel, melyet mellesleg nekem is fel kell említenem. Az mondatott, hogy a mig az ország az erkölcsi reputátiót meg nem adja a honvédeknek, addig azen kezelést át nem adja a honvédség. Engedelem roi>er 30. 1S8U. met kérek. Sokat beszéltünk már a felől és magam is felszólaltam a reputatió kérdésében, de valljuk meg, hogy a honvédség ez erkölcsi reputatióhan részesül az által is, ha ezen kezelés a kormány kezébe átmegy, az is bizonyos. (Helyedés.) Azért én az előttem szólott képviselő úr által előadott véleményben nem osztozom, hanem Ivánka képviselő ur határozati javaslatát elfogadom. Elnök: A szólásra senki sincs feljegyezve. Ministerelnök ur kivan szólani. (Halljuk!) Tisza Kálmán ministerelnök és belügyminister: T. ház! Nem a honvédelmi ministerium budgetjéhez és az ennek tárgyában tett észrevételekhez kívánok szólani, hanem kizárólag azon tárgyhoz, a mely most szóba hozatott: azaz kívánok szólani honvédmenedékház kérdéséhez, úgy mint azt a képviselőháznak múlt évi ápril 24-én hozott,határozata helyesli.Ha tehettem volna mint óhajtottam, — az indok ismeretes a t. ház előtt, hogy miért nem tehettem, — a benyújtott interpellátióra régen feleltem volna és e kérdésben a t. ház régen tisztában lehetett volna. De mivel ezt nem tehettem és mivel a t. képviselő úr — különben az én véleményemmel a legtöbbekben találkozó előadásában — a kormány erélytelenségét is vádolja azért, hogy ezen határozat érvényre nem emelkedett, kötelességemnek tartom kijelentenijhogy annak,hogy a ház határozata még nem emelkedett érvényre,egyesegyedüli oka a honvédmenedékház bizottságának ellenszegülésében van. (Ugy van! jőbbfelől.) Ha tehát nem lehetett elérni a czélt, mely — helyesen volt mondva — pártkülönbség nélkül, — csak néhány egyesek kivételével — április 24-én a ház által heíyeseltetett; ha nem lehetett a 48 — 49-iki szenvedő honvédeken segíteni; hanem lehetett rásütni a 48 — 49-iki honvédek segélyezése az államiság bélvesíét: ennek egvedüli oka a honvédmenház igazgatósága. (Ugy van! jobbfelöl.) Érje őket érte a felelősség. Novak Gusztáv: (közbeszól): El is vállalják. Tisza Kálmán ministerelnök: Hogy mik, hogyan és mint történnek ott, arról fogok szólni az interpellátióra adandó válaszban. Most csak arra kérem a t. házat, méltóztassék meggyőződve lenni, hogy a kormánynak szándéka volt, szándéka ma is azon határozatnak eleget tenni. Ha tetszik a múlt évi határozatot egyszerűen megújítani, éppen azért ellene kifogásom nem lehet. Nem tudom, mert lehetetlen volt jól hallanom, hogy Ivánka t. képviselőtársam indítványa szóról szóra egészen ugyanaz-e, a mi a múlt évben elfogadtatott. (Fölkiáltások: Ugyanaz !) Ha az, akkor szívesen hozzájárulok, hogy az úgy, a mint beadatott, elfögadtassék; különben bátor lettem volna egy rövid határozatot javasolni, mely egyszerűen kimondaná, hogy a kép-
