Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-306

308. országos ülés Eoremlier 25. 1880. 163 a tapasztalás majd megmutatja, vájjon a tudo­mánynak, vagy az anyatermészetnek volt-e igaza, de az bizonyos, hogy a soroksári Dunáig évről évre jobban elmocsárosodik és az ott felhalmo­zott iszappal a meder feljebb telve, a kigö'zölgés oly kártékony hatású, hogy százával is vannak lázas betegek évenként s így van ez a többi községben is. Azt gondolom, t. ház, hogy ez sokkal komolyabb természetű dolog, sem hogy komoly megfigyelést és közérdekeltséget ne kel­tene. Azt gondolom, hogy e bajt elhallgatni an­nak, kinek erről tudomása van, nem lehet, nem szabad és azért hoztam a í. ház elé és külö­nösen kérdem a minister urat, vájjon történt-e va­lami intézkedés a soroksári Dunaágnak egyszers­mindenkorra való teljes elzárására nézve, hogy kiszáradjon a meder, vagy oly állapotba ho­zassák, hogy a viz befolyhasson és az emberéle­tet fenyegető veszély, a kigőzölgés, egyszersmin­denkorra megszüntettessék? Ordódy Pál közlekedési minister; T. ház! T. barátom Bánkidy báró a Tiszaszabályozás tár­cában a t. háznak beadott jelentés fonalán 61 OS Cl lel azon anomál helyzetet, mely a tisza­vidéken a társulatok ártérfejlesztési viszonyaira nézve létezik, hogy t. i. míg a társulatok egy része az 1830-diki legnagyobb árvizszín alapján fejlesztette árterét, addig az árvizszín emelkedése folytán sokkal nagyobb terű]etek levén bevonva azok közé, melyek esetleg a töltések elszaki­tása következtében elöntetnek, a társulatokra igen nagy kár háramlik és a mint mondja, azon érdekeltség, mely nem az 1880-diki árvizszín alapján, hanem a későbbi árvizszín alapján jön a társulati kötelékbe, oly előnyt élvez,, mely előnyért a társulat semmi kárpótlást nem kap. Fn magam is érzem e dolognak,'' hogy ugy mondjam, nem egészen rendes voltát és minden­esetre nagyon óhajtanám, hogy lehessen rajta segíteni. Azonban maga t. barátom elismerni méltóztatott, hogy a kérdés igen nehéz s talán mondhatnám, hatalmi szóval sem dönthető el rög­tönösen. Magam is azt óhajtanám s azon idő óta, mi­óta nekem van szerencsém a közlekedési minis­teriumot vezetni, ha társulat alakult, ki is kö­töttem, hogy a társulat az 1879-diki árvizszín alapjár alakuljon. De ha ezt lehetett tenni azon társulatokra nézve, melyek most alakulnak, nagy nehézséggel jár olyan társulatoknál keresztülvinni, melyek már megalakultak s ártérfejleszíésöket is bevégezték. Én t. barátomnak egyelőre csak azt vála­szolhatom, hogy először részemről óhajtom, hogy ne az 1839-diki vizszín magaslatán, ha­nem az 1879-diki vizszín magaslatán alakul­janak a társulatok, más részről oda fogok hatni, hogy ez megkönnyittessék és a mennyire lehet, keresztülvitessék. Ma a megoldásra nézve nem vagyok képes nyilatkozni. Egyébiránt azt hiszem, lesz alkalmunk erről annak idejében szólani, midőn a tiszaszabá­lyozásnak még több függő kérdésére nézve elő­terjesztést tehetek. Egyelőre arra kérem t. bará­tomat, hogy méltóztassék először az óhajt, má­sodszor a jó szándékot, harmadszor az őszinte közreműködési hajlamot tudomásul venni. Yeszter Imre t. képviselő barátom a Mura szabályozási kérdését vetette fel. Nem új előttem a kérdés, a mennyiben e tárgyban már több íz­ben volt szerencsém a tiszteli képviselő úrhoz. Mint méltóztatnak tudni, a Mura sincs azon folyók köztt, amelyek állami kezelés alá vétettek. Hogy a Mura mentén a Mura áradásai által sok kár történik és hogy a meder fajuló félben van, ta­gadni nem lehet. Felszólaltak e miatt az érdekel­tek, közttük Zalamegye is és ennek következté­ben a ministerium részéről már a múlt évben történtek intézkedések. Mindezen intézkedésnek alapja az volt, hogy mindaz, a ml törvényeink útmutatása szerint lehetséges, történjék meg. En ugy tudom, hogy az illető érdekeltség már több ízben fel volt szólítva, hogy társulattá alakuljon. De az ezt mindig megtagadta részint azért, mert a tervezetet nem találta kielégítőnek, részint azért, hogy anyagi erejét felülmúlja. Ily körülmények között a ministerium alig intézkedhetik, mert a minister kunnak nincs dotá­tiója, hogy a Murát az állami kezelés alá tartozó folyók közé felvegye. Tisztelt barátomnak tehát azt volnék bátor válaszolni, hogy méltóztassék az érdekeltségnél oda hatni, hogy alakuljon tár­sulattá és ha azzá alakul, részemről megígérem, hogy azon dotatióból, a mely az állam által fenn nem tartott folyókra van szánva, szívesen része­sítem. Egyelőre, t. ház, részemről többet nem te­hetek, mert ha mindent az állam költségén kellene tenni, ezt az állam nem győzné. Csatár Zsigmond képviselő ur a soroksári ágat hozta fel és azt kérdi, vájjon hajlandó va­gyok-e a soroksári ág érdekében valamit tenni és hogy mi történt e tekintetben. Azon bizottság, a mely a Dunaszabáiyozás tárgyában kiküldetett, a soroksári ágról megemlékezve, egy tervezetet ter­jesztett be, meíyszeriní ezen ágon egy vezér-árok volna ásandó, a mely a vízfolyást megkönnyítse. A tervek elkészültek és én kimenve a helyszí­nére, arról győződtem meg, hogy a tervek ke­resztülvitelével a czél nehezen, vagy csak nagy költséggel lesz elérhető. Én tehát azon meggyőződésben, hogy min­den ily munkálatnak a megelőző terv és költség­vetés az alapja, az előző költségvetést és a ter­( vet el nem fogadtam, hanem új költségvetés és I terv készítésére utasítottam az illető felügyelőt? 21*

Next

/
Thumbnails
Contents