Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.
Ülésnapok - 1878-309
300. országos ülés november 29. 1SS0. 235 ki azután tudja még azt is, hogy midőn a birák hazaérkeznek november közepe felé s a rendes senatusok működnek, hogy minő lázas sietséggel dolgoznak, mert az évi kimutatás súlya alatt állanak, az nem fogja helyeselni az elforgácsolt juristitium további fennállását. Ezen baj elhárítható volna egy nyári átalános 2 hónapi juristitium behozatala által, a mi nem is valami újság lenne, mert régi törvényeinkben tör vény szünetek neve alatt előfordul s a külföld legtöbb államában már is el van fogadva. T. ház! Az igazságszolgáitatás menetére káros befolyást gj^akorol azon intercalare is, a mi az igazságügyi tárezánál sokkal nagyobb összegben szerepel, mint bármely más tárezánál. Nevezetesen, a mig más tárezánál intercalare czímén 2 8 / 0 vonatik le, addig az igazságügyi tárezánál 4o/ 0 hozatik levonásba. És hogy ezen nagy összeget, mely csak a királyi törvényszékek és járásbíróságoknál körülbelül 180,000 frt, a mínister képes legyen azután behozni, ez oka annak, hogy a legutolsó Írnoki állomásra is 6 heti pályázatot hirdet, 4—5 hónapig tannlmányozásokat tesz aj beérkezett kérvények felett és végre is meglepi j a világot egy áthelyezéssel. {Derültség a szélső baloldalon.) Ez az oka, hogy most is kénytelen volt egy új törvényjavaslatot előterjeszteni nagy restantiák miatt, mert ha ő rendesen minden üresedésben lévő állomást betölíene és a más tárczáknál előforduló intercalarénál nagyobb összeg nála Jevonásba nem jönne, akkor a rendes birák folytonosan működhetvén, lehetetlen lenne, hogy ily nagy restantiák [felmerüljenek. (Helyeslés a szélső haloldalon.) T. ház! Még csak egyet vagyok bátor felhozni. (Halljuk!) Az igazságügyminister ur az igazságszolgáltafás fölötti felügyelettel megbízott legfőbb alkotmáoyos orgánum. E minőségében kötelessége volna gondoskodni arról, hogy az államnak egyetlenegy polgára se jusson azon helyzetbe, hogy harmadik személyekkel szemközti, ha azt kincstárnak hívnák is, teljesen védtelen állapotban legyen. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Sajnos, hogy a magyar állampolgár igen gyakran jut ezen helyzetbe, különösen midőn 10—15 évi illetékek miatt alaptalanul zakiattatik és nem talál védőre, mert én még oly ügyvéddel nem beszéltem, a ki a bíróságoknál ki tudta volna vinni, hogy azon öt éves elévülési idő, mely a törvényben van, tényleg foganatosíttatott volna. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ily államot jogállamnak nevezni egyáltalában nem lehet és ezért első sorban az igazságügyi ministernek kell pirulnia. (Igaz! ugy van! a szélső haloldalon.) És noha tudom, hogy ennek orvoslása közvetlenül az ö hatáskörébe nem tartozik, mégis felkérem öt, hogy befolyását a cabinet többi tagjainál használja fel arra, hogy ezen szégyenletes állapotok mielőbb megszüntettessenek a közigazgatási és pénzügyi bíróságok felállítása által, (Élénk helyeslés ä szélső haloldalon.) Veszter Imre: Tisztelt ház! (Halljuk!) A ki az utóbbi két év budgetvitáit csak némi figyelemre is méltatta, az meg fogja engedni, hogy a ház minden oldala, de különösen az ellenzék részéről, az egyes tárczák költségvetése közül annyi figyelemmel, annyi részletességgel, mondhatnám, annyi prädilectióval tán egyik sem vitattátott meg, mint éppen az igazságügyé. Ha most ezen általános érdeklődés nem fogna mutatkozni, vagy legalább nem mutatkoznék az eddigi mérvekben; ha azok közül sokan, kik hivatásuk s kötelességük folytán eddig oly szívesen vetették magukat az igazságügye felett megnyílt küzdelembe, most hallgatag állnának félre, annak okát alig hiszem, hogy abban kellene keresni, mintha justitiáuk állapota i: ár megjavult, vagy hogy csak némileg is jobbra fordult volna, hanem valószínűleg inkább abban. hogy az emberi természet semmitől sem irtózik annyira vissza, mint azon hittől, hogy ugy is hasztalan fáradozik, hogy nincs siker a küzdelemben. Legalább én részemről, t. ház, ki ez előtt elég elszántsággal s kedvvel álltam szembe az igazságügyi tárcza championjaival s annak segédhadaival, megvallom, hogy most csak egy rövid felszólalásra tudtam magamat elhatározni, mégpedig nem egyedül azon okból, hogy egy makacs torokbaj a hangosabb s huzamosabb beszédtől eltilt, mint sokkal inkább azon tudat által leveretve, hogy a mi pártviszonyaink köztt az ezen oldalról jövő minden még legtárgyilagosabb bírálat sem egyéb kiáltó szónál a pusztában, (ügy van! halfelÖl.) Mikor évekkel ezelőtt justitiánk beteg állarsotára -rííTlTIltíiHllnt nomsnaVVftr mírrí PIAI+HV n baj radicalis gyógyszereit is s ajánlottuk a szóbeliség mielőbbi behozatalát, a királyi tábiák decentralisatióját s a bürokratikus adminístratió egyszerűsítését. Az igazságügyi kormány nem akart béliünket megérteni s intő felszólalásainknak alig lön egyéb gyakorlati eredménye, mint az, hogy igen t. barátom Emmer Kornél a külföldre küldetett ki, hogy saját szemeivel győződjék meg ama mesebeli szóbeliség mivoltáról s hozzon nekünk hirt arról, ha vájjon ama növény meghonosítható-e hazánkban is. T. barátunk hónapok óta viszatért s habár azt tartják „wer reist, der kann auch erzählen" az igazságügy eme acclimatizátora mind ez ideig mélyen hallgat. (Derültség halfelöl.) 30*
