Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-310

310. országos ülés hiszem, hogyha kéréssel kell a honvédelmi minister úrhoz és a t. házhoz járulni a honvédmenház ügyében, csak azon kérést lehet ós nem mást ismételni, hogy hallgassa meg az 1848 — 49-diki honvédségnek azon kérvényeit, melyet e tárgyban a múlt évben benyújtott. Ha már bátorságot vettem magamnak felszólalni, méltóztassék a t. háznak megengedni, hogy ugyancsak Ivánka úrral szemben azon valótlanságokat, melyeket a múlt napokban, fájdalom oly kategorice és határozott vakmerőséggel állított velem szemben, helyreigazítsam. Hogy ne tévedjek, saját szavait fogom idézni: »kinek tulajdonítható, hogy míg ezelőtt 10—12.000 írttal segélyezte a közönség a honvéd menedékházat, addig most alig segélyezi 2—3000frttal?« Később; >Száz és néhány honvédegylet küldött mindig képviselőket, most azonban csak 19 van, ennek kifolyása a mostani központi választmány*. Megvallom t. ház, hogy én sajnos körülmények köztt most igen keserű hangulatban vagyok és Ivánkával szemben jobban alkalmazhatnám az tetszetős >nem igaz« kifejezését, melyet a képviselő ur alkalmazott velem szemben, mikor beszédem kezdetén alig 2 — 3 szót mondva már is közbekiáltott: »Nem igaz.í Én most jobban alkalmazhatnám és mondhatnám neki, hogy állításai »nem igazak«, de nem teszem, én utalom a képviselő urat jobb meggyőződésre ós helyesebb adatok szerzésére, utalom pedig azért, mert t. honvédelmi minister ur kiküldöttei Cserhalmay és Laczkó urak felkérésünkre lezárva a honvédmenház pénztári kezelését, kénytelenek voltak meggyőződni arról, hogy azon kezelés tiszta és hiánytalan. Azon lezárt könyvek igazolják, hogy 1878-ban a jövedelem 7290 frt 35 kr., 1879-ben pedig 10,812 frt 27 kr. és így áll Ivánka képviselő ur 2 — 3 ezer frtos devalvált állítása. Tehát kénytelen vagyok azon valótlan állítását visszautasítani, annál is inkább, mert a központra nézve gyanúsítást tartalmaz és annálinkább, mert magamagát is, miután e mai napig is csodálkozásomra központi tag, bélyegzi azon nyilatkozatával, hogy elveszet a bizalom a kezelés iránt. Már engedelmet kérek, ilyen nyilt rágalmazást egy olyan testület ellen, a mely annyi odaadással és ingyen dolgozik, éppen azon testület egy tagjától, Ivánka Imre úrtól, nem vártam, — Éppen azért ezennel ezt is visszautasítom. Meg kell még jegyeznem és kérdenem azt is, hogy mit ért a t. képviselő ur a száz és egynéhány egyletből fennmaradt 19 honvédegylet alatt? Ellenkezőleg 19 honvédegylet feloszlott és nem százegynehányból, mert annyi soha sem volt, noY*::iber :]0. 1880. 97^ hanem 89-ből. És vájjon a mi hibánkból történt ez a feloszlás ? Éppen Ivánka ur és elvtársainak hibája az, mert azon egyletek elnökei, főnökei, kormánypárti elveket osztva, jónak látták feloszlatni a honvódegyleteket, hogy azzal is a bosnyák pártnak kedvezzenek. Ez nem a mi hibánk, hanem Ivánka ur és elvtársainak megrovandó hibája. A többi honvédegylet létezik és a közügyek iránt fogékon}rak, hiven teljesítik kötelességeiket, igaz nem kormánypárti értelemben, hanem valódi hazafiúi értelemben és ma is csak azért léteznek, hogy vétójukat kimondják azon majomszeretet ellen, a melylyel önök ezen intézményt agyon akarják szorítani és fenn hangon követeljék törvénybe igtatását az 1848—49-ki honvédség erkölcsi elösmertetósének. Még lenne egy tiszteletteljes kérésem a t. honvédelmi minister úrhoz, de hogy ezzel zavarólag ne hassak, minthogy a részletekhez tartozik, a honvédek segélyezési összegénél leszek azt bátor előterjeszteni. Elnök: A most felszólalt képviselő urak szavaiból úgy látszik, hogy nem méltóztatnak tudni, hogy Ivánka Imre képviselő ur egy határozati javaslatot is adott be, melyre ugyan ő beszédében csak úgy utalt, mint a mely már tavaly volt határozatijavaslatképen beterjesztve és elfogadva, de azt most meg újította: ennélfogva én jónak látom, hogy a határozati javaslat ez úttal is felolvastatnék. (Helyeslés.) Horváth Gyula jegyző (olvassa): »TJtasittatik a kormány, hogy érintkezésbe tevén magát a honvédegyletek országos központi választmányával, igyekezzék azzal oly megállapodásra jutni, mely szerint a honvédmenház ós annak alapjai országos gond és kezelés alá adassanak. Ez megtörténvén, mindaddig, míg jogos igénynyel bíró 1848 — 49. évbeli rokkant honvédek találkoznak, azokból a honvédmenházban annyit láttason el, a mennyit ez befogadni képes; midőn pedig többé nem lesznek 1848—49. évbeli eltartásra szorult honvédek, a menházat és annak alapjait országos alapként a jelenben létező honvédség rokkantjainak ellátására fordíttassa. Egyúttal felhatalmaztatik a kormány, hogy azonnal kezdjen meg a fenntobb jelzett czélból tárgyalásokat és azok folyama alatt ez év folytán a kellő ellenőrzés mellett, az okvetlen szükség fedezésére mérsékelt előlegeket adhasson, azok fedezését annak idején póthitel útján kérhesse és az így kiadott összegeket zárszámadásilag igazolhassa. Almássy Sándor: T. képviselőház! Engedelmet kérek, hogy az átalános vitában nem éppen szólok a honvédelmi minister urnak eljárásáról, mert az részletesen úgyis többek által érintve volt, hanem csak annyit jelentek ki, hogy magam is rosszalásommal járulok ahhoz, hogy ezen