Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.
Ülésnapok - 1878-299
299. orsüágo; ülés november 17. ÍJSO. 19 ellenkezőleg képesek vagyunk ugy, hogy a polgártársaknak adóképességét, keresetképességét emeljük. {Igaz! Ugy van! a szélsőbalon) Nem fogok részletekbe bocsátkozni, hacsak a t. előadó úr nem kívánja, de miután reménylem, emlékszik, hogy ismételve voltunk bátrak részletesen elősorolni azon tételeket, a melyeknél a költségvetésben leszállításokat tenni, valamint azon eszközöket, a melyeknek segedelmével az ország jövedelmét fokozni lehet, talán fel fog menteni azon kötelességtől, hogy azokat újra előadjam és a t. házat ennek meghallgatásával untassam. A t. pénzügyminister ur észrevételt tévén azon visszautasításra, a melyet Szontágh Pál t. képviselőtársunk a minister ur minapi felhívása következtében e házban hallatott, sajnálatát fejezte ki e visszautasítás felett azért, mert — monda — minél erősebb, minél számosabb, minél hatalmasabb a kormánypárt, annál hasznosabb lenne annak működése. Ezúttal a t. pénzügyminister úr nem indokolta ezen sajnálatát, illetőleg azon óhajtást, mely szerint a középellenzék a kormánypárttal egyesüljön, azzal, a mit az exposé beterjesztésekor mondani méltóztatott, t. i. hogy a középellenzéknek a kormánypárttal való egyesülése azért szükséges, hogy a szélsőségek ellen minél erősebb, minél hatalmasabb phalanx állhasson. T. ház! miután mást, mint ezt a pártot, a melyhez tartozom, alig érthetett a t. pénzügyminister ur, nekem először is az a kérdésem van a t. pénzügyminister úrhoz, miért nevez minket szélsőségeknek ? {Igaz! Igaz! a szélső baloldalon.) Más országokban szélső pártoknak nevezik a socialistákat, communistákat, Francziaországban a commune-t nevezik igy, és ha parlament lenne Oroszországban, ott a nihilistákat illetné ez elnevezés. Mi a socialismust s a communismust, mint a szabadságnak, mint a közgazdasági egészséges fejlődésnek ellenségét, visszautasítjuk. {Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Más országban szélsőségnek nevezik a forradalmárokat. Ön, t. minister ur, tudja, tudnia kell, hogy ezen párt nem táplál forradalmi törekvéseket. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Tudja és tndnia kell, hogy a mi programmuuk, bár az önállóságot és függetlenséget követeli, azt békés eszközökkel, alkotmányos úton kívánja elérni. (Ugy van! úgy van! a szélső baloldalon.) Szélsőségnek nevezi a t. pénzügyminister ur azon törekvést, mely a personal-uniót írta fel zászlójára? azon personal-uniót, melyet 1861-ki második feliratában maga Deák Ferencz hangoztatott, {Igaz! Igaz! a szélső balon.) mint a nemzet régi és elidegeníthetetlen jogát, mint azon alapot, melyen egyedül virulhat fel ezen ország és állhat meg az idők végtelen határáig ? (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ha szélsőségnek nevezi ezen törekvést t. minister ur, akkor szélsőséggel vádolja a maga mesterét és megtagadja annak tanítását. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) A pénzügyminister ur azt állítja, hogy minél erősebb valamely párt, külöuösen a kormánypárt, annál hasznosabb, snnál Udvösebb működést fejthet ki. Meglehet, hogy az az elméletben úgy áll, de mindenesetre attól függ a nagy többségnek hasznos működése, hogy mily irányt követ a kormány, mily irányban vezeti a többséget, mily eszközökkel és mily czélra akarja a többséget felhasználni. Ha jó irányt követ, akkor kétségtelen az, hogy a nemzet képviselőinek nagy része támogatja, neki bátorságot ad és ezélzatait előmozdítja. De ha ellenben azon czélok, melyeket maga elé tűzött, a nemzet érdekeivel ellenkeznek, és 8 mégis bir oly hatalommal, hogy a többséget a maga nézeteire hajlítsa, akkor a nagy szám az országnak nem javára, hanem inkább veszedelmére válik. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Mert a kisebbséget, mennél kisebb, annál tehetetlenebbé teszi. És hogy ez nálunk igy történt, azt a fusió óta tett tapasztalatok bizonyítják. A fusió után oly nagy többséggel rendelkezett a kormány, hogy a mit maga óhajtott, vagy a mit Bécsből ráparancsoltak, mind keresztülvitte. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ha nem lett volna akkora többsége a kormánynak, ha inkább kellett volna számítnia az ellenzékkel, akkor bizonynyal nem áldozta volna fel a nemzetnek azon számos jogát, melyet az 1878-ki kiegyezésben is feladott. (Ugy van! Ugy van ! a szélső baloldalon) Ezért én, t. ház, a nélkül, hogy t. szomszédaink belügyeibe avatkoznám, teljesen értem azon visszautasítást, melylyel a minister ur felszólítását fogadták, nem akarván azon politikának részesei lenni, mely oda vezetett, a hol ma állunk, ugy pénzügyi, mint általában anyagi és politikai tekintetben, és ha vau valami, a mit t. szomszédainknál sajnálok, ez csak az, hogy egymás közt nem egygyek, a mi annak a következése, mit fusiójuk alkalmával megjövendöltem, hogy oly elemekkel egyesültek, melyeknek nem ugyanazon elveik voltak és vannak. Ez lehet pillanatnyi eszköz a kormány megbuktatására, de hosszabb és üdvös működésre nem alkalmas. (Ugy van! a szélső-balon) És most, t. ház, áttérek a t. ministerelnök nr tegnapi beszédére, sajnálván, hogy mint egyébiránt tegnap annak lehetőségét előre jelezte, hozzá szerencsénk e pillanatban nincsen. A t. ministerelnök ur azzal kezdte beszédét, hogy — úgymond— nem szól a budgefről, m'rí 3*
