Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.
Ülésnapok - 1878-310
ggg 310. országos ülás novemb r 'M. 1SS0. vannak honvédségi helyőrségek, vagy hol vannak nagyobb számmal szabadságolt állományú egyének, mert ily helyekre állítandók a lövöldék. E kérdésről is volt már szó és ha a t. ház az elvet szives lesz elfogadni, késznek nyilatkozom a rendszeres tanulmányozás eszközlésére, az eredményt annak idején a háznak bejelentvén. {Helyeslés.) A menház kérdése nem illeti jelenleg a honvédelmi ministeriumot. Én csak a jövőt tarthatom, szem előtt, ha t. i. a menházban a régi honvédségből már nem találkoznak egyének s az az új honvédségre száll át. Ezek után kérem a t. házat, méltóztassék a költségvetést átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Helyedés a jobboldalon.) Degré Alajos : T. ház! Van afamariscusnak bizonj'os neme, mely fakadásakor gyönyörűen virágzik, azután lassankint díszéből és szépségéből veszít, a nélkül, hogy gyümölcsöt teremne. E növény engem emlékeztet a honvédségre. Keletkezésekor ez a legszebben virágzott, akkor magyar szellem, magyar tisztek, magyar lelkesedés emelte azon pontra, hol mindnyájan azt hittük, hogy a leendő magyar hadsereg magva lesz. Azóta hanyatlik, nem mondom, hogy katonai képzettségében, mert Czeglédnél a lovasság, Pécsen a gyalogság megmutatta, hogy annyira képes magát kitüntetni, hogy még a legmagasabb megelégedést is kiérdemelte. De félek, hogy minden képességűk mellett is, egj szép napon arra ébredünk, hogy be van olvasztva a közös hadseregbe. Én nem akarok a szervezetbe s az újításokba bocsátkozni, az előttem szólott Tischler képviselő úr igen tüzetesen megtette azt, de különben is fenn óhajtom tartani erre nézve nézeteimet akkorra, midőn a vódtörvény fog tárgyaltatni. Én most csak a honvédségnél uralkodó szellemre s a költségvetés némely pontjára akarok reflectálni. (Halljuk!) Köztudomású, hogy a Ludovika akadémiában tanítási nyelvül a német nyelvet használják, hogy tözstiszt, sőt még kapitány sem lehet a honvédségnél, ki németül nem tud. Ha az osztrák hadsereg csak félig-meddig győzelmesen tér is vissza valamely hadjáratból, attól félek, nem lesz honvédségünk, hanem lesz belőle 6-ik, 7-ik, 9-ik zászlóalj, meg tartalék. Most is már a dandárok az osztrák hadsereg testébe beékelve vannak. Mi marad akkor fenn a nemzetnek, mint a dicsőség, ezt a 1— 8 milliót továbbra is a költségvetésbe felvenni és megszavazni ? Igen fényes világot, vagy jobban mondva, homályt vet honvédségünkre az érdélyi eset. A kegyelet Bemnek szobrot állított. A leleplezésen a honvédeknek nem éppen megtiltva, de lehetetlenné volt téve megjelenni, mert sokkal eszélyesebbek és furfangosabbak ide fennt, semhogy egy r enes tilalmat küldtek volna nekik. Bemnek, a nagy honvédtábornoknak, a hősnek, ki a honvédeket győzelemről győzelemre vezette, ki a honvéd nevet véres betűkkel irta be a világtörténetbe; ezen élődjöknek ünnepélyénél a honvédtisztek meg nem jelenhettek, mert rendeletet kaptak, hogy aznap valami forcirozott menetet tartsanak, este pedig azon intézkedést vették, hogy az esti ünnepélyességekben se vegyenek részt. Minő szellem, minő magyarság, minő hazafiság az, melyet önök a honvódtisztekbe akarnak plántálni, ha őket eltiltják attól, hogy üdvözöljék azt, a ki nékik dicsőséget szerzett. A költségvetésből mindenekelőtt az adlátusra fordítandó költségeket óhajtanám töröltetni. Én ezen állás szükségét be nem látom. Úgy látom, t. ház, hogy a honvédelmi minister úr jegyez. Tudom is, hogy mit fog erre felelni. Azt, hogy ő fensége beteg, hogy gyakran nincsen itt és hogy más elfoglaltsága is van. Belátom ezt és én sajnálattal veszem tudomásul, hogy ő fensége beteg. Azonban ott van Edelsheim-Gyulay br., a ki szintén főparancsnok, a kinek szintén igen sok elfoglaltsága van és még sincs szüksége adlátusra. Miért? Azért, mert a fokozatban a legközelebb álló tábornok végzi a teendőket, ha beteg, vagy ha elutazik. Miért ne végezhetné az adlátusi teendőket a rangban legközelebb tábornok, ha ő fensége nincs jelen. Én tehát e tétel törlését kivánom. [Helyeslés szélső balfelől) A nyugdíjra nézve Ivánka képviselőtársamhoz akarok néhány szót szólani. (Halljuk! Halljuk!) 0 szomorúan említette fel, hogy bizony öreg legények vagyunk, a kik 1848-ban szerepeltünk és hogy azok, a kik akkor beléptek a honvédségbe, azért lettek nyugdíjazva, mert már elaggottak. Egyrészben Ivánka képviselőtársamnak igaza van, de egészben véve nem. Nem itt keresem, t. ház, a bajt, hanem ott, hogy nyugdíjaztattak oly tábornokok, a kik a szolgálatra még képesek. Azt hiszem, hogy indiscretio nélkül megnevezhetek közülök néhányat. Ott van a két Pongrácz tábornok ós Oelics táhornok. A két első talán azért lett nyugdíj j ázva, mert magyarok és hazafiak, az utóbbi azért, mert nagyon magas katonai képzettséggel bir és mert talán attól féltek, hogy borsot fog törni orruk alá. (Ügy van! szélső balelől). Én tehát azon szomorú lajstromban keresem a bajt, a hol a njmgdíjasok feljegyezvók. (Helyeslés a, szélső baífeíöl.) Ott van a legnagyobb hiba, t. ház, hogy a honvédséghez holmi nyugdíjazott hadnagyocskákat és főhadnagyokat vettek be az osztrák hadseregből. (Halljuk! Halljuk!) Ezek minden lelkesedés, hazafiság ós ügyszeretet nélkül jöttek oda; terjesztették azon rósz szel-