Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-299

399 országos ülés november 17. 1880 IS (Derültség) és olyanná, a milyen szeretnék lenni naponkint, hogy teljes megelégedéssel hagyhattam el a termet. (Halljuk!) És ez azon nap volt, a midőn itt a keleti vasút Ügye tárgyaltatott. Igaz, a kormányelnök ur mindent elkövetett arra nézve, hogy azok a gonoszok, a kik az államkincstárt megkárosították, vizsgálat alá ne jöhessenek, felhozván, hogy fontolja meg a ház, hogy hányszor megesik az, hogy ilyen gonoszok üldözése közben teljesen ártatlanok is üldöztetnek. De én erre nézve t. ház, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a hol milliókra menő megkárosításról van szó s arról, hogy azon milliók megkerüljenek, nem szabad arra tekintenünk, hogy egy-egy ártatlan vizsgálat alá kerül és ártatlanok is eompromittálhatók. Az ártatlan a vizsgálat folyamán különben is ártatlannak bizonyulván be, az elismerés adójával minden becsületes honpolgár készséggel fog neki azután adózni. Azonban a már hamvaiban nyugvó becsületes, derék Zsedényi Ede, a kormánynak ezen törekvése ellenére is bírt azon nemesebb érzékkel, hogy felszólaljon és felszólalásához méltóan, oda iparkodott, hogy azon indítvány, mely szerint ez a keleti vasutügy a beadott főügyészi vélemény értelmében el ne fogadtassák, hanem a keleti vasút ügyében compromittált egyének ellen a legszigorúbb vizsgálat indittassék meg. Nagy csata volt az. Reggeli 10 órától esteli 6 óráig voltunk együtt és éu ugy éreztem, hogyha 36 óráig is maradnánk, akkor is szívesen, megtettem volna. Végre a csata megszűnt, a győzelem teljes volt, mert a vizsgálat elrendeltetett. Mi győzelemittasan hagytuk el a termet. Régen volt az, t. ház, nagyon régen, ha jól emlékezem, annak már 4 esztendeje. S kérdezem én: ugyan e dicsőséges napnak mi az eredménye? semmi, de semmi. Az acták nyugosznak, a por, a mely lepi azokat, azon gonoszok pedig, kik a nemzet millióit zsebre rakták, büszkén járnak-keluek. (Nevetés.) Én ezt nagyon sajnálom uraim. Akkor, midőn Csongrád város közönségének nagy többsége által ide küldettem, szent volt az érzet keblemben hazám bajain segíteni és én megvallom, hogy csak fájlalni tudom, hogy ily komoly dolgoknak említése alkalmával van csak egy képviselő is, a ki nevet. Nevessenek csak uraim, nevessenek. Vajha adná az Úristen, hogy egykoron önöknek jajgatniok ne kelljen. T. ház! Van még egy másik kérdés, mely lyel foglalkoznom kell és ez a naszódvidéki államjavak kérdése, hogy t. i. 62,500 catastralis hold állambirtok eladatott 100,000 írtért, oly képen, hogy az illető oláh atyafiak 20 ér alatt 5000 frtos évi járulékokban minden kamat nélkül fizetik be az államkincstárba azon összeget s eladatott anélkül, hogy erre az országgyűlés beleegyezése kikéretett volna. Akkor az ellenzéki Ghyczy Kálmán felszólalására a ház egy ötös bizottságot küldött Naszód vidékére s ott constatálták, hogy oly vagyon tékozoltatott el, mely csak az épületekben 300,000 frtot, földbirtokban pedig 1 milliónál is többet ér. S constatáltatott az — a mi rám a legleverőbb hatást gyakorolta, hogy az ottani szegény bányászoknak egy kis magyar iskolája az új gazdák által, minthogy arról előre nem történt gondoskodás, meg lett szüntetve. Az indítványkönyvben be van irva indítványom, melyben kértem a házat, hogy ve^ye végre bonczkés alá ezt a dolgot, mert hisz akkor azt határozták, hogy a jövő országgyűlésen intézkedés fog tétetni. A volt igazságügyminister. Perczel Béla, indítványom folytán kijelentette, hogy az acták tanulmányoztatnak. Azóta elmúlt 3—4 esztendő, a tanulmányozás egyre tart, de úgy látom, a tanulók nem tudnak semmit. (Derültség.) Furcsa dolog az, hogy akkor, mikor hazánkban sok nagy és kisebb birtokos a közterhek alatt roskadoz és a börsianerektől kénytelen nagy kamatokra péuzt felvenni, hogy adóját fizethesse, az ősi ház és föld pedig végre idegenek kezére kerül. Megengedem, hogy ezek egy ideig játszák a magyart, de csak addig, mig a megpróbáltatás napjai következnek, mert akkor azokkal fognak tartani, a kiknek kezében a hatalom van. {Ugy van! a szélsőbalon.) Igaz, hogy testvéreink, lakostársaink azok, de mégis nem a mi testtünkből való test és nem a mi vérünkből való vér. Azt gondolom, kötelességem volt fölemlíteni ezen ügyet, hogy 100,000 fitért adatott el egy olyan vagyon, mely 1 milliónál is többet ér s még az sem köttetett ki, hogy a nemzet kisded gyermekeinek a magyar iskola fenntartassék. Kötelességemnek tartom kérni a t. házat, hogy azon nem várt esetben is, ha a t. kormány továbbra is megtartja hivatalát, méltóztassék odahatni, hogy úgy a keleti vasút ügye, valamint a naszódvidéki államjavak ügye végre valahára a törvényhozás által befejeztessék. Van még egy harmadik ügy is, a kassaoderbergi vasút kérdése. Ezt is le kellene gomboíyítani. Miért késik a t. kormány tisztába hozni az ily kérdéseket? Az ily kérdések tárgyilagos rendezésével és elintézésével, azt hiszem, akármelyik kormány teremthet magának az országban pártot. De ha az ily kérdések eltemettetnek, engedelmet kérek, én az ily eljárás iránt tisztelettel nem viseltethetem. A t. előadó ur azt mondja, hogy az adókat emelni nem lehet, következéskép más útonmódon véli a deficitet elenyésztethetni. 0 jónak