Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-299

Í99. országos ülés november 17. 188©. 17 arkanuniszeru gyógyszereknek nem vagyok barátja, de nem látunk egyetlenegy nagyszabású reformirányt, vagy eszmét. (Ügy van! a baloldalon.) Azt méltóztatik talán mondani, hogy ezt tegyük meg mi. Uraim! Ne tévesszük össze a szerepeket! (Helyeslés balfelöl.) A kormány alkotmányos országban nem csak vezetője a többségnek, hanem egyszersmind vezetője az országnak és közszellemének. (Igaz! Ügy van! balfelöl.) A kormánynak nemcsak joga, hanem kötellessége is vezetni, irányozni, kezdeményezni az ország életében felmerülő minden jogosult igénynyel egybekapcsolt reformokat. (Igaz! ügy van! bal/elöl.) Azoknak, a kik a kormány körén kivül állanak, feladata igenis, parlamentáris utón ellenőrizni a kormány tevékenységét; rámutatni az egyes hibákra, hiányokra és követelményekre; az előforduló egyes kérdéseknél kimutatni az alapot és az irányt, melyet tévesnek, kimutatni azt, melyet hasznosnak, helyesebbnek tart; de az általános reformra nézve a kezdeményezés és irány kijelölése egyedül a kormány dolga. (Igaz! ügy van! balfel'Jl.) Uraim! Felhozatott a tanácskozások folyamában, a mi közjogi alapunk. (Halljuk! Halljuk!) Én közjogi vitát támasztani nem óhajtok; de nem különösen a pénzügyi kérdések szempontjából; ámbár éppen e téren, megvallom,^ azt hiszem, hogy a t. függetlenségi párt nem könnyen bizonyíthatná be azt, hogy ha e nemzet egyedüli önerejére szoríttatnék: hatalmi állását, melyet nem saját akarata, nem egy Ausztriával való szövetség, hanem geographiai helyzete parancsol rá, kevesebb teherre], kevesebb költséggel tarhatná fönn és elégíthetné ki. mint a milyenbe az a mai állapot szerint kerül. (Helyeslés a baloldalon. Ellenmondás a szélső baloldalon.) De ha a közjogi alapot védelmeznem kellene, tenném ezt azon magasabb nemzeti érdekek, azon magyar állami érdekek szempontjából, a melyek középeurópai helyzetünknél fogva e nemzet elszigeteltségében, — környezve különböző, nem rokon és mindinkább tömörülő és rokomiló — fajok közepette — bennünket az Ausztriával való szövetségre utalnak. (Helyeslés balfelöl. Ellenmondás a szélső baloldalon.) Nem az 1868-iki törvény állapította meg e szövetséget; megállapították ezt a századok tapasztalata és böcsessége. (Igaz! Ügy van! balfelöl.) Az 1868. törvény csupán a változott alkotmányos formákhoz képest, alkotmányosan szervezte és formulázta azon viszonyt, mely régi törvényeinkben régóta meg van állapítva (Helyeslés balfelől. Ellenmondás a szélső baloldalon.) És uraim, bajnak tartanám és kimondom őszintén, szerencsétlenségnek tartanám, ha e nemzetben azon hit terjedne és öregbednék, hogy a közjogi KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. XV. KÖTET. alap a kibontakozás lehetőségét kizárja. (Helyeslés a baloldalon. Fölkiáltás a szélső baloldalról: Pedig kizárja!) Az én meggyőződésem szerint az 1868-ki törvény fenntartja e nemzet jogait, fenntartja és biztosítja érdekeit. (Helyeslés a jobboldalon és a középen. Zaj a szélső baloldalon.) Csak élnünk kell vele azon szellemben és azon traditíónak megfelelőleg, mely bölcs mérséklettel és államférfiúi kölcsönös méltánylattal e törvényeket megalkotta, nem a viszály és elkülönítés érdekében, de megalkotta olyformán, hogy a kiegyezés és egyetértés alapján a kölcsönös érdekek kölcsönös elismerésben, kölcsönös megnyugtatásban részesüljenek. (Helyeslés a baloldalon.) És mert meggyőződésem szerint a törvény azon paizs mely érdekeink megóvására nézve nekünk nélkülözhetetlen kellékünk és mert e törvénynek megtartását Ausztriától épp ugy követelem, a mint megtartatni óhajtom nemzetem részéről: azokkal szemben, miket tegnap Szontágh Pál ur t. képviselőtársam mondott, a ki a törvény félretételeivel az egyezkedések megváltoztatását mintegy napirendre kivánta tűzni, kénytelen vagyok kimondani, hogy mind a törvény, mind a czélszerűség szempontjából ez eszmét kizártnak tekintem. (Élénk helyeslés.) És e kérdés, uraira, odavezet, hogy a pártok állásairól szóljak. (Halljuk! Halljuk!) Uraim! Meggyőződésünk jelöli ki mindnyájunk számára a helyet, melyet elfoglalunk; és valamint magamnak nem vindikálok bírálatot, úgy nem tulajdonítok az ország verdiktjén kivül senkinek jogot bírálatára annak, hogy mi akármely párt állásának a lényege? Igenis — és ezt habozás nélkül mondom ki és azt hiszem, nem sértek meg vele senkit — a mérsékelt ellenzék soraiban vannak árnyalatok, vannak nevezetes és fontos kérdésekben eltérő nézetek; és — megint sértés nélkül mondom — én aat hiszem, hogy ugyanezen állapot létezik a kormánypártnál, létezik a függetlenségi pártnál is. (Ügy van a baloldalon. Halljuk!) Ez állapotokat, uraim, lelhetjük Európa continensének minden parlamentjében. Oly nagyszerűek azon átalakulások, melyek Európaszerte a társadalmi, állami és politikai téren létesültek; oly rohamosan fejlődtek a nemzeteknek pezsgő élete, igényei, változó viszoiryai s oly sokfélék ennek folytán a kérdések, a melyek támadnak, hogy a régi pártállások szervezete, jelszavai és alapjai ma jelentőségüket elvesztették és hogy az új pártok alakulásának jegeczedése még ma nyugpontra nem jutott. Ezért egységes elvi alapon alkotott pártok ma sem nálunk, sem Európa parlamentjében nem léteznek és könnyen el sem érhetők, azokat kivéve, a melyeket akár az állami intézményekkel ellentétes, akár pedig 3