Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-299

lg 299. orseige «íé* november 1?. ÍSS9. mely példás magatartás, ha nem is egyetlen, de mindenesetre főalapja annak, hogy a külföld előtt hitelünk, habár szerény mérvben is, javult! lehetetlen, hogy ennyi erő megfeszítése után a nemzet előtt azon kilátást nyújtsuk, hogy véres verejtékének gyümölcseit és annak eredményeiül az államnak fokozott jövedelmét, a melynek fokozhatására nézve tartok tőle, igen sokan illusióban élnek, a napról-napra szaporodó adósságok kamatai felemésztik. Ezt tehát csak a mai helyzetben és átmenetileg fogadhatván el, a nemzet csak akkor érezne megnyugvást, ha tapasztalná azt, hogy a regeneratiónak egy nagyobb szabású politikája inauguráltatik a kormányzat minden ágában, a közigazgatás, az igazságszolgáltatás, a nemzetgazdászat és a közlekedés terén, a mely regenerationális politika erőt, izmot és rugékonyságot adva a nemzetnek, megmutatná neki az utat, melyen haladva, habár nem a közelben, de mégis jövőben megnyugvást eszközlő állapotot teremthet ; a melyen haladva érezné, hogy ezen erőmegfeszítésekkel nagy czélok vannak egybekötve, hogy e nagy ezé] okkal egyszersmind saját jóllétének gyakorlati eredményei is össze vannak fűzve és hogy mindezen terheket elviselni és magát fenntartani képes lesz. {Tetszés a baloldalon.) De ezekkel szemben, t. ház, mit látunk? {Halljuk! Halljuk!) A közigazgatás terén egy kétségbeejtő ziláltságot. Látjuk azt, hogy azon kevés és sivár reformkísérletek, a melyek alkottattak, a nemzet életében gyökeret alig vertek és hogy azok legfölebb azon irányban észlelhetők, hogy a népre nézve újabb terheltetéssel és kényelmetlenséggel vannak összekötve, {ügy van! balfelöl.) Látjuk a törvényhatóságoknál a közszellem és autonóm tevékenység stagnatióját. {ügy van! a középen és halfelöl.) Látjuk a városokban a polgári elemek elégületlenséget, administrativ igényeinek és érdekeinek fel nem ismerését és elhanyagolását. {ügy van! balfelöl.) Látjuk, a sikkasztásoknak több és sokszorozott eseteit, a melyek igaz, hogy az elszegényedéssel járó erkölcsi lazultságnak jelenségei, de közvetlenül a közigazgatás terén uralkodó^ pongyolaságnak és rendetlenség szüleményei. {Élénk helyeslés balfelöl.) Az igazságszolgáltatás terén háladatlanság volna el nem ismerni azt, hogy a birói kar a legnagyobb tevékenységet, kötelességérzetet tanúsítja. De az új formák szokatlansága, az intézmények be nem fejezettsége, a törvények sokasága a népben a kényelmetlenség és idegenszerűség érzetét ébresztik és a melleit nem lehet tagadni, hogy a kellő munkaerő hiánya miatt az igazságszolgáltatásban sok hátramaradás, nehézkesség és habozás mutatkozik. A közgazdasági és közlekedési téren szintén észlelhető — ezt tagadásba nem vonom — tevékenység; de bátor vagyok mondani, ez inkább kezdete egy össze nem függő terveknek, mint tervszerű kezdeményezése nagyobb eszméknek, vállalatoknak. {Igaz! ügy van! a baloldalon.) És látjuk közlekedési és vizi utainknak a vasutakkal szemben tökéletes elhanyagolását; látjuk a közmunkaerőnek , mondhatnám, egészben elfecsérlését; látjuk azt, hogy gazdászati téren az iparügynek szervezése és előmozdítása folyvást a tanulmányozás stádiumában van. {Derültség és tetszés a baloldalon.) És ezekkel karöltve uraim, azon ádáz csapások nyomása alatt, melyekkel a sors e nemzetet sújtotta, melyeket én — fölösleges is mondanom — a t. kormánynak föl nem rovok; látjuk e nemzetnek rohamos elszegényedését, a melynek egyes tüneteit elősorolni nem fogom, Nem teszem ezt azért, uraim, mert nem akarok a reeriminatiók terére lépni; nem akarok azon színben állani, mintha túlfeketén festeném az állapotokat s mert hitem és meggyőződésem, hogy midőn kötelességünket teljesítjük és jelezzük a bajt, nem szabad a nemzetben csüggedést ébreszteni, sőt inkább mindnyájunk kötelességének tartom a közszellemnek ébresztését s azon hitnek fölkeltését, hogy a nemzet önnön magáról le ne mondjon s hogy nem szükséges neki a mai nap bajainak nyomása alatt akár intézményeink felforgatását, akár^pedig egyéb ábrándos kísérleteket óhajtania. [Elénk helyeslés, a buloldalon) De ezzel szemben mi a t. kormány magatartása? {Halljuk!) Ugy látszik, hogy a kormány egyetlen schiboletfaje az enquete-k. {Derültség a baloldalon.) A t. belügyminister ur öt évi kormányzása után a beligazgatás terén észlelhető hiányok kipuhatolására, enquétet hív össze. A közgazdászati miaisteriumban egyik enquéte a másikat követi. l\o már uraim, én helyeslem azt, ha a kormány a közvéleménynyel érintkezésben van. Helyeslem, ha egyszer részletes kérdésekre nézve a szakembereket megkérdezi. De az irányt, az alapelvet, az eszmét a kormánynak kell kijelölnie. {Élénk helyeslés a baloldalon.) A kormánynak kell bírnia a kezdeményezés irányára, feltételeire nézve alappal, melyre azután a részletek könnyen építhetők. Hanem a legfontosabb reform-kérdésekből nyilt kérdéseket csiuálni, azokat pro és contra, theoretikus viták tárgyaivá tenni: ez lehet helyes taktika a kérdés elodázására, {ügy van! Igaz! balfelöl.) ez lehet ezélszerű eszköz arra, hogy bizonyos kényelmetlen helyzetből kivonja magát a kormány; de meg vagyok győződve, hogy e téren egységes, egészséges gyakorlati reformot létre hozni nem lehet. {Elénk helyeslés balfelöl.) A kormány részéről tehát, nem mondom, hogy nem látunk mentő eszmét, mert én az