Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.
Ülésnapok - 1878-299
22 29Í). országos ülés november 17. 1S80. nevezett bankadósság elvállalása, akár pedig Bosznia és Herczegovina oceupatiója a magyar nemzet érdekében történtek volna, hogy az mind nem idegen, hogy az mind igazán a haza érdekében történt, ezt a t. ministerelnök ur állíthatja, de a nemzet nagy többsége nem fogja elhinni. [Igazig Ugy van! a szélső baloldalon.) És most átmegyek br. Sennyey Pál t. képviselőtársunk beszédjének egynehány mondatára (Halljuk!) A t. képviselő ur felénk fordulva azt állította, miként nem hiszi, hogy Magyarország a függetlenség alapján kevesebb teherrel lenne kormányozható, mint a jelenlegi 67-iki alapon; ő Magyarországnak Ausztriával való egyesülését geográfiai és etnográfiai helyzetünknél fogva is kívánatosnak tartja; szerinte szerencsétlenség lenne, ha az a nézet elterjedne, hogy az 1867-ki alap a pénzügyi zavarokból való kibontakozást lehetetlenné teszi. A t. képviselő ur az 1867-ki alap ezéljának azt vallja, hogy azon a kölcsönös érdekek kiegyenlíttessenek. Én, t. képviselőház, miután már az előadó urnak adott válaszomban megemlítettem , hogy mi ismételve megmutattuk, miszerint Magyarország pénzügyi helyzetén, anyagi jólétén az önállóság alapján igenis lehet segíteni; miután bebizonyítottuk, hogy a terhek az esetben nemcsak hogy nagyobbak nem lesznek, sőt ellenkezőleg apaszthatok: nem fogok e tekintetben újabban a t. képviselő úrral is szóvitába bocsátkozni, csak arra figyelmeztetem, hogy úgy látszik, hibásan fogja rr fel a mi programmunk lényegét. (Halljuk!) O ugyanis Magyarországnak Ausztriától való teljes elválását vette szemügyre, midőn minket arra figyelmeztetett, hogy mily becses azon szövetség, a melyben mi 1687 óta Ausztriával állunk. Ámde, t. képviselőház, (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon) a personal unió, a mely a mi programmimknak velejét képezi, nem a teljes elszakadást jelenti; a personal unió mellett Magyarország ugyanazon védképességgel birhat, sőt szerintem nagyobbal fog birni, mint jelenleg, (ügy van! Elénk helyeslés a szélső balon.) Mert hiszen, valamint akkor, ha Ausztria valamely minket is vele együtt érdeklő esetben idegen ellenség által megtámadtatnék, a mi segítségünkre számíthatna: úgy viszont magától értetik, hogy hasonló esetben osztrák szomszédaink meg minket egész erejükkel támogatni kötelesek lennének. S vájjon azon magyar sereg, a mely saját nemzeti lobogója alatt küzdene, a mely magyar nemzeti tisztek által vezényeltetnék, nem olyanok által, a kik a magyart gúnyolják, a kik a nemzeti lobogót lábbal tapodják, (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon) vájjon azon magyar hadsereg, a közös fejedelemnek parancs- | noksága alatt kevésbbé vitézül védelmezné-e azt a hazát, a melyet ősei vérükkel áztattak, mint védelmezheti most, midőn idegen zászló alatt, idegen parancsszóra és idegen tisztektől vezettetve kénytelen azt tenni? (Felkiáltás a szélső baloldalon: Igaz! Ott van Nádasdy, és a hét éves háború!) Azért nem lenne szerencsétlenség, t. képviselő ur, ha azon nézet, a melyet^mi vallunk, országszerte elterjedne, amint hogy — hálaistennek — örvendetesen terjed is. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Hogy azért alkottatott a 67-iki törvény, mint a t. képviselő mondotta, hogy a kölcsönös érdekek Ausztria és Magyarország között kiegyenlittessenek, az meglehet, és hogy azon törvény alkotóinak szándéka valóban ez volt, — azon nem is kételkedem —- de hogy a siker nem felelt meg a várakozásnak, azt a tapasztalás keserűen igazolta. (Igaz! a szélső baloldalon.) A t. képviselő ur továbbá, hogy saját, illetőleg pártjának állását mintegy megmagyarázza és kimentse, azt állítja, hogy egyik párt sem bir mai napság megállapodott programmal sem itt e hazában, sem a külföldön, En, t. ház, a külföldi példákra nem fogok kitérni, hanem azt gondolom, hogy a t. képviselő ur téved, a midőn azt állította, hogy a szélsőbal, bár különböző czímek alatt, nem egy czélra törekszik. Egy a czélunk t. képviselő ur, habár egyben másban eltérnek is nézeteink és a jövő választásoknál egy zászló alatt fogunk küzdeni. És most, t. ház, beszédem befejezéséül még a t. ministerelnök ur egy tegnapi mondására akarok megjegyzést tenni. A t. ministerelnök ur biztosította Helfy Ignácz t. képviselőtársamat, hogy ő már csak azért sem adja át ezen pártnak, a mi pártunknak az ország gyeplőit, nehogy az ország ügyei úgy álljanak, mint azt ő, Helfy és Eötvös Károly t. barátaim festették. Én, t. ház, sohsem kívántam azt, hogy ha a kormány többségben van, és ha azon többség az ország óhajának megfelel, a kormányt másnak, különösen nekünk adja által. Én a t. kormányelnök úrtól és a t. kormánytól csak aztkivánom, hogy a jövő választásoknál adja meg nekünk azt, mit az angol „fair play"-nek nevez, hogy at. ministerelnök ur és ministertársai ügyeljenek arra, hogy közegei akár közvetlenül, akár közvetve a polgárokra nyomást ne gyakoroljanak, ügyeljen arra, különösen a t. igazságügyminister ur, hogy a vesztegetések szigorúan megfenyíttessenek (Helyeslés a szélsőbalon) és hogy ha a bíróságok a megtörtént vesztegetések után vizsgálatot rendelnek, azt királyi kegyelemmel ne szüntesse meg. (Az igazságügyminister tagadólag int. Élénk helyeslés a j szélső balon.) A t. igazságügyminister ur, a ki
