Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.
Ülésnapok - 1878-307
198 307. országos üléi noreiiib^r 28. 1880. oktatás színvonalára van lesülyesztve és ebben valóságban meg ven sértve a felsőbb oktatás két egészséges elve: a szabad tanulás és szabad tanítás elve. Csak az egyetemnek szabad és egészséges légkörében szabadon fejlődő tanár müködhf'tik üdvösen és áldásosán a tanügyben. Azon szellemi és anyagi mankó, melyet a képezdei ifjaknak kezébe ad az illető mimster, ez csak felbátoríthatja azokat és megnyithatja a sorompót azok részére, a kikkel megtörténik, a mi eddig többször megtörtént a minister ur nyilatkozata szerint, hogy részint időközben, részint a pálya végeztével el kell őket utasítani es eképea az államnak rajok költött pénze sárba van dobva és tán éppen igy fognak azon szellemi proletárok növekedni, kikre a minister ur hivatkozott a vidéki jogakadémiákra vonatkozó körlevelében. En attól félek, t. ház, hogy igazsága lesz egy kitűnő jeles tanerőnknek, a ki éppen a múlt nyáron tartott középtanodai tanácskozmánybaií ezeket monda: „bizony igy könnyen eljutunk oda, hogy szemináriumi internátus lesz a jogászok, orvosok, technikusok és még isten tudja még kikre nézve és a mint most hallom, a keleti nyelvekre nézve is és akkor az egyetemre ráborul a zárda-szellem. Én ugy látom, hogy a minister ur nagyon szerelmes a seminarium szervezésébe egyetemünkön. Most, a mint mondám, még a keleti akadémia helyébe is szemináriumot fog szervezni, még pedig, nem tudom, a törvényhozás utján-e vagy szabályrendeletek utján. Itt a szomszédomban egyik t. barátom, mikor a seminarium szót kiejtettem, ugy megrettent, mintha méhfullánk érte volna. {Derültség.) Kérem a minister urat. méltóztassék ezzel felhagyni és az internátus eszméjével szakítani. Hogy miképen lehet és kell tanárképezdét az egyetemen szervezni, arra nem térek ki, mert ez máshova vezetne és mert meg vagyok győződve arról, hogy ez csak a felsőbb oktatás reformkérdésével együtt oldathatikmeg, éppen azért csak figyelmét akartam a t. minister urnak felhívni és a t. házat felkérni, vájjon nem látja-e már elérkezettnek az időt arra, hogy az oktatási tanács, melynek üdvösségéről oly szép bizonyságot tett a minister ur legközelebb is, készítsen egy, a nevelés és oktatás ügyét egészen magába foglaló reform-javaslatot, hogy jövőre minden eféle alkotások c rendszer keretén belől s ennek elvei szerint intéztessenek s egyszer-mindenkorra szakítson már a minister ur a szabályrendeletek utján való intézkedésekkel. Hiszen az első alap erre már 1868-ban letétetett, midőn a népiskolai törvény meghozatott, csak hogy ez alapra az alkotmány nem építtetett fel. T. ház! Még egy tárgyat vagyok bátor csak igen röviden felemlíteni. Már 1868-bau, midiin, a mint mondám, a népiskolai törvény meghozatott, kilátásba helyeztetett, hogy az illető minister ur a kisdedovó intézetekre nézve is fog törvényjavaslatot készíteni, hogy azok életbeléptethessenek. De azóta ez ügy aludt, mint sok más. Ha a t. ház azt akarja, hogy a népiskolai törvény valóban életbelépjen mindenütt, tekintve Magyarország népének közgazdasági viszonyait, valósággal semmire sincs annyira szükség, mint arra, hogy óvodák létesüljenek minden községben, ha lehet, éppen a népiskolákkö zvetlen közelében. De én félre nem akarok értetni, én a szó valódi értelmében veszem az óvodát, olyat, melyet minden község képes lesz felállítani, mert arra nem fog kelleni egyéb, mint egy arra elkészített udvar, ház, kert és bizonyos játékszerek, végre egy szerényen díjazott, értelmes, jó erkölcsű család. Azt hiszem, hogy Magyarország községeinek igen nagy répze képes ilyent a maga erején felállítani. Ott, a hol a kisdedovó intézetek irányában magasabb igényeket támasztanak, ott a társadalom végezze ezt, a hol pedig a község nem képes a maga erején ezt tenni, ott az állam járjon közbe, Ezek azok, miket átalánosságban bátor voltam elmondani, részint figyelmeztetésül, részint kérésül, mielőtt a t, ház a részletes tárgyalásba bocsátkoznék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Thaly Kálmán: T. ház! Én nem a t. barátom és képviselőtársam, Irányi által benyújtott indítványhoz óhajtok szólani, miután azon indítvány indokolását ő szokott nemes hevével és ékesszólásával úgyis kellőleg kifejtette. Feleslegesnek tartanám tehát azon eszméket e parlamentben még tovább is védeni. A kik a valódi szabadelvííség elvétől át vannak hatva, ugy is pártolni fogják azokat, a kik pedig nincsenek, azokkal szemben a falra hánynók a borsót. (Igaz! a szélsb' haloldalon.) Én tehát tartom magamat a költségvetés tárg válásához és szólok szorosan a tantio*ví á.llapótokról. Szomorúan kell constatálnom, hogy a legújabb nemzedék, a magyar ifjúság aránytalanul materialistikua és eosmopolitistikus. Azonban éppen nem csodálhatjuk ezt, mert a középtanodai, sőt részben még a népiskolai tanmódszer is egyenesen indokolja a fiatalság ezen irányát. A minister ur maga is eosmopolitistikus és ellensége a nemzeties és hazafias szellem iskolákban való kifejtésének. A mo&tani materialistikus és eosmopolitistikus ifjúság valóban Trefort minister ur nevelése. Legyen büszke reá! Hogy pedig a minister ur úgy a középtanodákból, mint a népiskolákból ki akarja szorítani a nemzeties és hazafias irányt : ezt tényekkel fogom saját tanrendszeréből bebizonyítani. (Felkiáltások jobb/elől: Eláll!) Bocsánatot t
