Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-299

20 299. országos ülés november 17. 1888. arról jóformán senki sem beszélt. Ezen szemrehányást sem Helfy, sem Lukács t. képviselőtársaim meg nem érdemelték. A mennyire én emlékszem, mindkét szónok, de Szontagh t. képviselőtársam is, különösen a budgettcl foglalkoztak. Az ő fejtegetéseik a politika terét alig érintették. Egyik is, másik is kimutatta a pénzügyminister ur előirányzatának irrealitását. Már pedig én azt gondolom, hogy a budget átalános vitája nem azt kivánja, hogy az egyes ministeriumukon végig menjünk, hanem hogy a kormány átalános pénzügyi politikáját taglalás alá vegyük, hogy azon irányt megbíráljuk, melyet a kormány követ, s amaz eredményeket tüntessük fel, melyeket az létesített. Ezt pedig úgy egyik, mint m;ísik t. képviselőtársam megtette. Ne vádoljuk — mondja továbbá a t. ministerelnök ur — a többséget azért, hogy hallgat, amint tegnap Eötvös képviselő ur tette, mert a többség — mondja a t. ministerelnök úr — azért hallgat, mert nem az a felfogása a hazafiúi kötelességről, bogy ha baj van, tehát beszéljünk, hanem hogy hagyjunk időt a cselekvésre azoknak, kik cselekedni hivatva vannak. En, t. ház, alig hihetem, hogy t. ellenfeleink, kik a kormánypártot képezik, e szerepet elvállalják. Ok tudják, érzik, hogy őket ugyanazon jogokkal és kötelességekkel küldöttek ide megbízóik, melyekkel minket, t. i. hogy megbízóik, hogy az ország érdekeit hangoztassák; hangoztassák pedig necsak négyszem köztt netalán, hanem az ország színe előtt, az ország teremében. {Helyeslés a szélső halon.) Az, hogy a t. ministerelnök ur csupán azt várja pártjától, hogy midőn arra kerül a sor, szavazzon, oly szerep, melyet, meg vagyok győződve róla, önök mindegyike, mint kötelességével és méltóságával ellenkezőt, viszszautasít. Azt kivánja a t. ministerelnök ur pártjától, hogy adjon időt a cselekvésre azoknak, kik cselekedni hivatva vannak. Hiszen elég időt adott már a kormánynak ez a párt a cselekvésre, (Hangok a szélső balon: Nagyon sokat!) nagyon sokat is, mint a szomszédságban t. barátaim figyelmeztetnek. Hát újabb hat évet akarnak adni neki, hogy a mi még romlatlanul fennáll, az is elpusztuljon? Hogy azon deficit, mely ma, mint a költségvetési jelentés szól, huszonöt milliót tesz, de mint t. barátaim számokkal kimutatták negyven milliót aligha el nem fog érni, további hat éven keresztül tartson és tovább szaporodjék, inig a nemzet utoljára a terhek alatt összeroskadni fog? A ministerelnök ur fennakadt azon, hogy Eötvös Károly t. barátom szemlét tartva a pártok felett, mint a ministerelnök ur monda ugy a kormánypártnak, mint a közép ellenzéknek leczkét adott. Közép-ellenzéknek és nem mérsékelt ellenzéknek nevezem önöket azért, mert azt hiszem, hogy mi nem vagyunk túlzók, nem vagyunk mértéktelenek. Madarász József (közbeszól): Nagyon is mérsékellek vagyunk! (Ugy van! szélső balfelol.) Irányi Dániel: Annál fogva az ellentét, a mely ránk hárulna, oly helyzetbe hozna minket és oly névre érdemesítene, a mely teljességgel nem illet minket. (Helyeslés szélső balfelBL) A ministerelnök ur, mint mondám, zokon vette, hogy Eötvös Károly t. barátom, — mint a ministernök ur állítja, leczkét adott a kormánypártnak és a közép-ellenzéknek azonban adós maradt a leczkével saját pártjának, pedig szerinte az leginkább szorult volna reá. En t. ház, a jó tanácsot mindenkitől elfogadom, még a ministerelnök úrtól is; „fas est et ab hoste doceri", de a ministerelnök ur, ugy látszik, szintén adós maradt a tanáescsal, vagy legalább azon tanács, a melyet adott, nem számíthat arra, hogy azt bevegyük és kövecsük. Ha a ministerelnök ur azt tanácsolná nekünk is, a mit egykor ezen helyen saját pártjának tanácsolt, t. i. hogy függessze fel elveit és egyesüljön a kormánypárttal, akkor meg lehet róla győződve, hogy tanácsát nem foguók követni. (Ugy van! a szélső balon.) A ministerelnök ur az elvhűséget is megmagyarázta és annak definitióját is igyekezett adni. Ha valaki, monda a ministerelnök ur, az 1867-iki és az 1878 iki alapokról azt tartja, hogy azok nem jók, később pedig azt mondja: meggyőződtem róla, (Halljuk! Halljuk!) hogy ezen alapokat megváltoztatni, miután ahoz annyi factor hozzájárulása kell, nem lehetséges és annálfogva nem ezen alapokat ostromolni, hanem azon kell igyekezni, hogy a közjót ezen alapokon előmozdítsuk: ez felfogása szerint a valódi elvhűség. Megengedem, t. ház, hogy az államférfi meggyőződését megváltoztathatja, de feltételül mindenesetre azt kötöm ki, hogy ezen változtatás Őszinte és önzetlen legyen és ha meggyőződik arról, hogy az új ut, a melyen elindult, czélra nem vezet, sőt inkább attól nagyon is eltérített, visszatér az előbbi útra azon őszinteséggel és önzetlenséggel, a melylyel előbbi állását elhagyta. No már, hogy a ministerelnök ur magáról ezt elmondhassa, alig hihetem. Azt nem vonom ugyan kétségbe, hogy a ministerelnök ur, — mert hiszen állítja — a szivek és a vesékbe pedig csak az isten maga pillanthat he, akkor midőn álláspontját feladta, őszintén hitte, hogy a kormánypadokon az ország pénzügyeit szerencsésebben fogja rendezni, mint ezt az előbbi kormányok tették és tehették. De azt, hogy nem győződött volna már meg arról, hogy öt, maholnap hat évi kormányzata az országra nézve