Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.
Ülésnapok - 1878-299
18 299. országos ülés november 17. 1880 leg mondassák ki, hogy ezen országban, hol az áldott jó föld megtérni az egészséges jó italt, holmi milliomos borkereskedők ne rontsák el az egészséges bort ólomcznkorral meg fuxinnal. És ime a kereskedelmi minister ur késik a „Pestér Lloyd" és a kereskedelmi kamara kedvéért egy törvényjavaslat beadásával. {Derültség. Igaz ! Úgy van a széls'ó balon!) Ez olyan dolog, melyet nem lehet érintetlenül hagyni, melyet fel kell említenem, hogy ha az eddigi minister nem tette, tegye meg az utána következő. (Derültség.) No hát istennek hála, a közlekedési ministeriumban történtek dolgok, melyek engem kielégítenek, [Derültség.) nem csak azért, mert meg vagyok győződve, hogy ha a magyar állam deficites állapotán segíthet valami, ez az új szászpéczeli és |a zimonyi vasút. Ez jobb helyzetbe hozhatja pénzügyi állapotainkat — valamennyire. Ezt attól hallottam, a ki az előadói széket foglalja el. Jaj, t. ház, ha én a honvédelmi minister volnék. [Nevetés.) Fájdalom, a t. honvédelmi minister úrnak, kit személyében igen tisztelek — működésével megelégedve nem lehetek. —[Halljuk!) Ha az én honvédelmi tárczámat illetőleg — az ő helyzetében — oly czikkek jelennének meg, mint a mily czikkek a „Függetlenségben" most egymásután napvilágot láttának! Engedelmet kérek, ha igazak azok, a mik ott irva voltak, akkor én azokkal az egyénekkel egy táborban pillanatig sem maradnék; ha pedig nem igazak, akkor feleljen ember, a ki ilyen magas állású férfiakat a világ szégyenkövére állít, [ügy van! Helyeslés! a szélső balon). Mert esedezem alásan, hová jutunk, mivé leszünk, ha a legmagasabb helyen álló tisztek iránt mindenkiben megrendül a tisztelet érzete? Hogy követelhetni a kisebbek, az allantabbállók részéről tiszteletet, ha ilyen magas állású katonai tisztek úgy állíttatnak a nemzet elé, mint a nemzet gyilkosai?! És a t. honvédelmi minister úr tűri ezt minden felszólalás nélkül, tűri egész közömbösen; mert a mely nyilatkozatot az államtitkár úr adott, az nem nyilatkozat, az semmi azon erős vádakkal szemben. Én tehát kérem a t. honvédelmi minister urat, méltóztassék ezen czikkeket mégegeszer figyelmére méltatni, mert a népnek szivében barázdákat szántottak ezek a czikkek. És félni lehet, hogy ha itt elégtétel nem adatik a közvéleménynek, múlhatatlanul káros kinövései lesznek. És ha ugy találja a dolgot, hogy azok igazak, a mik ott irva vannak, méltóztassék a legfelsőbb helyen kifejezni hazafiúi érzését, hogy azok az urak eltávolíttassanak. Hazánk védelmében olyan embereket tisztelni, sem én, sem más becsületes ember nem képes. [Ugy van! Helyes! a szélső balon) De nem lehetek megelégedve másrészt még azért sem, mert nyolez évi ministerkedése alatt elmulasztotta a t. honvédelmi minister ur a legfelsőbb kételyeket eloszlatni az iránt, hogy a magyar honvédség és az osztrák honvédség van hivatva arra, hogy egy valóságos magyar hadsereg itt és osztrák hadsereg ott képződjék és hogy e szempontból már most a műszaki csapatok felállíttassanak, hogy a honvédelemre az emberek teljes katonai szakképzettséggel adassanak át a harcz istenének. Nemcsak ezt nem tette a honvédelmi minister ur, hanem az északi óriás részéről minket fenyegető berohanásokkal szemben, nem gondoskodott mai napig sem azon esetre, ha netalán a Kárpátokat megszállaná. Hogy itt még nagy események fognak történni, hogy mi még egykor élet-halál harezot vívunk az oroszszal, azt én abból következtettem, hogy különben az a kis Szerbia nem merne kaczérkodni egy^ ilyen nagy hatalommal, ha nem volna biztatva. És félek, hogy ebből még nagy baj lesz. Tehát a minister nem gondoskodott azon pontokról, melyek, mint erős várak ilyen pánszláv háború esetén, a magyar szabadság és nemzetiség védelmére szükségesek volnának. Ha ilyen védekezésre, mutatkoznék szükségesnek az a 25 millió frt hiány, én azt megszavaznám, ha ebből a pártból egyetlen egy ember sem szavazná meg; sőt többet mondok, levetném kabátomat és ezt is oda adnám [Helyeslés a szélső balon. Derültség a jobboldalon.) Mert uraim, a ki azt hiszi, hogy minekünk a muszkával háborúnk nem lesz, azt én igen sajnálnám, annak a gondolkodása nincs helyén. [Ugy van! a szélső baloldalon. Derültség a jobboldalon.) Hát ezek a dolgok sincsenek a t. minister úr által mostanáig tárgyalás alá véve. Pedig ezek a dolgok komoly megfontolás tárgyát képezhetik ; mert a bekövetkezhető esemény után késő lenne arról gondoskodni; akkor Komáromig meg sem állhatnánk. Pedig a háború eredménye, tudjuk, sokszor még a szerencsétől is szokott függeni. Ott van kérem a Csehmező példája; megmutatja ez, hogy d. u. 3 óráig az osztrák sasoké volt a diadal és azután mégis elpártolt tőlük. Itt is meglehet, hogy legnagyobb dicsőség és küzdelem daczára vesztenénk. S hol állapodnánk meg akkor? Komáromig nincs megállapodás. T. ház! Midőn mindezeket előadni szerencsém volt, most még engedje meg a t. ház, hogy néhány dolgot, a melyekben én a kormány mulasztását ismerem fel, megemlíthessek. [Halljuk!) Azt gondolom, nincs a háznak egyetlenegy tagja sem, a ki a múlt országgyűlésnek tagja volt és a ki ne emlékeznék arra, hogy a múlt országgyűlés életében volt egy nap, a mely legalább én reám azon benyomást tette, hogy majd hat évi működés alatt egyetlenegy nagy napom volt, a mely engemet teljesen magassá tett
