Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-299

399. orssáws ttlé-< norembor 17. 18TO. 9jj nem üdvös, sőt kárhozatos, hogy nem győződött volna meg arról, hogy azon az alapon nem fogja sem ö, sem más az ország pénzügyeit rendezni, sem a nemzet egyéb kívánalmait kielégíteni, azt, bocsásson meg, alig hiszem. Hogy nehéz viszonyok közt bármely alapon nehéz boldogulni, az kétségtelen. „De az az egy" — mondja a ministerelnök tovább — „niég sokkal kétségtelenebb, hogy azon alapon, melyre a sokak irányzata vonatkozik, azon az alapon Magyarországot, mint Magyarországot nem boldogítani, de fenntartani sem lehet." Ha valaki kétségben lett volna az iránt, hogy a t. ministerelnök ur nem volt valóban áthatva azon elvek igazságától, melyeket vallott, midőn még iít a mi szomszédságunkban ült és egy közjogi pártnak élén áiloít, a t. ministerelnök ur ezen mondása ama kétséget eloszlatta volna. Ha azt mondja a t. ministereluök ur, a mit mondott akkor, midőn ezea helyet elhagyta: „én nem hiszem, hogy a mai viszonyok köztt Magyarországnak ügyeit rendbe hozni lehessen a nélkül, hogy forradalomba döntsük a hazát", ha azt mondja: „én ideig-óráig czélszerűbbnek tartom az ország pénzügyeinek rendezése végett, hogy a kormánypárttal egyesüljek," akkor, t. ház, abból esak az következik, hogy ő az opportunitásnak enged, anélkül, hogy elveit megtagadja; a minthogy akkor, midőn a balközép éléről visszalépett, ezt hangoztatta is. De ha a ministerelnök ur azt állítja, hogy ezen az alapon, melyen mi állunk és melyen ő is állott, Magyarországot nem boldogítani, de feutartani sem lehet — akkor bocsásson meg nekem a t. ministerelnök ur, ha azt mondom, hogy nem lehetett őszinte akkor, midőn azt, a mit mi ma is vallunk, maga is hirdette. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Eötvös t. képviselőtársam azon állítására, hogy a mai viszonyok közt nem számithatunk az ipar védelme szempontjából a nemzetnek azon áldozatkészségére, a mely a negyvenes években nyilatkozott, a t. ministerelnök ur azt mondta, hogy ő nem hiszi, hogy a magyar nemzet, a jelen nemzedék hazafisága aunyira sülyedt volna; ő ellenkezőleg meg van győződve arról, hogy ha áldozatkészségre szükség lesz, arra a nemzet nem fog hiába hivatkozni. Azonban t. képviselőtársam Eötvös, ha jól emlékszem, maga is nem az akaratot vonta kétségbe a^ nemzetben, hanem a képességet, a tehetséget. Én egyébiránt részemről hiszem és vallom, hogy ma is, ha népszerű férfiak és — tegyük hozzá — mint a negyvenes években, népszerű nők is kezökbe veszik az ipar védelmét és ha a polgároknak alkalom nyujtátik arra, hogy hazaiiparczikkeket vehessenek, anélkül hogy csalók által rászedessenek, ugyanazon szellem fogja átlengeni a mai nemzedéket is, mint a negyvenedikit. De a t. ministerelnök ur arra figyelmeztette Eötvös t. barátomat, hogy a külföldtől való elzárkózás nem fog segíteni a középosztályon — melynek pusztulását panaszlotta és a mely iránti részvétét maga a t. ministerelnök ur is nyilvánította, nem fog segíteni, sőt inkább, tévé hozzá, hogy ha 10 — 20 gyár keletkeznék, ezen középosztály a mindennapi szükségeire megkívánta tó czikkeket drágábban lesz kénytelen megvásárolni, és igy az ő állása pénzügyi tekintetben még inkább romolni fog. Nem új én előttem a ministerelnök urnák ezen nézete. Akkor, midőn a közgazdasági kiegyezést tárgyaltuk, ug}^anezt hangoztatta, de megkapta a ministerelnök ur akkor is a feleletet, a melyet most esak pár szóval leszek bátor ismételni, (Ralijuk) és ez az, hogy a gyáraknak felállítása távol attól, hogy a középosztálynak, mely minálunk főleg mezőgazdasággal foglalkozik, ártana, annak inkább előnyére fog szolgálni, a mennyiben nyersterményeit nagyobb és előnyösebb piaczon fogja eladhatni, mint most, midőn az országban idebenn igen kevés, igen csekély számú gyár létezik. (Igaz, ugy van! a szélső baloldalon.) Egyébiránt hát azt tartja a ministerelnök ur, hogy ma a birtokos osztály, a középbirtokosok nem fizetik meg ép oly drágán vagy talán drágábban azon mindennapi czikkeket, melyekre szükségük van, mint fizetnék azon esetben, ha Magyarország önálló vámterületet képezne? Avagy azon osztrák gyáros, a ki ide hozza a maga gyártmányait, nem veszi egyúttal számba azt, hogy a külföldi czikkek behozatala vám által van, ha nem is kizárva, mindenesetre megnehezítve , és igy nem adja-e hozzá az árhoz egyszersmind azon vámot, melylyel a külföldi czikkek terhelve vannak ? Hát inkább fizeti ezen magyar földmívelő középosztály az idegen, az osztrák gyárosnak azon többletet mibe a czikkek kerülnek, mint fizetné önálló vámterület esetében a magyar kincstárnak ? A t. ministerelnök ur kemény szemrehányást tett Eötvös t. barátomnak a miatt, hogy azon kívánságát fejezte ki, vajha csak két párt léteznék az országban: az egyik, mely az udvar akaratát hajtja végre, a másik, mely a nemzet óhajtását teljesíti. Én, t. ház, magam részéről azt gondolom, hogy t. barátom Eötvös Károly nem kívánta azt, hogy ez országban, bár egy párt, bár egy ember is legyen, a ki az udvar érdekét fölébe helyezi a nemzet érdekének. Ezt nem óhajtásként mondta ki, hanem fájdalmas tény gyanánt constatálta, tény gyanánt, melyet 300-dos történelem igazol, melyet a legújabb események is bizonyítanak. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Mert hogy akár a közgazdasági kiegyezés, akár a magyar bank föláldozása, akár az úgy-