Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-310

310. orHágot fiiéi november 30. 1880. 273 viselőház a folyó évi ápril 24-én a honvédmenházra nézve hozott határozatát ezennel megújítja. (Helyeslés!) Ha azonban a benyújtott indítvány szóról szóra megegyez ezen határozattal, — mondom—nincs kifogásom az ellen, hogy az fogadtassák el. De fel kellett szólalnom, mert kötelességem volt rámutatni, hogy hol és miben rejlik az akadály, a miért a képviselőház akarata még érvényre nem emekedett (Helyeslés több oldalról.) Szende Béla honvédelmi minister: T. ház ! (Halljuk!) Az általános elvek és a rendszerváltoztatás kórdósének tárgyalására nézve elfogadom az előttem szólt több képviselő úr azon nézetét, hogy ezekre nézve a tárgyalásnak nem most van helye, hanem helye lesz akkor, mikor a véderőről szóló törvény néhány szakaszának megváltoztatását czólzó javaslat fog tárgyaltatok Most csak röviden egy pár vádra és a hozzám intézett kérdésekre leszek bátor egy pár észrevételt tenni. (Halljuk!) Ismételten felhozatott azon vád, hogy a honvédség nem magyar, hogy a Ludovica-akadémiában a tannyelv a német, hogy minden törzstisztnek kell németül tudnia. Ez már gyakran elmondatott, ha nem csalódom, Degré t. képviselőtársam által és volt is már szerencsém reá felelni, hogy nincs úgy ! Most is csak röviden akarom ismételni, hogy a Ludovica-akadéruiában a tannyelv a magyar ós nem a német. Hogy a német nyelv ott taníttatik, annak az okát is volt már szerencsém megmondani. Oka ennek azon viszony, melyben a közös hadsereggel vagyunk, melynek folytán a német nyelv tudása haszon, de nem kár. Tudnia kell a német nyelvet annak a kapitánynak, a ki törzstisztté akar lenni, de tudnia kell nemcsak a német, hanem a horvát nyelvet is, valamint megfordítva, a horvátoknak tudniok kell a német és magyar nyelvet, mert hivatva vagyunk együttesen működni és hogy ha a hadsereg együtt van, nem lehet képzelni azt az állapotot , hogy a vezénylők azoknak a nyelvét ne tudják, a kiket vezényelnek, mely ott a német, itt a magyar, amott meg a horvát. Kell tehát oda iparkodni, hogy a szükséghez képest ezen nyelveket megtanulják és igy nem lehet szemrehányást tenni abból, hogy a német nyelv a Ludovica-akadémiában taníttatik, de másfelől nem lehet ebből azon következtetést vonni, hogy a Ludovica-academiában a tannyelv a német. Degré képviselő úr átmegy az adlátusi hely megbeszélésére. Azt mondja, hogy ezen hivatalra szükség nincs. Nem azokat fogom itt felhozni, a miket ő hitt, hogy fel fogok hozni. A kinek csak némileg fogalma van arról, hogy mi a teendője a honvéd-főparancsnokságnak, az tisztában lesz az iránt, hogy az adlatusra okvetlenül szükség van. Lehetetlen egy egyénnek, legyen az akárki, legyen akármilyen buzgó, e teendőket teljeKÉPVH. NAPLÓ 1878—81. XV. KÖTET, síteni; mellőzvén azt is, hogy betegeskedhetik ós máskép is el van foglalva. Az az argumentum, hogy a főhadparancsnokságnak sincs adlatusa, ide nem alkalmazható, mert a főhadparancsnokság kerülete sokkal kisebb, mint Magyar- ós Horvátország és mivel itt 4—5—6 hadparancsnokság van. Ez tehát nem argumentum. De ha ezeknek nem volna is adlátusuk, a honvédfőparancsnokságnak teendői valóban nagyszabásúak, ott pontosul össze minden, nem úgy, mint a főparancsnokságoknál, hol a teendők csak egy része van; továbbá a honvéd főparancsnokság hatásköre kiterjed Magyarországra, beleértve Erdélyt és Horvátországra is. Azt hiszem tehát, hogy a ki komolyan megfontolja a honvédfőparancsnokság teendőit, azon következtetésre fog jutni, hogy az adlátusi állás betöltése igenis szükséges volt. Ha már a vádaknál vagyok, áttérek Pulszky képviselő úr azon vádjára, hogy nekem tudnom kellett volna, hogy a katonai élelmezésnél változtatás történt. Ő vádat emelt ellenem, hogy nem tudom, mi okoknál fogva ezen felemelt öszszeget a költségvetésbe föl nem vettem. A budgetet júliusban szerkesztettük; szeptemberben már be volt terjesztve s a pénzügyi bizottság dolgozott rajta. Később hozatott a delegatiónak ez ügybeli határozata s ezen határozat csak pár nap előtt szentesittetett. Nem volt tehát módomban a szükséglet megszülemlósót tudnom ós igy a budgetbe nem is vehettem fel. Azóta beterjeszthettem volna ugyan e részben a jelentést a t. háznak, kérve, hogy a pénzügyi bizottsághoz utasítsa, de a már összeállított egész munkálatot nem akartam megzavarni. A törvény határozottan és világosan rendeli, hogy az illetékek egyformák legyenek a honvédségnél és a közös hadseregnél, a minek természetes folyománya tehát az, hogy az ott felemelt élelmezés itt is felemeltessék. Ezeknél fogva nem tartottam hibának, ha ezen meghatározott tételt póthitel útján jelentem majd be, el akarván kerülni mindazon zavarokat, melyek az előbbi benyújtás által az eddigi munkálatokban előidéztettek volna. Ez az indok és nem más. Ernuszt Kelemen t. képviselő úr három kérdést intézett hozzám. Az első kérdés az : elég tisztje van-e a honvédségnek? Többször volt már szerencsém jelenteni azon sajnos körülményt, hogy nincs. A tisztekben a legnagyobb a hiány. De hol rejlik a hiba ? S mi oka annak, hogy a mint felhozatott, a pécsi táborban volt rá eset, hogy egy egész században egy tiszt volt. Mozgósítás alkalmával az arány kedvezőbb volna, mert a gyakorlatnál tekintettel vagyunk és tekintettel kell lennünk sok emberek magán viszonyaira és ha ezek igy igénylik, készek vagyunk őket a gyakorlattól 35