Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-308

308. országos ülés november 27. 1880. 215 kíntessék. Közös mindaddig, mig Magyarországon nincs ily saját rendelkezésére álló intézet; de a mely peresben felállítunk ily intézetet, annak közössége rögtön megszűnik, (Ugy van! a szélső balfelöl.) Mindennek daczára határozottan azt állítja a minister ur jelentésében, (Halljuk! Halljuk.') hogy: „A kivitel, illetőleg a további előkészítő lépések megtétele azonban azon nralt el, mivel egy ily intézetet, ha annak czéljául nemcsak a keleti nyelvek tanulmányának elméleti, hanem — mint kimondva is volt — a diplomatiai pályára készülés gyakorlati esélja is tűzetik ki, összeköttetésbe s bizonyos meghatározott viszonyba kellettén azt hozni a bécsi cs. és kir. keleti akadémiával, mely mint a közös külügyi szolgálattal összefüggő, még eddig közös intézmény, melynek költségeiről is a közös költségvetésben van gondoskodva, ennélfogva a közös külügyi ministeriummal kellé magamat érintkezésbe tennem." Bocsánatot kérek, ezt az elméletet csakugyan nemcsak én nem fogadhatom el, ki a közös ügyeket elvetem, (Helyeslés a szélső hal/elöl) hanem véleményem szerint senki sem fogadhatja el. Hiszen ha erre az útra lépünk, hogy az ilyen akadémiának közösnek kell lenni azért, mert az ezen akadémiából kikerülő ifjak nagyrésze a diplomatiai pályára lépvén, azt a közös külügyminister nevezi ki, akkor ezen okoskodás alapján azt mondhatja a közös hadügyminister, hogy miután a hadsereg részére múlhatatlanul szükségesek orvosok s miután a hadsereg közös a jelenlegi törvények alapján: ergo az orvosi akadémiának is közösnek kell lenni és az ormosoknak is ezen kell a vizsgálatot letenni. Ily alapon a közoktatást is közössé lehetne tennie. De nem igy áll a dolog. Nem egyedül arról van szó, a miről a minister ur jelentésében beszél. A keleti akadémia Magyarországra nézve rendkívül fontos nemcsak diplomatiai tekintetben, hanem azért is, mert azon ifjak, kik ezen akadémiából kikerülnek és jó eredményt tüntethetnek fel, fel vannak jogosítva a külügyministerhez folyamodni, hogy ily állomásokra kineveztessenek. A külügyminister választani fog és kinevezi azt a legjobbak közül, a ki leginkább megfelel a czéínak. Ezt természetesen szakaszokba foglalni nem lehet. A lényege a dolognak az, hogy mi mint keleti faj, a nyugatnak legvégső pontján, hivatva vagyunk nemcsak a kultúrát kelet felé terjeszteni, hanem hivatva vagyunk saját iparunkat és kereskedelmünket is kelet felé terjeszteni, mert e téren sokkal inkább hátramaradtunk, semhogy képesek lennénk nyugatnak iparával és kereskedelmével versenyezni. (Ugy van! a szélső halfelöl.) Életkérdés tehát iparunkra és kereskedelmünkre nézve, hogy ifjaink fel legyenek szerelve azon kellékekkel, a melyek szükségesek arra, hogy belőlük kereskedelmi ügynökök fejlődhessenek. Erre fektettem a fősúlyt és ily értelemben fogtam fel azt 1872-ben is, midőn legelőször voltam bátor erre vonatkozó indítványomat a ház elé terjeszteni. Ha akkor a törvényhozás többsége belátta, hogy ez oly eszme, a melylyel foglalkozni kell és felhívta a ministeriumot arra, hogy ezt komoly tanulmányozásának tárgyává tegye, mennyivel fontosabb ez most, midőn akarva, nem akarva, oly nagy áldozatot hoztunk, hogy a keleten piaezot csináljunk magunknak. Mikor e házban a boszniai occupatió volt szóban, a ministeremök ur ismételve és ismételve arra utalt, hogy mily fontos acquisitió ez Magyarországra nézve, mert kereskedelmünknek és iparunknak biztos piaezot teremtünk ez által keleten. No ha már most elköltöttük ezt a sok milliót, ha ezt a sok költséget a?val akarjuk indokolni, hogy ez által piaezot nyitunk a magyar kereskedelem és ipar számára a keleten, semmi sem természetesebb, mint hogy tegyük azt, a mi tőlünk függ, hogy ezt lehetővé tegyük, hogy ezt a kereskedelmet oda átplántáljuk. Már pedig kétséget nem szenved, nincs közttünk ember, a ki érintkezni tudjon azzal a keleti néppel s mert érintkezni nem tud, mert nyelvöket nem tudja, oda sem megy, nem vágyódik oda. Méltóztassék összehíni az összes magyar kereskedelmet, lesz-e közülök csak egy, a ki meg tudja mondani, hogy mily iparezikkek azok, melyeket keleten czélszerüen el lehet helyezni ? Ott van rá frappáns példa. Ha nem csalódom, a kolozsvári kereskedelmi- és iparkamara felkarolta ezt az eszmét, miután legközelebb fekszik oda, mily utat kellene követni, hogy kelet felé iparczikkeinkst kivígyük, illetőleg azon kezdeni, hogy oly iparczikkeket gyártsunk, melyek ott kelendőségre számithatnak s miután kenyértörésre került a dolog, meg kellett volna állapítani eaen czikkeket, nem volt egy sem az egész kereskedelmi világban, a ki tudta volna, ugy, hogy a kereskedelmi kamara arra határozta magát és a minister igen dicséretes példával előre menve, hozzájárult a maga részéről, hogy a kamara küldjön ki egynéhány embert a keletre, hogy ott szétnézvén a piaezon, referáljanak az iránt, mily iparczikkeket lehetne oda behozni, Ez volna azon ifjaknak feladata, kik azon akadémiából kikerüllek. Tehát nemcsak diplomatiai carriére-ről van szó, mely utóvégre is korlátolt, hol mindenkit nem lehet alkalmazni, de arról, hogy egyátalán hajlandó-e a magyar nemzet igénybe venni, megfelelni azon századok óta hangoztatott missiójának, hogy ugy a nyugati eivilizátiót, mint saját míveltségét, szellemi és anyagi tevékenységét a keletre átplántálja; ha ezen czéljának meg akar felelni, ez a legelső lépés, a melyet tennünk kell.