Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.
Ülésnapok - 1878-310
310. országos ülés november 30. 1880. 263 lemet és a honvédséggel nem törődtek, akár mi lesz belőle. így felvitték a törzstiszti rangra ós visszamentek oda, a hol mint hadnagyok és főhadnagyok, csekély nyugdíjjal nyomorogtak és a hol most mint nyugdíjazott ezredesek szerepelnek. Itt van, t. ház, a legnagyobb hiba. (ügy van! szélső balfelöl.) Az isten áldja meg a honvédelmi minister urat, mondja meg, hát el akarja hitetni a világgal, hogy nekünk még a fapénz is jó ? Ugyan minek nekünk a szórlövegek ? Hiszen azok megbuktak. Eem mások azok, mint papírsárkányok, nem fél tőlük senki sem, mert harczba vinni azokat nem lehet. Ugyan minek költekezik tehát reá? Fordítsa jobb dologra az arra fordított költségeket, ha nem képes, vagy nem mer tisztességes ütegeket felállítani, {felkiáltások szélső balfelöl : Nem szabad!) Még csak egyről akarok szólani s ez a virement. A rendes kiadások köztt előfordul a központban alkalmazott számfeletti tisztek tótele, kik a csapatok rovatában fizettetnek. Ezek itt hónapokon, sőt éveken át csörtetik kardjukat, j még pótdíjakat is kapnak s azalatt otthon a szolgálattól elvonatnak. Nagyon kérem a t. minister urat, méltóztassék intézkedni, hogy az ne történjék. Ezek voltak rövid megjegyzéseim, — miután a szervezési kérdésbe nem akarok belebocsátkozni, — mely eket a t. minister urnak figyelmébe ajánlok. (Helyeslés a szélső balon.) Ernuszt Kelemen: T. ház! A költségvetés általános tárgyalása alkalmával voltam szerencsés a t. ház előtt részletesebben nyilatkozni; nem fogom tehát ismétlésekkel untatni a t. házat, annál is inkább, miután Tischler igen t. képviselőtársam a részletekben is igen helyes észrevételekkel járult a t. ház elé; de engedjen meg a t. minister ur, hogy a mennyire érthettem válaszát, nem értek mindenben egyet, a mit Tischler barátomnak felelni méltóztatott. Rögtönzésről szó sem lehet oly intézménynél, mely évtizedek óta van életben, igy tehát már normális helyzetben van; de azon ellenvetést illetőleg is, melyet a fegyverekre vonatkozólag felhozott, szintén nem oszthatom a t. minister ur nézetét, hogy ő nem tudhatja a szomszéd államok fegyvereit és hadikészületeit. Méltóztassék a közös hadügyministeriumnak igen nagy mérvben dotált követségi orgánumait igénybe venni, ezek köztudomásilag arra vannak hívatva, hogy minden egyes hadseregnek a legkisebb részletig menő fejleményéről a hadügyministeriumot rögtön értesítsék, éppen abból a czélból, hogy meglepetések, mint nálunk a monarchiában rendesen be szoktak következni, elő ne forduljanak. A virement illetőleg nem akarok bővebben felszólalni, csak két észrevételre akartam a t. ház figyelmét fölkérni. Az első a hadgyakorlatokra vonatkozik, melyek éppen a nyáron fényesen igazolták honvédségünk fejlődését és nekem, ki nagy barátja vagyok és hogy úgy mondjam, rajongással viseltetem ezen intézmény iránt, nagy örömemre szolgál, hogy ő Felsége legfelsőbb megelégedését is fejezte ki. De minthogy ezen hadgyakorlatok tüntették elő részben azon hiányokat, melyeknek orvoslására mindenkinek s azt hiszem, minden magyar embernek, első sorban annak, ki ezen intézmény iránt helyes érzékkel bir, törekednie kell, hogy ezek ne ismétlődjenek, azért kötelességem erre figyelmeztetni Köztudomású dolog, mert minden lapban közölve volt, hogy a lefol}4 hadgyakorlatok alatt a századokat majdnem legnagyobb részben csak egyes tisztek vezényelték s azok is részben reserv tisztek voltak, tehát oly tiszti hiány mutatkozott, mely csakugyan feltűnő. Felesleges ecsetelnem, hogy hadsereget tisztek nélkül képezni nem lehet s azt actióra még kevésbbé lehet használni. Bocsánatot kérek, ha itt talán részletekkel untatom a t. házat, de nem kerülhetem el. (Halljuk !) Fölvetem magamnak a kérdést: honnan nyeri ezen intézmény a tiszteket, a múltban nyerte a régi honvédség soraiból, a közös hadseregből átlépők és a Ludovica akadémiában képzettekből; jövőre nézve a honvédelmi ministerium által elénk terjesztett törvényjavaslat szerint bizonyos fokig még az önkénytesek és a hadapródok soraiból fognak vétetni a tisztek. Engedje meg a t. ház, hogy egyenként elemezzem azon forrásokat, a honnan szivárognak a honvédség számára a tisztek. (Halljuk!) A régi honvédség, azt gondolom megszűnt, mint forrás létezni; a közös hadseregből pedig, mely eddig nagyobb részét szolgáltatta a honvédség tiszteinek azon okból jönnek át csekélyebb számban a tisztek, honvédségben a tisztek két kategóriába tartoznak, s a cadre tisztek szolgálata, ha már a rendes hadseregnél már a rövdd szolgálati idő is igen terhes volt, a honvédségnél meg sokkal terhesebb, sokkal nehezebb, mert minden gyakorlatban részt kell venniök; ez okból most már a közös hadseregből nem \ ágynak a tisztek a honvédséghez. Egy másik rugó volt az avancement. Miután azonban ez egyformává lett, sőt mondhatom, hogy a sub alternus tisztekre nézve határozottan rosszabbult: ezen rugó is megszűnt működni. A Ludovica académia meg, hogyan nyújthatna tiszti elemet, hiszen látjuk a honvédelmi ministerium vaskos előterjesztéseiből, hogy tiszti előkészítő intézetet kellett felállítani, mert hiszen a hadsereg magába olvaszt mindent, a mi tiszti képzettséggel bir és csak némely, nem akarok egyes egyének iránt igazságtalan lenni,
