Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-307

307. oräz&gM ülés noremtser 28. 1889. j 97 t. háztól, vájj 00 meg egyeztetheti-e az alkotmányos törvényhozásnak természetével, hogy az illető minister e-gy oly fontos intézeti ágat, mint a jogakadémiák, szabályrendeletekkel létesít, szervez és vezérel és vájjon nem érzi-e azt, hogy egy ily fontos tanintézeti ág, kiválva az egyetem köréből és elszakadva a szorosabb értelemben vett tudományszaktól nem fogé lesülyedni egész a szakiskolák niveaujára. Szavam akkor elhangzott, de a szemeink előtt lefolyt események bizonyították, hogy fájdalom, nekem volt igazam és remélem, a t. minister ur is megtanulta a tapasztalásból, hogy sokkal könnyebb intézeteket szabályrendelettel szervezni és létesítni, mint a már meglevő tanintézeteket számban redukálni, vagy éppen megsemmisíteni. Ha a t. minister ur az egyetem életében csakugyan oly nagy bajokat és hiányokat észlelt, mint azt ország-világ előtt méltóztatott elmondani, remélem, hogy a felsőbb oktatás reformjával nem fog késni. Épp azért én ezúttal a jogakadémiák kérdésével tovább nem foglalkozom, mert hiszem, hogy a felső oktatás reformkérdésével f

oldathatik meg a legczélszerűbbeu. Áttérek most egy szintén igen fontos ügyre, értem a középtanodai tanárképzés ügyét. Valóban ideje, t. ház, hogy ez ügy már egyszer a képviselőházban is szóba jöjjön, mert a t. ház minden és a jelen évben is oly összeg megszavazására van felhíva a budapesti és a kolozsvári egyetem mellett szervezett tanárképezdére nézve, hogy valósággal az ember kísértetbe jő azt mondani, hogy vájjon nem lehetne-e olcsóbban üdvözülni. T. ház! Nézzük, mi történt e tekintetben, midőn az illető szakmioister 1870. és 71-iki közoktatás állapotáról jelentését 1872ben megtette, valóságos erős önérzettel nyilatkoztatá ki, hogy a középtanodai oktatás és nevelés érdekében nagyszerű lépés történt, mert felállíttatott a tanárképezde. Ezen intézet, mely mint monda, az egyes tudományos szakokban ngy elméleti, mint gyakorlati kiképzés tekintetében ma még az egyetlen intézet Európában és mar most is megérte a külföldi legjelesebb pedagógusoknak elismerését. És dicsekedve említette, hogy 45 ifjú vezetésével és képzésével 30 tanár foglalkozik és alapítványokban az gazdag, hogy az ifjak is 400 frt ösztöndíjt kapnak s azonkívül munkálataik után jutalomdíjban is részesittetnek, ugy, hogy valósággal e tekintetben azt mondhatjuk, hogy páratlan és egyetlenegy Európában. De lássuk, t. ház, hogy ezen nagy perspeetivával megnyitott tanárképezdének mi volt a sorsa. Én, t. ház, nem fogok szólni, hanem beszélni fognak helyettem az illető szakministerek, a kik egymásután ezen ügyet szervezték. Már mindjárt a következő években a közoktatás ügy érői szóló jelentésekben fel-felhangzott a panasz, hogy ezen j tanárképzés eredménye nem olyan, mint a minőt a reá fordított erő, pénz és szellemi tőke után joggal lehetne várni. Sőt a tanárképezdében levő ifjak között is sok olyan volt, a kiket időközben, réuzint a pálya bevégeztével el kellett utasítani és éppen a jelen évnek elején, gondolom, január 20-án a vallás- és közoktatásügyi minister ur a budapesti tanárképezde igazgatójához egy rendeletet intézett, a melyben azt mondja: „én arra a meggyőződésre jutottam, hogy a tanárképzésnek azon rendszere, a mely most divik, nem felel meg azon czéloknak, a melyeknek elérése kítüzetett és a tanárképezdéből havonkint kimenő tanárjelöltek túlnyomó része ugy az áfalános tanultság, mint a szakjukbeli képzettság, gyakorlati ügyesség és módszeres eljárás tekintetében teljességgel nem felérnek meg azon kívánalmaknak, a melyeket e középtanodai tanárképzedét végzett ifjaktól, mint leendő tanároktól, megkívánni lehetne." T. ház! Mit mutat a miaister urnák ezen panasza? Mi vezette őt ezen meggyőződésre? Igaz, hogy a most kezünkben levő jelentésben erről az intézetről egészen kedvező jelentés van közzétéve; de engedje meg a t. minister ur, én az említett rendeletben kifejezett nézetét tartom egyedül autenticusnak és éppen azért kérdem, mit mutat ez? Nem-e azt, hogy a tanárképzés egész rendszere, a mint most, dívik, alapjában és egész rendszerében hibás? Hiszen anyagi erő volt elég, mert hiszen a képviselőház e czélra mindenkor nagy összegeket szavazott meg és a korlátlan intézkedés is kezében volt a minister árnak; és most lássuk, hogy mik épen akar a közoktatási minister ur a bajon segíteni. A három évi tanfolyamot kiterjeszti négy évre, megszigorítja a tanárvizsgákat, (Helyedés a jobboldalra) másképen rendeli a tanszakokat és hogy a bajon gyökeresen legyen segítve, kilátásba helyezi azt, hogy majd ha az ország anyagi ereje engedi, ezen képezdéknéí internátust fog felállítani, hogy a képezdei ifjak közvetlen vezetése és ellenőrzése teljes és tökéletes legyen. Ha a gymnasiumi növendék, — hogy a minister ur szavaival éljek, eljutott az öntanulásra, akkor valóban vétkes dolog volna őt az egyetem kebelében felállított tanárképezdében ismét az inter-iatus jármába vonni és fejére a vezető csuklyát ráhúzni; ha pedig e czéíját a gymnasiumban el nem érte, vájjon az lesz-e annak a módja, hogy még a tanárokat is járszalagon vezessék, hogy ki ne fejlődjék bennök az önállóság. Ugyan kérem, míképen fognak e halvány szemináristák másokat önállóságra vezetni; a melylyel magok sem bírtak, mikor magok is csak arra valók, hogy a minister bureaujából mozgassák, (ügy van! ügy van! a szélső baloldalon.) A baj főgyökere ott van, t. ház, hogy ezen tanárképezde a maga egész rendszerével egyenesen a középtanodai