Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.
Ülésnapok - 1878-306
306. országos ülés november 25. 1S89. 179 Elnök: Megszavaztatik. Antal Gyula jegyző (olvassa): 2. tétel. Ménesek 324,760 frt. Elnök: Megszavaztatik. Antal Gyula jegyző (olvassa): 3, tétel. Méntelepek 168,390 trtElnök : Megszavaztatik. Antal Gyula jegyző (olvassa): Összesen 1.819,229 frt. Elnök : Megszavaztatik. Antal Gyula jegyző (olvassa): Vesztegintézetek. Rendes kiadások: XVIII. fejezet, 9. czím. Rendes bevételek: VIII. fejezet, 6. czím. Thaly Kálmán: Nagyon röviden, csak pár perezre vagyok bátor a t. ház figyelmét igénybe venni. {Halljuk!) Teszem ezt a vesztegintézetek egyikének érdekében, a mely csak a jelen év február hava elsején, mintegy kisérletképen nyittatott meg. Ez a kőbányai sertés-vesztegintézet. A tavalyi költségvetési tárgyalás alkalmával volt szerencsém a földmívelés-, ipar és kereskedelemügyi ministerium tárczájánál felszólalni azon nagyfontosságú és kereskedelmi szempontból igazán igen nagy horderejű ügy mellett, melyet a sertésforgalom Kőbányán képvisel. Kimutattam akkor, hogy 30—35 millió írtig megy az évi forgalom ezen üzletágban fővárosunkban. Megbeszéltem a minister ur álta! az év elején felállított sertés-vesztegintézet kérdését is és már akkor jeleztem, hogy ezen intézkedést figyelemre méltó kezdeményezésnek tartom, melynek gyakorlati életrevalóságát azonban majd az idő fogja megmutatni. Figyelemmel kisértem azóta is ez ügyet s az eredmény csakugyan kimutatta, hogy ezen vesztegintézet a minister ur sikerült intézkedései közé tartozik, sőt talán a legsikerültebbnek mondható. Nevezetesen ezen vesztegzárintézet hivatva van arra, hogy a már jelentékeny hanyatlásnak indult sertéstenyésztést ismét lendületre segítse, továbbá, hogy a külföldet a magyar sertéshús és zsir jó minősége felől minél inkább biztosítsa. 30 — 35 millió általános évi forgalom mellett ezen üzletág méltó is volt arra, hogy valami kezdeményezés tétessék, a mennyiben tudvalevőleg az amerikai sertés-zsir és hús nagymennyiségű behozatala kereskedelmünknek ezen nevezetes ágát is kezdette a nyugat-európai piaczokról jelentékenyen leszorítani. Továbbá a Szerbiából és Romániából évenkint beérkező több százezer sertés behozatala és a transitó kereskedésnél alig ellenőrizhető visszaélések a magyar sertéstenyésztést és a kereskedés érdekeit szintén érezhetőleg nyomták. Ezen utóbb jelzett körülmények tekintetéből is szükséges volt a vesztegzár behozatala Kőbányán s másodszor a sertéskereskedés másik főhelyén, Sopronban, hol szintén, újabban ugy, mint Kőbányán, szeptember l-jén életbe lépett a vesztegzár. Eleintén a kőbányai kereskedők némi bizalmatlansággal fogadták ezen intézkedést, a mi természetesen minden új intézkedésnél igy szokott lenni. Akkor megkértem a minister urat, ezen ügyben felszólalván, hogy hallgassa meg nemcsak saját szakembereinek, de áz ottani üzletemberek figyelmeztetését is és javítsa az intézetet úgy, a hogy azt a főváros sertéskereskedése gyakorlatilag megkívánja. A minister ur meg is igérte ezt s az eredmény ezen intézetnél ennek következtében csakugyan megnyugtatott. Ugyanis az idei üzlet 5—6 millió írttal nagyobb forgalmat mutat föl, mint a mennyi az előző években volt s országszerte bizonyos áremelkedés mutatkozik ezen fontos árúczikknél. Tagadhatatlan, hogy a külföldön ezen intézmény felállítása által a magyar sertéshús, szalonna és zsir kitűnő minősége iránt szilárdult a közvélemény és az amerikai versenyt annál inkább képesek vagyunk leszorítani, minthogy a Brüsselben tartott egészségügyi általános congressus határozatai az amerikai hasonló árúczikkek megbizhatlansága felől minden országban mind jobban elterjednek. Felhoztam már ezen kérdésnél, hogy Olaszország és Belgium intézkedéseket tett, melyek folytán az amerikai disznózsír és hús behozatala ezen országok területére egyenesen megtiltatott. Nagyfontosságú volna a magyar sertéskereskedés emelésére, ha kivihető volna ugyanez Magyarországon. Felkértem a minister urat körülbelül egy évvel ezelőtt, hogy tegye meg ugyanezt. A míg tehát a kőbányai és soproni intézetek felállítását sikerült intézkedésnek kell mondanom, másrészről hangsúlyoznom kell, hogy egyedül ezzel nem lehetünk megelégedve, hanem kíváncsi volnék hallani a minister ur nyilatkozatát arra vonatkozólag is, hogy az amerikai sertés zsírnak a monarchia határaiból való kitiltása, vagy legalább a behozatal nehezítése ügyében mit méltóztatott elkövetni. Tudom én, t. ház, hogy igy nemzetközi kereskedelmi szerződések vannak és mig ezek fennállanak, egyoldalulag és rögtönözve intézkedni nem lehet; de ott van Olaszország és Belgium példája, kik megtalálták a módot s nem hiszem, hogy nálunk nem sikerülne ezt megtalálni. Hazánknak ez véghetetlenül fontos nemzetgazdasági ága, tehát igen érdemes vele foglalkozni. A minister urnak igyekezni kell, hogy az amerikai disznózsír, a mely saját piaczainkon is nagy versenyre lépett hazai e nemű productumainkkal, legalább annyiban távolittassek el és tiltassák ki Magyarország és ha lehet, az egész monarchia határaiból, hogy legalább a főzésre használhatlanná tétessék, ha, mint kenőszer be is jő. S erre egyszerű módot tudnak az illető 23*
