Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-299

14 ?í'9. -r ZÍÍSTOS HK- i>(>Teml>er 17. IS'80. látja azt is, hogy az állam javak eladassanak. Engedelmet kérek, mikor már valakinek el kell adnia ingatlanát, ott nagyon roszul áll a világ sora, bekövetkezik a krach, a esőd. Egyáltalán nem vagyok barátja annak, hogy a jelen időszakban az őseink által nagy gonddal megtartott államjavak eladassanak, mert fáj tudnom, hogy nem az én véreim fogják megvenni, mert véreimnek nincs pénzök, tehát idegen kézre száll ezen vagyon. Ha pedig az államnak megmarad, meg unokáink számára megmenthetjük egy jobb jövő bekövetkezésének esetére, midőn áliamlétünk biztosíttatik. Egyébiránt nem is jól járnak el az államjavak eladásával, mert t körül nem követtetik azon mód, mely minden más vagyonnak eladásánál követendő. Tudomásom van róla, hogy valaki a szolnoki határban levő földért, nem mondom az egészért, hanem ötszáz holdért, melynek holdja a törvényhozás jóváhagyásának fejében 63 írtért eladatott, megelőzőleg 100 frtot igért s azt hiszi a t. ház, hogy elfogadta a minister ur ezen ajánlatot? Én azt hiszem, hogy ezen 25 milliós deficites világban ezen többlet is számított volna valamit. A mi pedig az adókra vonatkozó nézetemet illeti, éti tudnék adót, de nem direct, hanem indirect adókat. A pénzügyi bizottságnak módjában állott volna megtudni az igazságügyminister urnak egy körrendelete alapján és pedig 8 nap alatt megtudhatta volna, hogy lebegő adósságra hány millió fiiig foly per évenkint az országban, a hol a szegény államkincstárnak soha az illető uzsorások és hitelezők egy krajczárt sem fizetnek. Mondja ki a ház, hogy mindazon kötelezvények, váltók, életjáradéki és házassági szerződések, melyek illetékszabás alá bemutatva nem voltak és az illeték-kivetési záradékkal ellátva nincsenek, a bírói sanctiót nem nyerhetik el és tapasztalni fogják, hogy az a gazdag ember szépen belenyúl a zsebébe és megfizeti az adót; a szegényen pedig, a ki felveszi a pénzt, úgy sem lehet segíteni, meri elpusztul, de úgy legalább az állam kapna valamit és jót állok érte, hogy c 25 millió deficit, ha nem is egészben, legalább fele részben elenyészik. Hanem itt az a baj, hogy mi nem akarjuk egymást megérteni, pedig tulajdonkép azért vagyunk ide küldve, hogy eszmét cseréljünk, hogyan kell az országon segíteni. T. ház! Büszkébb öntudattal alig állhat fel ember e házban nálamnál; hisz 1875-ben megjövendöltem ez állapotot, mint ujonez képviselő, persze a ház szokott derültsége köztt, de azért mégis jövendölésem igaz volt. Kérem tehát a t. házat, vegye tudomásul, hogy Helfy Ignácz képviselőtársam javaslatát fogadom el. Elfogadom pedig azon okból, mert meggyőződésemmé vált, hogy az 1878-ban roszszul megkötött szerződés folytán az ország pénzügyi állapotát helyreállítani nem lehet; de elfogadom másrészt azért is, mert én úgy tudom — ezt úgy kell tudni minden honpolgárnak — hogy Magyarországnak meg van joga, hogy állami függetlensége attribútumait visszakövetelje s megvallom őszintén, hogy nem kis mértékben bántott engem tegnap a kormányelnök urnak erre a pártra vonatkozó megjegyzése, mert nem hiszem, hogy borosjenői Tisza Kálmánnak szive érzete lett volna ajkán, mikor azt mondotta Eötvös Károly képviselő úrhoz intézett beszédében, hogy mentse meg isten az országot e párt kormányra jutásától; nem hiszem, mert ha az állna, hogy o ezt őszintén érezte, akkor óriási ellenkezésbe jönne 8 évi ellenzéki állásával és akkor — félek kimondani — oly bűnt követett volna el a ministerelnök ur, melyet nagy bűnnek szokott tartani az ország, mert e bűnt sem isten sem ember nem bocsáthat meg soha. Nem fogadom el a költségvetést. (Helyeslés a szélső balon.) B. Sennyei Pál: T. ház! (Halljuk!) Midőn a napirenden levő költségvetéshez szólni kívánok, mindenekelőtt két állítást bátorkodom koczkáztatni. Az egyik az, hogy hitem és meggyőződésem szerint a multak hibái után, melyeket nem egyedül a jelen kormány okozott, ma e hazában nincs kormány, nincs párt, nincs egyes ember, a ki az egyensúlynak rögtöni helyreállítását, vagy csak annak a közel jövőben kilátásba helyezését megígérni, vagy elvállalni képes volna. A másik tétel az, hogy az általános politikának javítása nélkül ma a pénzügyi téren anynyira szükséges és óhajtott javítást elérni nem lehet. Régi hitem, meggyőződésem, hogy a magyar pénzügyi állapotokat tisztán pénzügyi eszközökkel rendezni nem lehet és hogy ez csupán nagyszabású általános közigazgatási és nemzetgazdasági intézmények összehatása alapján történhetik. Csak röviden fogom igazölni ebbeli nézetemet. (Halljuk!) Mindnyájan abban a nézetben vajryunk és ma e tekintetben egyetértés van; hogy az egyenes adókat többé emelni nem lehet. Szerény nézetem szerint ezek sok részben és kivált a kirovás és végrehajtás nehézségei és visszaélései miatt majdnem elviselhetlenek és e téren majdnem elértük azt a határt, a mely az ország tőkeerejének ildomos kíméletével megegyeztethető. A mi az ívj jövedelmi forrásokat illeti, én, t. ház, t. képviselőtársammal, Lukács Bélával, egyet értek, a kinek a költségvetésre nézve mondott igen objectiv bírálata az én vélekedé-