Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-309

230 309. országos ülés Boyeinbcs 29. 1S80. Hogy utazási naplójának rendezését mikor j végzi be, hogy az abban foglalt külömböző él- j menyeit a tisztán juridikus böngószettől elválasz- j tani mikorra fog neki sikerülni, azt nem tudom; j annyi azonban áll, hogy a szóbeliség ügyével ma éppen ott nálunk, a hol állottunk ezelőtt több évekkel. A királyi táblák deeentralisatója tárgyában az igazságügyminister ur már szintén tett valamit, t. i. kérdést intézett az ügyvédi kamarákhoz. A minister urnák ez iránybeli tevékenysége azonban ezzel végét is érte. Az administratió maradt ugy, a mint volt. E körül nem észlelt senki ssmmi változást, legalább nem a jobbra. És e közben minő állapotok fejlődtek ki justitiánk körül? Nézzenek szét az országban, A perek s ezzel a restantiák hihetlenül felszaporodtak. A kir. táblánk és legfőbb itélőszékünk notorie zátonyra jutott s maholnap teljesen bankrottot mond. Künn a vidéken a modern alapokra fektetett törvénykezésünk munkaerő hiányában roszul működik s a dúló formalismus hátrányait gyors intézkedésekkel paralysálni nem tudván, a nagy közönség előtt már minden hitelét elvesztette. Ez alatt s ennek következtében az országban megszűnt a hitel. Az exekutiók iszonyúan pusztítják a birtokosok nagy részét, még pedig ugy, hogy mig a végrehajtás utjáni eladások mellett az 500—1000 forintra beesült érték 15—20 forintért pazaroltatok el irgalom nélkül, — a vételárból sem a hitelező, sem a végrehajtott fél rendszerint nem kap egy fillért sem. Az ország egy részében, például Zalamegye hegyes vidékem 100 és 100 ily módon eladott szőlőbirtok műveletlenül hever. Itt az exekutiókat a lehető legkíméletlenebbül maga az államkincstár foganatostíja a szőlődézsmaváltság miatt s a nélkül, hogy a kincstár valamit nyerne, maga az állam valóságos irtóharczot folytat saját polgárai ellen. Az uzsora e közben hallatlan rombolásokat visz , végbe különösen a paraszt osztály között. Volt egy eset nem régen a semmítőszék előtt, a melyben egy nyitrai! paraszt egy kölcsönkért kocsikerék ára fejében 480 írtig exequáltatott meg. Több felső megyei községben, a földnép csaknem összes vagyonába az uzsorások helyezkedtek be s a nép tettleg egy újabb s a réginél súlyosabb jobbágyi viszonyba került hitelezőivel szemben. És nemcsak a vagyon-, de a személybiztonság is folyvást hanyatlóban van. Justizpolieziánk a lehető leggyarlóbb s az ahhoz szükséges ügyességet gálád kegyetlenkedésekkel helyettesíti s mig mi új büntető törvénykönyvünk európaiságával dicsekszünk, addig a justizpolitia közegei országszerte oly atrocitásoka* követnek el, a melyeknek tárgyalásánál a bíróságaink elhalaványodnak. Mindezek tények t. ház, a melyeket sem elvitatni, sem eltagadni nem lehet. Es most azt kérdem, t. ház, hogy igy kell-e annak lennie, szabad-e ennek igy maradnia? S ha nem, akkor ismét kérdem, hogy ha ily viszonyok támadtak bármi okból egy országbam nem a kormány feladata-e gondoskodni arról, hogy, ha lehet, gyökeresen meggyógyítsa s ha ezt tenni nem tudja, hát legalább palliative enyhítse a bajt. Ámde a mi igazságügyi kormányunk mit tett ez irányban? Semmit! Készben nem is tudja, hogy az országban mi történik, részben nincs is gondolata, vagy eszméje, hogy miként kellene segíteni. Legfeljebb enquettiroz. Enquettiroz a végrehajtási eljárás reformja felett s ma is díszlik a régi eljárás; — enquettiroz az uzsora felett s nem terjeszt elő uzsoratörvényt; enquettiroz a büntető eljárás felett s nincs se b'intető eljárás, sem a személyes szabadságot védő törvény! Enquettirozott a büntető törvénykönyv életbeléptetése iránt is mindaddig, hogy az életbeléptetési törvény minden vonatkozó rendeletekkel és táblázatokkal együtt akkor adatott ki, a midőn az életbeléptetés napjától már csak 48 óra választott el bennünket s a bírák ezzel a legnagyobb zavarba ejtettek! — Egyébiránt mindez — miután ugy is köztudomású dolog — még nem indított volna engem arra, hogy felszólaljak. Hogy felszólalok, főleg azért történik, mivel az igazságügyminister ur e napokban egy törvényjavaslatot terjesztett be, melynek már contenplátiója, már maga a gondolat is — szerintem — compromitiálja a törvényhozást, beterjesztése pedig érthetoleg jellemzi igazságügyi kormányunk képességi színvonalát. Ezen törvényjavaslat beható megvitatása azon nap teendői közé fog ugyan tartozói, a midőn napirendre fog tűzetni, ámde t. ház, az igazságügyminister urnák ezen lépése, mint minden végzetes és szerencsétlen esemény, árnyékát már messze előre veti, ugy, hogy igazságügyünk legégetőbb kérdését úgy a sajtóban, mint a közvéleményben már is feltétlenül uralja, a minél fogva azt e költségvetés tárgyalásánál absolute nem ignorálhatjuk, sőt az iránt nyilatkozni kötelesség. (Helyeslés bal,"elöl.) A mint már elébb is említem, bíróságaink, különösen felső bíróságaink tulhalmozását, a bírói létszám elégtelenségét már a verebek is csiripelik. E théraa már állandó rovatot képez szaklapjainkban s a bírósági termekben is elvan