Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-309

309. országos ülés november 29. 1SS05)07 -Jüj ismerve, hogy ez képezi igazságügyi miseriáink egyik fö'forrását. Ezen köztudomású, évek óta mindinkább növekedő bajjal szemben, valóban jellemző a minister ur magatartása. Minden szemrehányásra, minden követeléssel szemben töredelmes beismeréssel válaszolt. „Ugy van, én is tudom, hogy úgy van," ez volt a felelete, de a tényleges conclusio ennek daczára, a józan kormánypolitika és a logika felforgatásával, mégis csak az volt: „de azért még sem teszek semmit," S e negatív igéretét mindig hiven be is váltotta. (Derültség.) A dolog azonban most már oly sensatiós mérveket öltött, hogy a taktikus halogatás továbbra absolute lehetetlenné vált, — mert a ministeri interealare politika, az igazságügyi uzsoragazdaság a bírósági strike küszöbére vitt bennünket. Csak a két felebbviteli bíróságnál í8000-re rug a restantiák száma, ámbár ott a működés a minister ur állítása szerint is oly tálcsigázott, hogy már a birák egészségét is veszélyezteti. E restantiák . geometricus progressiókban szaporodnak, mióta a büntető ügyek lassabban, mert alaposabban kezeltetnek s a Javina máivalóságos juristiumot és jogtagadást involvál azokra nézve, kiknek évekig kell várniok ügyük elintézésére. A legfőbb Ítélőszék elnöke ki is jelentette, hogy így nem lehet tovább dolgozni, a gép megrekedt, az országos calamitás készen van. De az igazságügyi minister ur a múlt budget-vita alkalmával kijelenté, hogy ő az igazságügyi politikát nem eszmékben, hanem tényekben keresi. S így keletkezett azon fainosus törvényjavaslat, melyet a t. igazságügy minister ur f. hó 23-án beterjesztett s melynek indokolásában mindezeknek beismerése mellett s aanak constatálása után, hogy a bírói létszám már Í869 óta elégtelen s az ügyforgalom folytonos növekedése folytán jövőre még elégtelenebb lesz, mégis nem iéíszámszaporodásí, hanem csak silány expedienst keres, melynek lényege abban áll, hogy a minister felhatalmaztassék, miszerint a kir. ítélőtábláknál, ha az ügyforgalom vagy a felszaporodott hátralék azt szükségessé teszi, kisegítő birákul az első folyamodása bíróságokhoz kinevezett birák és járásbirák, valamint a nyugdíjazott törvényszéki elnökök és birák, továbbá járásbirák közül kellő számú birót ideiglenesen alkalmazhasson; azon első folyamodásó bíróságoknál pedig, a melyektől a birák a kir. tábláknál alkalmaztattak, a nyugdíjazott törvényszéki bírák, járásbirák és aljárásbirák közül alkalmazhassa ideiglenesen a kellő számú kisegítő bírákat, persze bizonyos salarium ellenében s a mint a minister ur mondja, csak ideiglenesen. De hogyan képzelheti a minister ur ezt ideiglenesnek, holott saját előadása szerint, a léíozám állandóan elégtelen és az ügy forgalom évről évre növekszik. Valószínűleg ideiglenesnek érti minden reform javaslatát olykép, hogy „apres moi le deluge!" Hiszen tapasztalhatta már a t. igazságügyminister ur, hogy az ideiglenesen, azaz 1877. óta a semmííőszékhez beosztott táblabírák a restántiákat ott meg nem szüntethették s mégis újra ezen expedienshez folyamodik, mert olcsónak tartja. Kár, hogy nem inkább minuendo licitatíót irt ki, ez talán még olcsóbb volna. (Derültség?) A t. minister ur igy akarná a bírákat összeállítani, mint Fallstaff a katonáit; a káplárt generálissá teszi, hogy hadnagyi fizetési adhasson neki. (Derültség. Tetszés.) Ez Shakespeare vígjátékában megjárja ugyan, de alkotmányos országban vajmi szomorú és tragikus dolog lenne {Ugy van! bálfdöl.) A minister urnák ezen intézkedése rendszerré tenné azon anomáliát, hogy királyi táblabírák megsemmisítik a legfőbb ítélőszék ítéleteit, —• a bírósági szervezetet fejre állítja, annak alapelveit sarkaiból kiforgatja s ezzel halomra dönti az ország hitelét. Hát ki fogja pénzét forgatni s beruházni oly országban, a hol az ember vagyona, becsülete s személyszabadsága felett rokkant napidíjasok ítélnek ? (letszés halfelöl.) s ki fog apellálni s ez esetben mire való az egész felsőbb bíróság, ha a felebbező arra, hogy felebbozett ügyét a felsőbb bíróságoknál alaposabban és helyesebben megbirálandják, mint az í-ső fokban, biztosan nem számíthat. Hiszen ezen intézkedés kell, hogy az igazságszolgáltatásban helyezett egész hitet, tiszteletet és bizodalmat egyszerre tönkre tegye. T. ház! a kinek csak halvány elemi ismeretei vannak a bírósági szervezet s a bírósági hierarchia feltételeiről, elveiről s hiányának consequentiájáról, az tudja, hogy e tervezet, midőn egyrészt halomra döntené az 1869. és 187 l-ben létesített, a íelebbvitelnek megfelelő rendszert, másrészt páratlanná, szomorú múcummá tenné a mi igazságszolgáltatásunkat más művelt államokéval szemben, de egyszersmind a legtöbb polgári érdekeket is sértené, sőt veszélyeztetné, mert megtámadná a személy- e's vagyonbiztonságot, melynek egyik legfőbb gsranriája a helyes bírósági szervezet és a helyesen berendezett fellebbvitel. A bírósági hierarchia alapeszméje az, hogy a legtapasztaltabb és legtudósabb birák kiválogatva, felsőbb birákul appíicáltassanak, hogy