Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-306

162 306. orazáges ülés november 25. 1880. a kormánynak feladata, hogy ezen nehézségeket leküzdje és hogy a jelzett irányban kezdeményezzen. Én, t. ház, ennyit röviden elmondva, hoszszabban nem akarok a tárgyról szólam. Határozati javaslatot nem terjesztek be, hanem azon tiszteletteljes felhívást intézem a t. közlekedési minister úrhoz, hogy méltóztassék törvényes intézkedést tenni azon irányban, hogy az összeg tiszaszabályozási társulatok az 1879-iki niveaut elfogadva, átalakulhassanak s ártereiket ezen alapon fejleszthessék. Különben az ezen rovatban foglalt összes tételeket elfogadom. Vesztei- Imre: T. ház! Már a múlt év tavaszán a f. é. költségvetés tárgyalása alkalmával bátor voltam a t. ház nagybecsű figyelmét fel hívni arra, hogy Magyarországon nincsen folyó, a mely csekély hosszához mérve magyar földben, magyar vagyonban több kárt és pusztítást okozva, mint a Mara és alig vau folyó, a mely szakadatlan rombolásainak óriási mérveihez arányosítva, oly könnyen, oly kevés költséggel volna nemcsak megfékezhető, de sőt hajózható va is tehető. Az akkori közlekedési minister ur szives volt nekem nagyban és egészben igazat adni és egyet értett velem abban, hogy itt az országnak okvetlenül tennie, múlhatatlanul segitnie kell, mert a baj főoka abban fekszik, hogy a Murának felső, vagyis stájerországi hosszabb része Stájerország által már szabályoztatott, minek következtében a veszedelem mi rólunk máskép el sem hárítható, mint az által, hogy a Murának kisebb magyarországi része is alaposan szabály ózta tik, a mi pedig országos erő igénybevétele nélkül egyátalában nem képzelhető. Azonban, habár a volt közlekedési minister ur elismerte is és ámbár a t. ház, Zalamegyének egy e tekintetben beadott kérvénye folytán már utasította is a közlekedésügyi ministert, hogy a kérdést alaposan és tüzetesen tanulmányozza és intézkedjék, e dologban mindidáig még sem történt semmi, vagy legalább nem történt semmi döntő, határozó lépés. A múlt év nyarán Zalamegye alispánja, ugy hiszem, hogy a közlekedési minister meghagyásából Összehívta ugyan a muramelléki birtokosokat és községeket, tőlük megtudandó, hogy a Mura némely pontjain felállítandó egyes vedművek költségeihez hozzájárulnak-e és menynyivel hajlandók ahhoz járulni; azonban kivéve egyetlen egy nagy birtokost, a ki néhány ezer írtnak áldozására késznek nyilatkozott, a többi érdekeltség egyhangúlag oda nyilatkozott, hogy szívesen tesz és áldoz tehetsége szerint, ha a baj gyökeresen orvosoltatik és a Mura alaposan szabályoztatik, de nem tehet, nem tesz, nem adhat és nem ad semmit oly egyes védmüvekre, a melyek a Mura rakonczátlan természetével szemben vagy nem használnának semmit, vagy pedig a többieknek hátrányára csak egyes községek és birtokosoknak, de ezekuek is csak nagyon ideiglenesen használnának. Azóta a fontos kérdésben nem történt semmi, én legalább nem tudora, hogy történt volna és attól tartok, hogy most az egész dolog nyugszik. Pedig, t. ház, a Mura nem nyugszik egy perczig- egy óráig sem, hanem éjjel nappal mindinkább alámossa az adózó polgárok házait és elhordja szántóföldjeiket — rétjeiket és én attól tartok, hogy mentől tovább késünk az orvoslással, annál nagyobbak annál súlyosabbak lesznek azon áldozatok, mebyeket pedig elébb-utóbb, de egyszer elkerülhetlenül meg kell hoznunk. Hogy a dologban mii kelljen tenni, arra nézve ez alkalommal indítványt tenni nem szándékozom ; ugy is jobban tudják azt a közlekedési ministeriuntban, ha komolyan akarják. Én ez úttal csak azért szólaltam fel, hogy e fontos kérdés, melytől Zalamegye egy virágzó részének existentiája függ feledésbe ne menjen s hogy itt a t. ház színe előtt megkérjem a í. közlekedési minister urat, hogy ez égető dologban intézkedni szíveskedjék még mielőtt késővé és a calamitások sok tekintetben egészen orvosolhatatlanná válnék. Csatár Zsigmond: T. ház! Több soroksári és azon vidékbeli lakos által felhivatva, veszem magamnak a bátorságot arra, hogy a költségvetés e cziméuél felszólaljak. Tettem volna ezt felszólítás nélkül is, mert ismerve azon vidék lakosságának szomorú sorsát, tudván, hogy az ottani mocsár káros kigőzölgése folytán ott sokan a mocsárláz áldozatai lesznek, kérdést kell intéznem a minister úrhoz, vájjon a soroksári Dunaág elzárása által megteremtett, a közegészségre kártékonya hatást előidéző kígőzölgésü mocsáros állapotot tovább is fenntartani szándékozik-e? Furcsa dolog t. ház, hogy

T akkor, midőn az országnak némely vidékéről jelentés érkezik, hogy itt, vagy amott a keleti marhavész a barmoknál jelentkezik, azonnal 5—10—20 doktor szaladgál s elkövet mindent, hogy a keleti vész tovább terjedése meggátoltassák. Jól teszi, helyeslem, beesülöm a kormány intézkedését, mert csakugyan az ország lakosságának egyik anyagi vagyonát is kell, hogy megvédje. De ha az államhatalom ily dolgoknál mindent eikövet, hogy a vész terjedését meggátolja, azt hiszem, az embereknél jelentkező ily káros közegászségi bajok megszüntetése tárgyában tízszeres, sőt százszoros kötelessége az államhatalomnak oda működni, hogy az ily bajok terjedésének eleje vétessék. Ezúttal nem akarok azon kérdéssel foglalkozni, vájjon volt-e szükség arra, hogy az anyatermészet által kijelölt két vizi útból egy vízi ut alkottassák s nem akarok azzal foglalkozni, vájjon ennek tovább fenntartása szukséges-e, hiszeií